Megkövült Mirigyek: A 10 legjobb Mirigy-rockparódia (Vol.10)

Tudom, nem ők kezdték. Volt My Cream, Voga–Turnovszky, sőt, ott volt a Hofi–Koós páros hihetetlen Macskaduettje is. Azonban – utóbbit kivéve, de ő Hofi – senki nem aratott ekkora sikert, mint az Irigy Hónaljmirigy nyolc kanja. Mirigyék gyakorlatilag tarolnak, bármerre járnak éppen. Valami irigylésre méltó arányérzékkel tudják, mit kell komolyan és mit kell poénra venni, ráadásul hatalmas figurák a srácok. Valami eredendő pozitív idiotizmus árad belőlük, megspékelve azzal, hogy – eddigi tapasztalataim alapján – kifejezetten emberközelinek tudtak maradni. Szimpatikus arcok, na. Noha gyakorlatilag minden értékelhető sztárt – egyébként ez manapság elég szűk keresztmetszet – lencsevégre kaptak és számtalan TV-show-t láttunk már tőlük, Mirigyék a pályafutásuk elején szinte csak rockot játszottak – és egy ilyen speciális rock/metal műsorral lépnek fel április 20-án a tatabányai Metal Waron is. Nem tűnt tehát lehetetlennek összehozni egy tízes toplistát, úgyhogy elő a régi lemezeket, forogjanak azok a mirigyek. 

10. Sustorgós szavak
(Bikini: Részegen ki visz majd haza)

A Bikini visszatérő vendég az IHM céltábláján. A Gumi Nélkül (Széles, tágas a tér), és a Fárad a karja a katonának (ez vajon melyik lehet...) helyett azonban valamiért a Sustorgós szavak (Részegen ki visz majd haza) lett a legismertebb. Mirigyék jó érzékkel találják meg a problémás pontokat, bár a kiöregedő rocker témakört már egyszer feldogozták Nagy Feró kapcsán („nálam még mindig nyolc óra van”. Állati!). Másik mirigyes jellemző is felbukkan, a rengeteg utalás. Igazából nem állíthatja senki – talán D. Nagyon kívül –, hogy megértette az összeset. Az pedig külön rejtély, Mirigyék hogyan tudtak ennyire életszerűen selypíteni...

9. Koleszterin Szisztersz: Két kézzel étkezem
(XL Sisters: Nagy test, nagy élvezet)

Te jó ég! Emlékszik még valaki az XL Sisters-re? Ha nem, tömören: a banda egy elcseszett próbálkozás volt, hogy a virágzó glam kultúrából valami pénzt csináljanak itthon. Mivel az egész rendkívül műanyagszagú volt, belerenderelték a képbe még David és Peter Pault (Óvóbácsik, Iker Bajjal Jár), de ez sem segített a dolgon. A Mirigy első lemezén megjelent dal a Sustorgóshoz hasonlóan itt is jellemzően egy ötletre épül – nem is nagyon tudhattak mást a zenekarról, mint hogy függőlegesen vágva is kör keresztmetszetet mutatnak –, viszont már képbe kerül egyrészt a játékosság (a track egy reklámparódiával indul), másrészt egy kis polgárpukkasztás: „két kézzel étkezem – képzelem mekkora a székleted”. Igazából... Pfuj.

8. Fejőgép: Olcsóbb lett a tej
(Pokolgép: Jel)

Az intró/hangjáték kifejezetten jó. Az odszkúl szinti a hírek elején sem rossz, de Beavis és Butthead „tá-tá-tá tá-tárárá Hammer Józsi, tiszta Rambo”, az nagyon komoly. A szám maga nem kiemelkedő – talán nem volt sok az alapanyagban –, de jó. Mirigytől elvárt (bocs, de ez van) ötletparádé helyett itt inkább plasztikus a szöveg, szinte látom magam előtt a tejbolt felrobbantására készülő terroristát... Ez most jó Omen? (höhö, höhö...)

7. DurrogÓ-Men: King Fingers
(Omen: Fagyott világ)

Kezdem azzal, hogy az eredeti dal nagyon jó, így nem nehéz szeretni a paródiát sem. Már csak az kérdés, hogy a Fagyott világba milyen ember hallhatja bele azt a témát, hogy valaki telefingja a lakásom? Értem én az Odakint a szél/Odalent a szél párhuzamot, de ez tipikusan a senkimásnaknemugrikbe kategória. Ehhez Mirigynek kell lenni. Ahogy Kalapács stílusában megszólal a refrén: „mit egy légkalapács... úgy dübörög a lakás”, azt nem lehet kibírni röhejmentesen. Természetesen itt is keringenek utalások, Brutális tangó, Anarchia, de a szöveg koronája egyértelműen ez: „a rozsda lesben állt, rajta estem át, mikor indult a szél”. Erre a sorra születni kell.

6. Sitt-Sitt: Anyáddal jártam
(Sing Sing: Halál a májra)

Azért érdemes lenne látni Sipos Tomi arcát, ha e dal megírásakor (1994) valaki odaállt volna elé, és azt mondja neki: csak szorgosan, mert húsz év múlva az eredetit is te énekled. Bár Mirigyék elég jó barátságban voltak a Sing Sing-gel – gyakorlatilag az egyetlen zenekar, amit megemlítenek név szerint a lemezeiken –, ez nem akadályozta meg őket abban, hogy ha kell, kissé savasra vegyék a figurát. Igen, a Halál a májra diszkóverziója kissé dollárjel-ízű történet (utólag kiderült, poénból, majdhogynem véletlen került rá a lemezre), és Mirigyék nem is haboztak ezt odadörgölni: „nem játszhatunk életfogytig rock ’n’ rollt”. A vidéki diszkók életképe szinte gyönyörű: „tuningolt Trabanból ezer wattal bömböl” (bár a tökéletes diszkójellemzésig még várni kell egy Mirigy albumot), a refrén pedig legalább annyira beteg, mint amennyire lefedi hangalakjával az eredetit: „anyáddal jártam, és letegeztem”.

5. Rosszirány: Kombiné
(Ossian: Szenvedély)

Az első vicc az, hogy ez a dal nem is az Ossian paródiája. Az intróban elhangzó paksi búcsún kívül nincs igazán utalás (vagy csak én nem fedeztem fel). Viszont az a társadalomkritikus poénhalmaz, amit – különösen az első versszakban – rápakoltak a dalszerkezetre, az tanári. Megfejelve mindezt Paksi Endre énekének összes jellegzetességével, hát... sugárzó lett. Az eredeti dal annyira ott van a fejedben, és annyira groteszk a kép, ami a Kombiné hallgatása közben elkap, hogy az ellentétet csak harsány jókedvvel tudod feldogozni.  

4. Ordíts még!
(Run DMC/Aerosmith: Walk This Way)

Ez a dal jó példa arra, hogy nyolc Mirigy akkor tud a legjobban termelni, ha van hozzá elegendő alapanyag. Az intróra csípőből odadobott Jazy Jeff részlet („Bumm, seg-seg-seg seggbe rúg”) után egyből egy Prince-es sikoly, majd géppuskaszerű Steven Tyler osztás következik. „Májusfa a kézben”... halálos, de igazából írhattam volna ide vagy tíz másik poént. Nagyon úgy fest, a srácoknak volt mondanivalójuk, és elkaptak valami fonalat. Talán ez az oka, hogy külföldi mivolta és vagy tíz évvel korábbi keltezése ellenére a dal rákerült a ’Buliwood’ EP-re. Bármi az oka, az eredmény: hallani kell!

3. Százfogú cigányzenekar: A rock ’n’ roll rigója
(Tankcsapda: A rock ’n’ roll rugója)

Ez a dal is egy ötletre épül, de az elvisz mindent a hátán. Ne felejtsük el, a ’Csillagok Háborognak’ album '96-ban született, jóval azelőtt, hogy a nép- és cigányzene olyan kártyává vált volna, amivel minden szart el lehet adni. Talán a rugója/rigója párhuzam hatására, de valakinek bekattant, hogy az akkor legismertebb TCS nótát adjuk oda cigányzenészeknek. Nem is akármilyeneknek. Talán az egyik legjobb ilyen stílusú feldolgozás, amit hallottam. Az igényes háttérzene még jobban kiemeli a  karikírozott éneket, a dal felejthetetlen. Olyannyira, hogy anno hétvégente a tözskocsmánk és a kedvenc rockklubunk közötti útszakaszon rendre előkerült, nyilván a környékbeliek legnagyobb örömére. Nincs is jobb annál, mikor éjjel háromkor részeg kórus kelt dopplerben: „higgyed el, én nem tehetek raúla...”

2. Olyan vagy… (+ fütyülünk rá)
(Action: Átverés)

Újfent egy egyedi ötlet, ráadásul egymásra ágyazott rétegekkel. Egy dolog, hogy Action átköltésben minden csúnya szót kisípolunk, jól tudjuk, a magyar szerencsés nyelv: a b*szom/f*szom rímpár örök és verhetetlen. Hogy a cenzúra egy kHz-es mérőjelét valódi füttyel helyettesítsük, újabb réteg, aranyos. Adjuk hozzá még, hogy a Mirigyben két Sipos nevű alak van, már kész a mosoly. Az igazi facepalm azonban a borítón jön szembe, a szám címe: Olyan vagy, mint a... fütyülőm. Na nem! Hogy ennyire passzoljon a nyilvánvaló cím helyére, ez odaver. Ráadásul Mirigyék nem csináltak rétestésztát, tudták meddig tart ki az ötlet, egy versszak, egy refrén és jön a végső poén. Egyébként: aki első hallgatásra minden füttyszó helyére tudja az odavaló szót, automatikus kortárs nyelvészeti érdemkeresztet nyer – természetesen a két ikonikus szóval vésve.

1. Tanksapka: Jönnek a számból a férgek
(Tankcsapda: Az élet a legjobb méreg)

Alighanem ez a track az, amiben benne van minden, amitől a Mirigy az, ami. Iszonyat buli. A szövege tökély és elmebaj. Hatodik hallásra is találsz benne olyan utalást, amit eddig nem fedeztél fel, és szórja az olyan sziporkákat, amitől hasalsz és fogod a fejed. Utánozhatatlan. Ráadásul ez pont az a TCS dal, amit bárki el tud játszani (és általában meg is teszi). Mikor egy leharcolt akusztikus gitárral ülsz, és a körülötted lévők a hetvenkettedik tankcsapda dalt követelik rajtad (mert az Adj helyet-en, a Vén Európán, és a Közeli Helyeken kívül csak ezeket ismeri mindenki), angyali mosolyt erőltetsz az arcodra, lefogod az A-C-D-t (esélyes, hogy nyolcnapos hullaként is erre fog állni a kezed), majd a huszonegyedik ütemre elkezded üvölteni: „egy gáztűzhelyre ültem, totál kikészültem”, és a kiguvadt szemeket nézve örömmel gondolsz rá, hogy ez még csak az eleje.

Kis update: a cikk írása előtt felpattantam drótszamaramra kissé várost járni, és egy röpke idő múltán egy lánybúcsút vettem észre tőlem kilenc órára. A vidám és kedves lányok egyből megkértek, írjak valami jókívánságot az ünnepelt kötényére – csak a melleknél volt már hely, nem tudom, kik írhattak rá előttem- és én, bevallom, plagizáltam. Az este további részét főhősnőnk a szíve felett egy Irigy Hónaljmirigy idézettel, igazi rock ’n’ roll mondattal töltötte: „Nem lennék a helyedbe, mikor más rakja a nejedbe.”

+1 A kör (Edda: A kör)

Az IHM feldogozta anno a Mi vagyunk a rock-ot, ám az Edda parodizálását az ufós/dáridós/politikus Pataky Attila olyan überelhetetlen tökéllyel műveli, hogy ezen a soron esélye sincs másnak. Mivel azonban a kihívás nemesít, Mirigyék nem nyughattak, míg össze nem dobtak legalább egy betétdalt. Sajna a track teljes formában nincs fent egyik lemezen sem, valamelyik TV-műsorukban adták le, de a bejátszott részek így is szakítanak. Talán egy egyik legtalálóbb dalszövegük és akad néhány videós szösszenet is (pl. mikor colstokkal mérik Pataky arcát). Az Irigy Hónaljmirigy hozta az elvárt színvonalat. Egy újabb görbe tükör. A széle éles és karcol, de szórakoztató, kidogozott, és némi túlzással, de azt látod benne, ami vagy.

Készítette: ProblemChild
Képek: Török Hajni