Ismeretlen remekművek - The Leslie West Band: The Leslie West Band (1976)

1969 óta hektikusan működik Leslie West kiváló bandája, a Mountain. 1976-ban is éppen szünetet tartottak és a gitáros úgy gondolta, egyedül is kipróbálja magát, azazhogy mégsem, mert összeszedett egy rakás muzsikust, köztük Mick Jonest, aki ezekben az időkben már a Foreigner megalapításán dolgozott, és hű társát, Corkie Laingot, akivel, úgy néz ki, tűzön-vízen kitartanak egymás mellett. Lehet, hogy West hosszabbra tervezte a csapat működését, hiszen a cím a banda neve is egyúttal, azonban Leslie West Band néven több album nem jelent meg. A diszkográfiák mindenestre úgy tartják számon, ez a gitáros harmadik szólóalbuma.

A kezdet, a Money akár az anyazenekar nótája is lehetne, de szokatlan, hogy a refrénben női vokalisták is segítenek. Aztán egy Beatles-feldogozás, a Dear Prudence savas-akusztikus lírája már eltérő irányt mutat. A Get It Up kegyetlen kalapálása első hallásra a Led Zeppelint juttatja eszünkbe, de a brutális szájharmonikajáték más színben tünteti fel a szerzeményt. És megint egy akusztikus variáció, az instrumentális Singapore Sling – Mick Jones szerzeménye – érkezik, megnyugtató dallamokkal. A By The River újra elektromos dal, érdekes a refrén, ahogy a gitár unisonot játszik az énekkel. A The Twisterben szaxofon is hallható, mindezzel együtt egy nem éppen finom dal. A Setting Sun újra a lírai oldalról közelít, ez azonban nem akusztikus szerzemény, viszont az énekdallam szép, andalító, összebújós. A Sea Of Heartache egy újabb hangszeres darab, ezúttal egy dinamikus szerzeményről van szó, jól hangzik a visszhangos gitár, ami elviszi az egész nótát. A We’ll Find A Way erőteljesen hasonlít a Stones Can You Hear Me Knockin’?-jára a ’Sticky Fingers’ lemezről, a nyers gitárhangzáson valamit enyhít az ismét felhangzó női vokálcsapat. A végére még egy feldolgozást hagytak, az Animals 1965-ös slágerét, a We Gotta Get Out Of This Place-t. Természetesen vadabbul szól, mint az eredeti, West énekhangja karcosabb, erőszakosabb, mint Eric Burdoné. Hosszú évekkel később újra Animals-anyaghoz nyúlt, amikor 2005-ös ’Got Blooze’ albumán feldolgozta az örökzöld The House Of The Rising Sunt, amiről tudjuk, hogy a Burdonék is csak kölcsönvették.

Leslie West karakteres, nyers, lehengerlő muzsikája szinte azonnal felismerhető, azonban ezt az albumot a szokásostól eltérően rakta össze. A legelső nyilvánvaló különbség, hogy ez a lemez nem annyira nyers, tradicionális, mint amit tőle megszokhattunk. Több a dallam, az akusztikus hangszer, és a fentebb említett női vokalisták is jelentős mértékben lágyítanak a zenén. Sokszínű, gitárcentrikus, kiváló muzsikát hallunk, mely nem kapta meg a megérdemelt hírnevet, talán azért, mert West nem egészen azt produkálta, amit elvártak tőle.

Westről ezután évekig nem jött hír, visszavonult az aktív zenéléstől, megszabadult kábítószerfüggőségétől, és a közvélemény csak 1981-ben hallott róla ismét, amikor már harmadszorra (és nem utoljára) újjáformálta a Mountaint.

Szerző: Bigfoot