Motorpsycho: Behind The Sun

írta P.A. | 2014.04.23.

Megjelenés: 2014

Kiadó: Stickman Records

Weblap: http://motorpsycho.fix.no

Stílus: Pszichedelikus/progresszí­v rock

Származás: Norvégia

Dalcímek

Értékelés

Immáron 25 éve, hogy  Bent Sæther és Hans Magnus "Snah" Ryan életre keltették Norvégia egyik legautentikusabb rockzenekarát, a Motorpsycho-t, mely negyed évszázad alatt annyi nagy- és kislemezt, koncertfelvételt és ilyen-olyan kollaborációból született hangfelvételt jelentetett meg, hogy rajongó legyen a talpán, aki képes mindet számon tartani.  Úgy tűnik, hogy ez a rendkívüli termékenység a zenekar igazi erénye, így idén sem kell „új” Motorpsycho dalok után sóvárognunk. És hogy miért is került az „új” szócska idézőjelek közé, arra egyszerű a magyarázat: a 'Behind The Sun' tavaly megjelent elődjéhez ('Still Life With Eggplant') hasonlóan korábban írt, de eddig még nem rögzített szerzeményeket rejt. De ne gondolja senki, hogy egy újabb „B”-oldalas, hallgathatatlan, bónusz válogatáshoz van szerencsénk, hiszen ezek a dalok a 2012-es 'The Death Defying Unicorn' albumra íródtak, csak éppen az ott megcélzott jazzes kamarazenekaros koncepció miatt akadtak fel a rostán.

Habár a 'Still Life With Eggplant' és a 'Behind The Sun' gyakorlatilag az előbb vázolt okok miatt akár egy dupla albumnak is tekinthetők, sőt mindkét mű felvonultat mindent, amitől Motorpsycho a Motorpsycho, vagyis az egyenes vonalú direkt rock daloktól, a progresszíven játékos témázgatásokon keresztül az egészen elszállt, korai Pink Floydra emlékeztető pszichedelikus borulásokig mindent, mégis nagy különbség van a két korong között. A 'Behind The Sun' egy igazi, könnyen emészthető slágergyűjtemény, míg elődje inkább odafigyelést és gondos törődést igénylő mű.

Nem is várat magára sokat az első dallamorgia, mindjárt a kezdő Cloudwalker (A Darker Blue) habkönnyű dallamain érkező szép ívű refrén megragad, magához láncol, pedig csak megvillantja, hogy mi is várható a következő egy órában. A nyitódalhoz hasonló, azonnal ható, gyorsabb léptű tételek többször is felbukkannak (The Promise, The Magic & The Wonder (A Love Theme)), de nincs hiány érzékeny, lágyan ringató balladákból (Ghost, Entropy), terebélyesen elterülő, hosszan fejtegetett progrock őrületből sem (Kvæstor, Hell Part 4-6, Hell Part 7), de még egy egészen Jethro Tull-os ősrock téma is előkerül (On A Plate), csak hogy még színesebb legyen az amúgy sem szürke összkép. Az már csak hab a tortán, hogy bármilyen stílusban is íródjanak a dalok, az azokat felépítő riffek és dallamok természetes könnyedséggel gördülnek ki a hangfalakból, így a nagy stíluskavalkád ellenére is egységes, jól felépített egészt alkot az album.

Azok az elvetemült zenebolondok, akik LP-n gyűjtik be ezt a korongot, különleges ajándékban részesülnek. A vinylre ugyanis felkerült két rejtett instrumentális nóta is, melyeket egymással párhuzamos vágással „rejtettek” el, így hol az egyik, hol a másik hallgatható meg attól függően, hogy hol indul útjára a tű. (1973-ban a Monty Phyton sütötte el ezt a poént először, csak ők az egész lemezüket ezzel a technikával vágták.)

Pontszám: 8.5