Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

At Night I Fly: Mirror Maze

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

Két frontcsaj, két teljesen külön világ: Delain, Arkona – Barba Negra, 2019. 11. 24.


Rifforgia közel két órában: Annihilator, Archer Nation – Barba Negra, 2019. 11. 21.


#49: Ringo Starr, Mike Zito, Ten Years After, Grateful Dead, Keith Jarrett


Pörög a zene, pörögnek a képek, pörög a színpad: Tankcsapda – Veszprém Aréna, 2019. 11. 22.


Varázslat 12 húrra, 2 művészre és 1300 nézőre: Tommy Emmanuel, Ripoff Raskolnikov – Barba Negra, 2019. 11. 10.

Hozzászólások

  • Black Veil Brides – Jövő nyáron a Budapest Parkban lépnek fel (x) (2)
  • At Night I Fly: Mirror Maze (4)
  • Herflizett a Mikulás: Deep Purple, Monster Truck – Papp László Budapest Sportaréna, 2019. 12. 09. (6)
  • The Neal Morse Band – Márciusban jelenik meg a Brnóban felvett koncertfilm (2)
  • Black Swan – Felrázza a világot a Frontiers új hard rock csapata (8)
  • AC/DC – Dee Snider szerint jövőre jön az új album és a turné (3)
  • Roxette – Elhunyt Marie Fredriksson (1)
  • Marillion: With Friends From The Orchestra (1)
  • Kedvenc lemezeim – Iron Maiden: A Matter Of Life And Death (2006/2019), The Final Frontier (2010/2019) (6)
  • Mötley Crüe – Megérkezett a jövő évi turné menetrendje (4)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 18 vendég van a webhelyen.

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- At Night I Fly: Mirror Maze
- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- The Dark Element: Songs The Night Sings
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name

- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Ösztön és szabadság: Spirit Caravan, Magma Rise - A38, 2014.07.01.

Edeneye, 2014, július 9 - 08:29

A stoner/doom metal egyik leghíresebb formációja tette tiszteletét hazánkban július elsején az A38 hajón. A Spirit Caravant a honi Magma Rise kísérte, akiket aligha kell bemutatni azoknak, akik ismerősen mozognak magyar doom berkekben. Akik mégsem: Holdampf Gábor, valamint a Mood és a Wall of Sleep neve talán még számukra is ismerősen csenghet. A stílus rajongói már nagy várakozásokkal tekintettek a koncert elé, hiszen a Spirit Caravan természetesen Scott „Wino” Weinrichhel az élén érkezett, aki maga is igazi doom legenda, olyan formációk „lelke”, mint a Saint Vitus, a The Obsessed, a Hidden Hand, emellett pedig minden mozdulata hamisítatlan hetvenes évek feelinget sugároz, manírok nélkül és maximális hitelességgel.

A Magma Rise a vártnál legalább negyed órával korábban kezdett: valószínűleg az este tízórás csendrendelet miatt, mert a rendezvény ezúttal, talán a jó időre való tekintettel „szabadtéren”, nem pedig odalent, a hajó gyomrában zajlott. A jobbára a „kikötőben” kóborló rockereknek, metalosoknak és doomsztereknek így igencsak igyekezni kellett fel a fedélzetre, ha nem akartak lemaradni az első döngölős riffekről. Talán nem lehet véletlen, hogy ismét a Magma Rise került közvetlenül Wino elé, mint a két évvel ezelőtt Saint Vitus koncert alkalmával, hiszen ez az a zenekar, amely a leginkább emblematikus itthon a stílusban, s most már két albummal is rendelkezik. Tradicionális, zakatoló riffekre épülő epikus doom szolgálta a kellő talpalávalót a Spirit Caravan kezdetéig. A The Man in the Maze-re már összeterelődtek emberek, és a Duna felett éppen lemenő nap fényében élvezhettek a súlyos-komor riffeket. A két gitáros remek összhangban kezelte az ikergitár-témákat, de érzésem szerint az ének talán egy kicsit túl visszafogottan szólt, bár Holdampf a refrénnél magasan kiénekelve hozta a dallamait. Sajnos ezúttal nem hallhattuk a szokásos Mood-klasszikust, a Glow Burn Scream-et, Meet the Moments és a Vertical Truth With Horizontal.

A rövid átszerelést követően színpadra lépett a Spirit Caravan, és ezzel egy bő másfél órás pszichedelikus doom szertartás vette kezdetét. Az 1995-ben Marylandben alakult banda Winón kívül csak két tagot vonultatott fel, Dave Shermant a basszgitárnál (Earthride, Wretched), és Henry Vasquez dobost, aki egyenesen a Saint Vitusból érkezett (úgy látszik Wino különböző bandái között tapasztalható némi átjárás). Ezek az arcok bizony mindannyian igazi veteránok és a profizmus, a tapasztalat, a zenészek szembetűnő összjátéka szinte azon nyomban megtalálta az utat a közönséghez. Mindehhez hozzájárult még a kinézet, a határozottan és hamisítatlanul „délies” hangulat és a tagok szinte felismerhetetlen akcentusa, amely leginkább a számok közötti nem túl bő lére eresztett kommentárokban csillant meg. A szőrös, tetőtől-talpig kivarrt férfiak mintha tényleg a texasi sivatag széléről érkeztek volna, a hosszú, itt-ott már ezüstös hajak, kendők, szakállak és egyéb kiegészítők csak fokozták ezt a hangulatot. És aztán sorra jöttek a klasszikusok: Healing Tongue, Powertime és az egyik legnagyobb ovációt kiváltó Dead Love / Jug Fulla Sun.

Sokat írtak már Scott Weinrichről és úgy vélem az ok mindannyiunk számára egyértelmű. A szólói szinte mágikusak voltak – persze itt nem heavy metalos virgázásokra kell gondolni, hanem pszichedelikus hangvételű gitárjátékra: kissé kaotikus, torz, „betépett” (stoned) hangvétel, monoton-nyúzott-torzított-effektezett dallamok a végtelenségig, és persze az énekre sem lehetett panasz, amely a kellő időben volt delejesen-démonian kántálós, vagy éppen tiszta, férfias és erőteljes.

Dave Sherman basszeros, aki alkalomadtán a vokálozásba is besegített, szintén kiválóan teljesített, és a kissé jammelősre vett részek alatt jól támasztotta alá Winót. Henry Vasquez dobos pedig láthatóan hatalmas energiával és lelkesedéssel, már-már fékevesztetten, de ennek ellenére végig precízen és pontosan csépelte a dobokat, néha az ember szinte úgy érezte, hogy féktelen  energiája bármelyik pillanatban beszakíthatja a hajó fedélzetét. Tízkor a csendrendelet értelmében szigorúan oszlatás volt, pedig az egy órán túlnyúló játékidő ellenére a közönség biztosan elviselt még volna egy-két Sea Legs-szintű klasszikust – igaz, szinte mindegy is, hogy melyik számot veszik elő, mert mind az…

Az egész koncert nagyon egyben volt, az elszállt, néhol belassulós, néhol felpörgős és bizony már az ötvenen is bőven túl lévő „doomszter öregurak” néhol bizony a fiatalokat is megszégyenítő energiával vitték színpadra azt, ami bennük van –  s itt elsősorban nem a Crowbar és a ’Vitus-féle vánszorgós, fájdalommal teli doom-eposzokra kell gondolni, hanem inkább egyfajta zsigeri, ösztönös és teljesen őszinte „doom rock and rollra”. Nem volt nyomasztó, sokkal inkább erőteljes és férfias, hiszen ez a buli nem is a bánatról és a sötétségről, inkább az ösztönről és a szabadságról szólt. Úgy érzem, hogy ezek a hamisítatlan „doom hippik” ha másféle zenét játszanának, az egész egyszerűen nem volna hiteles – de ez a veszély természetesen nem fenyeget, mert dacára a délies retro életérzésnek, amely némileg belengte az eseményt, ennél hitelesebb, őszintébb, és a színpadi jelenlét tekintetében is erősebb produkciót aligha találnánk a szűkebb műfaj kereteit tekintve. Mindenkinek, aki csak hallott valaha arról, hogy létezik doom/stoner muzsika, ezen az estén egyértelműen ott volt a helye a fedélzeten!

Szerző: Edeneye
Képek: Réti Zsolt
Köszönet az A38-nak!


Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 4120 olvasás

1 hozzászólás "Ösztön és szabadság: Spirit Caravan, Magma Rise - A38, 2014.07.01."

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
Clint Eastwood képe

1. "Dave Sherman basszeros, aki

Beküldő: Clint Eastwood. Beküldés időpontja: 2014, július 9 - 18:36.

"Dave Sherman basszeros, aki alkalomadtán a vokálozásba is besegí­tett..."

Konkrétan saját számai vannak amiket lemezen is ő énekel és Wino "csak" vokálozik azokban. Ezek közül a koncerten is elhangzott.

Amúgy az idei év eddigi legnagyobb bulija volt. Ez kéne fél évente nem a szabatonos bohóckodás.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.