Ez csak egy döntetlenre volt elég: Dream Theater - Gasometer, Bécs, 2014.01.25.
Jó estét, jó szurkolást hölgyeim és uraim, eljött a nagy nap, amikor az Álomcsapat megmérkőzik az osztrák válogatottal. Köszönti Önöket mindig hűséges kommentátoruk Bécsből, a Gasometer arénájából. Elöljáróban csak annyit, hogy biztosan teltház várható a mai mérkőzésen, amire a bejutás bizony nem volt zökkenőmentes a mára véglegesen beköszöntő rideg téli estén. Az arénát körüljárva azt lehetett tapasztalni, hogy nemcsak kis hazánkban állnak hadilábon a szervezők a közönség gyors és zökkenőmentes bejuttatásával; a kapuk előtt hosszú sorok kígyóztak, míg az interneten elővételben megrendelt jegyek átvételére szolgáló ablaknál csaknem lincshangulat alakult ki. Nem is csoda, hiszen egyrészt nagyon sokan kíváncsiak a mai összecsapásra, másrészt, ahogy az előbb is említettem, cudar hideg lett mára a sógorok fővárosában. Találkoztam rengeteg honfitársunkkal is, akik erre az eseményre utaztak ki, hiszen mint tudjuk, mi most sajnos kimaradtunk a szórásból.
Ennyit az előzményekről és máris nézzünk előre, mert ahogy látom, mindenki elfoglalta már a helyét, mondhatni egy gombostűt nem lehet leejteni a nézőtéren. Hamarosan kezdetét veszi a program, amit mindenki várt, és ha hinni lehet az ígéreteknek, az Álomcsapat nagyon felkészült erre az eseményre, hiszen talán eddig még nem látott (hallott) trükköket is bevetnek majd, hogy maguk mellé állítsák a nagyérdeműt. És ebben a pillanatban kezdetét is veszi a küzdelem. Az első lendület viszi előre az Álomcsapatot, de azt rögtön látni, hogy a balszélső Rudess sérülten vállalta a találkozót. Többször hagyja ott a pozícióját és zsebkendő után kapkod, hogy könnyítsen a megfázása okozta bántalmakon. Csak nem Ő is sorban állt a beengedésért? Na jó, ez vicc volt, kívánunk innen is mielőbbi jobbulást! Közben csordogál a játék, de nem mondhatnám, hogy szívet melengető a látvány. Kissé enerváltnak tűnik ez a csapat, és ahogy látom, nem nagyon bíznak semmit a véletlenre, igencsak rutinból tolják a játékot. Sehol egy összekacsintás, sehol egy mosoly, csak puszta küzdelem és az idő múlásával ezt már a publikum sem díjazza annyira, mint a meccs kezdetén. Talán egyedül az átlövő poszton játszó Mangini megvillanásai aratnak sikert és a jobbszélen játszó Petruccit lehet még időnként felfedezni, de ez a meccs egyelőre vesztésre áll. Ahogy ezt kimondtam, máris jön a szünetet jelző sípszó, és a csapatok az öltőzőbe vonulnak. Kíváncsi lennék, a kapitány mit fog mondani a fiúknak a pihenő alatt, merthogy az eddig mutatott teljesítmény nem lesz elég a győzelemhez, abban egészen biztosak lehetünk. Addig, míg visszajövünk, jöjjön egy kis reklám.
És már itt is vagyunk. A szünetben, miközben a többség komlószörpivel próbálta felüdíteni magát, a kivetítőn az Álomcsapatról készült néhány szellemes filmmel szórakoztatták a nagyérdeműt. Indul is a második félidő melynek a 10. perce környékén azt kell megállapítsam, hogy a nézőtérről bizony igen sok ember hiányzik. Hosszú pályafutásom során ilyet se láttam még. A közönség egy része bizony szemmel láthatóan eltűnt a második játékrészre. De vajon hova? Hazamentek volna? Azért ennyire nem volt rossz az első félidő és még van hátra bőven… A játéktérre tekintve az mindenképpen látszik és hallatszik, hogy az Álomcsapat erősebben veselkedik neki a továbbiaknak, mint eddig, de nagy kérdés, elég lesz-e ez a győzelemhez. Valóban bevetnek minden trükköt, de még a legritkábban tapasztalt figuráknál is csekély a siker a várthoz képest. Pedig a csapat végtelenül profi, sőt talán azt lehet mondani, túl profi. Lehet, hogy ez megy a kárára a könnyed és felhőtlen játéknak? Lehet, hogy mégiscsak hiányzik a pár éve eligazolt sajátnevelésű sztárjátékos, aki ugyan különcségével mindig felhívta magára a figyelmet, de mégis tudott újat mutatni és felrázni mind a közönséget, mind a csapattársait? Még a balátlövő Myung higgadtsága és nyugalmat árasztó magabiztossága is kevés sokszor az irányító LaBrie súlyos hibáinak javítására. Mindemellett azért felzárkóznak és már csak néhány góllal vannak lemaradva, de egy erős hajrára biztos szükség lesz a győzelemhez. Ezt érzi a kapitány is és az utolsó percek előtt időt kér. Jól is tette, mert látszik a csapaton, hogy komolyan rákapcsolnak, és nem hagynak veszni egy pillanatot sem. No, most már megjön a közönség hangja is. Igen, ez egy igazi vérbeli küzdelem! Miért nem lehetett rögtön az elején így kezdeni és akkor most toronymagasan vezetnének! De nem, itt a vége, a bíró lefújta a találkozót és ez bizony csak döntetlen lett, az is hajszállal. A közönség mindettől függetlenül lelkes, hatalmas tapssal hálálja meg a játékot és a szerencsések még pacsizhatnak is a játékosokkal.
Összegezve, egy nagyon színvonalas, ám sajnos viszonylag unalmas mérkőzést láthattunk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a publikum reakciója, mely ezerfejű óriásként nagyon ki volt éhezve egy hatalmas csatára. Ez most elmaradt, de reméljük, a játékosok tanulnak majd a hibáikból és legközelebb szórakoztatóbb produktummal állnak elaő. A másik reményünk persze, hogy mindezt Budapesten is láthassuk. Kívánok mindenkinek jó éjszakát, pihenjék ki magukat, hiszen holnap egy újabb nagyszerű összecsapásra kerül sor a Trans-Siberian Orchestra csapatával, de azt már kollégám tolmácsolásában élvezhetik.
A szett:
Act I
The Enemy Inside / The Shattered Fortress / On the Backs of Angels / The Looking Glass / Trial of Tears / Enigma Machine (Mike Mangini dobszólójával) / Along for the Ride / Breaking All Illusions
Act II
The Mirror / Lie / Lifting Shadows Off a Dream / Scarred / Space-Dye Vest / Illumination Theory
Ráadás:
Overture 1928 / Strange Déjà Vu / The Dance of Eternity / Finally Free
Szerző: Szakáts Tibor
Képek: myRockworld
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 3207 olvasás
18 hozzászólás "Ez csak egy döntetlenre volt elég: Dream Theater - Gasometer, Bécs, 2014.01.25."
1. Igen, ez a "meccs" valóban
Igen, ez a "meccs" valóban ilyen volt. Nagyon vártam a 16. találkozást a zenekarral, de kb. úgy ment át rajtam az élmény, mint az új lemez, ami persze nagyon profi, de semmilyen érzelmet nem vált ki belőlem! Nem baj! Majd legközelebb...!
2. Én pont ez ellenkezőjét
Én pont ez ellenkezőjét éreztem. Nekem nagyon bejött a buli, a setlist is, meg az egész úgy, ahogy volt. Összességében rosszul vagyok a fanyalgástól - őszintén megmondva. Tök más az egész Portnoy kilépése óta - se pro se kontra - egyszerűen más a jellege, hogy Mangini letolja az egészet és kész. De nekem ez a fajta DT is bejön, aki "csak" végigtolja az egészet.
Persze, őszinte leszek, nálam is Portnoy az etalon és összességében nagyon hiányzik... de pont ezért igyekszem más szempontból nézni a bandát azóta.
A Mangini-s bulikból nálam ez volt a legjobb a 3 közül amúgy.
3. :)))))
:)))))
4. Ilyen egy pocsek koncert
Ilyen egy pocsek koncert beszamolot sem olvastam meg!!!
Kar vesztegetni az idot ra!!!
5. Epp a magazin facebook
Epp a magazin facebook oldalan dicsertem a szerzot de ugy latszik itt is szukseg van ra.NEKEM TETSZETT!!Epp a kulonlegesege miatt mert nem szokvanyos mondjuk amiket en szoktam irni.
6. Fantasztikus, a sport témájú
Fantasztikus, a sport témájú írások nagy rajongójaként emelem kalapom az írás előtt :) Minden hasonlat ül, már csak az a gond, hogy nem voltam ott.
7. A mellékelt fotókból is
A mellékelt fotókból is látszik, hogy mostanában a sznobságnak egy trendi formája a Dream Theater fikázása(Labrie úgy néz ki a képen, mint egy black metal károgó,akire éppen lesújt az égiek haragja...de ez a Petrucci féle "B...meg besz...tam"nézés se piskóta).
Az egyetlen unalmas dolog a koncerten a fényvisszaverős mezben fel-alá szaladgáló "biztonsági emberek" látványa volt.(mint akik keresik, de nem találják a tettest...). Akik meg a felénél elmentek, azok valószínűleg a város egy másik helyszínén zajló Michael Buble-koncertre indultak, majd rájöttek, hogy ez nagyon nem az...
Nem egyforma az emberek ízlése. A cikk írója írt már nagyon pozitív beszámolót ennél sokkal gyengébb produkcióról. A "bőség zavara"ugye...
Ha már focizni nem tudunk, legalább építsünk stadionokat...
8. Bagollyal értek egyet,ma,aki
Bagollyal értek egyet,ma,aki jót mer írni a Dreamről,az válik cikissé.Divat ma fikázni őket,önismétlők,unalmasak a lemezeik bla.bla.bla....eddig a koncertjeiket nem érte el a fikahullám....eddig.....új fejezet kezdődött,most már megnyílt a lehetőség,lehet őket rugdosni a bulik miatt is!!!!
Mégis mire számított a kedves szakember?????Aki volt már Dream bulin,nagyjából tudja,hogy is zajlik az.Itt ugyebár,nem egy rakkendroll zenekar nyomja a bugit écidiszisen,nem egy pánk banda darál végig,miközben a közönség sztédzsdájvingol,hanem kiáll 5 ZENÉSZ,akik a komplex dalaik előadására fektetik a hangsúlyt(bár szerencsére,a látványosság terén is komoly fejlődés mutatkozik a bulijaikon!)Az egyetlen dolog,a setlist,ami ugyebár szubjektív,valami mindig kimarad,valami mindig "bekerüldenemkéne"!Azért még mindig több mint két órás bulikat nyomnak,variálják a számokat,rajongói találkozókat szerveznek.Nyilván ők sem fiatalodnak,már nem megy úgy minden,mint húsz évesen,de szerintem,az unalmas jelző csak egy TRENDI kritika jelzője lehet,ahol az volt a cél,hogy az aktuális fikahullám szerint írjunk a buliról.Az egyetlen dolog,amiben egyetértek,amit ukjoci írt,hogy hiányzik Portnoy!Mangini hibátlanul dobol,de mint egy dobgép,letolja a bulit,statikusan,MP azért sokat tett hozzá a látványossághoz,a showhoz,sokat dobott a hangulatán a buliknak.
9. Osztom minden véleményed. És
Osztom minden véleményed. És igen, én egyetlen hátrányként MP hiányát mondanám, de én ezt is elfogadtam, ezért is írtam, másképp kell hozzá állni. És simán elfogadható. De tökre osztom amit írsz.
Emellett meghallgatom az MP féle produkciókat és vele kapcsolatos vágyamat kiélem ott.
De hogy ez a koncert unalmas, lapos lett volna... hát a FEZEN-es nekem sokkal laposabb volt akkor!
10. Ezen a bulin nem voltam ott,
Ezen a bulin nem voltam ott, mégis az írás alapján teljesen el tudom képzelni...
Tetszik az írás...
Bár LaBrie súlyos hibái....na hagyjuk már!Unalmas.Tudom, hogy ez így ellentmondás, de akkoris!!!
Addig úgysem lesz megsózva az étel amíg Portnoy vissza nem tér!
11. "egy gombostűt nem lehet
"egy gombostűt nem lehet leejteni a nézőtéren". Unalmas a fikázás.
A DT-t menő cikizni a Scenes from....óta. Akkor ez sok idióta ember az azóta eltelt, lassan 15 éve minek jár a koncertjeire ? Ha még mindig egy garázsban játszanának 10-20 embernek , hú az ám a menő! A nem megértett művész, az önmagát nem eladó, lázadó rocker ! Ja hogy profin játszani, három akkordnál és egy kvintnél többet tudni, ja az ciki művészkedés . ...különben meg pl. Az AC-DC 30 éve szar . Egy-egy turnéjukat miért nézi meg 1 millió ember ? Szerintem fizetnek nekik, hogy elmenjenek.
12. Szerintem ez a "divat fikázni
Szerintem ez a "divat fikázni a DT-t "szöveget kéne végre abbahagyni.Valahol minden ismert zenekar kap kritikát (ugyanúgy ahogy elismerést is), a legutóbbi hozzászólásban pl. az AC-DC-nek szólt be Cliff. A helyzet az, hogy a DT-t élőben már régóta érte kritika Labrie szereplése miatt ami ront az amúgy profi teljesítményen. Általánosságban véve pedig egy túrnén nem minden fellépésen tud minden banda ott lenni a toppon, más nagyobb bandákkal is megesett ez már (pl. bon Jovi), úgyhogy kár emiatt hőzöngeni. Aki pedig eddig is megtűrte Labriet a DT koncerteken, az ezután is megfogja bármilyen borzalmasam is énekel, mert a többiek még mindíg jók...
13. Bocs ,ha félreérthető voltam
Bocs ,ha félreérthető voltam a stílus különbségek ellenére az AC-DC-t pont annyira imádom, mint a DT-t. ( Sőt még a Pearl Jam-ot is :) nem vicc )....és a Deep Purple-t alig várom már :).
14. Kezdjük azzal, hogy ez nem
Kezdjük azzal, hogy ez nem kritika, mert kábé SEMMIT nem mondott el a koncertről a végére odabiggyesztett setlist-et leszámítva.
Ha nem lettem volna ott, semmit nem tudok meg róla. Ez esetben a kritikai profizmus hiánya ment a felhőtlen tájékoztatás rovására... Pl. aki nem volt ott: játszották a Space Dye Vest-et, Petrucci szólóval a végén, az új instru nótához saját rajzfilmet készítettek, ami ment a kivetítőn, Awake jubileum és Metropolis jubileum év van, ezért elnyomták a fél Awake-t, a Metro2 keretét, Finally Free-t, aminek a végén Mangini villantott, mint Portnoy a Metro2000 turnén, stb. Basszus, nem ilyen mondatokat kéne használni egy koncertbeszámoló alatt? Foci, öltöző,edző, meg kacsintás...
Én nem értem, egy DT-től mit vár a zenehallgató? Mi ez a baromság, hogy küzdelem, meg nyerni kell? Ez nem Manowar, meg az 50+ évesen is minden ellen lázadó Paksi Endre, ez DT basszus. Meg hogy a profizmus a könnyed és felszabadult játék rovására megy? Már mind a kettő baj? :) Anno az volt a nagy szám, hogy a DT mennyire profi, most már ez negatívum? A kacsintás, meg a vigyorgás a lényeg? :)
Nem tudom, ki miért jár koncertre, élőzenét hallgatni, de hogy nekem abszolút nem hiányzott, hogy egymásra kacsintson a színpadon akárki is, meg mosolyogjanak egymásra, az tuti. Egyébként csak csendben elárulnám, hogy Rudess és Mangini állandó szemkontaktban volt, volt köztük kommunikáció, vigyor is, Myung és Petrucci között is, LaBrie is odament minden zenészhez koncert közben. Ja és ezt a keverőpult mellől is lehetett látni. De még 1x, kinek meg minek hiányzott ez? Ez egy DT koncert lényege? Nem volt elég a fény, a videó, a feeling, meg a ZENE? :)
Az, hogy Portnoy azért hiányozzon, mert állítólag jobban feldobta a műsort, meg a "csapattársait"... MI A FRANCCAL??? :) Mindenki háttal állt neki... szólt a monitorfülesen, hogy "hé, fiúk ugráljatok/kacsintsatok egymásra"? :) A köpködésen és a közönség felé bólogatáson kívül semmit nem csinált. Nem tudom, ha valakinek egy DT koncertről, a fél Awake lemez, a Metropolis lemez sava borsa, egy Falling lemez eposz, egy másik 20+perces eposz és még másfél óra progmetál mellett az hiányozzon, hogy egy egomániás marha a dobok mögül kiköpdös, meg adott idő alatt többször forgatja meg a dobütőt, az sztem tényleg menjen Michael Bublé koncertre, akárki is a csóka :)
LaBrie leszólása meg kapásból vérlázító, végig csúcsformában volt, az összes magasat, rekesztést lemez minőségben hozta, ezt külföldi fórumokon is írták, hogy meglepően jó formában van és tényleg mindent 100%-osan elnyomott elcsuklás, vagy sumák nélkül.
A Metropolis 2000 turnéval kezdődően voltam minden hazai DT koncerten, plusz ez és ez torony magasan verte az összeset. Mind setlist, színpadkép és feeling tekintetében.
Aki egy darab konkrétumot nem tud leírni egy koncertről a csapat nevén és a helyszínen kívül, az kérjen meg mást a kritika/beszámoló megírására, aztán menjen ki egy focimeccsre. Valaki nem tudott volna egy "B", valóban kritikát/beszámolót megfogalmazni?
15. Le a kalappal Pauly,ennél
Le a kalappal Pauly,ennél tökéletesebben ezt nem is lehetett volna megfogalmazni!!!A Portnoyos résszel nem értek egyet teljesen,kicsit le egyszerűsítetted a dolgot(te is tudod,hogy nem csak köpködött,és pörgette a dobverőt)de igazándiból,a mondandód szempontjából indiferens,hogy miket csinált,vagy nem Portnoy!Sajnos,a kedves kritikust elvitte magával a trend,és valami igazán egyedit akart kihozni ebből a kritika féléből,de tipikus esete lett,a fordítva elsülő puskának!!!!:-))
16. Pauly írása igaz, igaz ,igaz
Pauly írása igaz, igaz ,igaz !!!
17. Hiba nélkül nem játszik
Hiba nélkül nem játszik senki, ők is emberek, de ennél hatalmasabb koncertet nem adott még senki,az irigyek szidják, a zenekart lehet ott sem volt, ha meg ott volt, akkor ő a fő okos, tegye, tőlem az élményeket senki nem veheti el.
18. Az a nagy helyzet, hogy
Az a nagy helyzet, hogy azokat az énektémákat, amik ezekbe a nótákba be vannak "építve" egyáltalán nem lehet könnyű élőben elénekelni. Én már 7 vagy 8 DT koncerten voltam, de már az elejétől hallottam, hogy James nem mindig tudja úgy elénekelni a számokat, mint a lemezen. De fizikailag neki van a legnehezebb dolga. Közben elröppent vagy 20 év az ő fejük felett is. A doboskérdésről pedig annyit hogy a múltkor belenéztem a XX Score koncert DVD-be, és akkor világosodtam meg, hogy mi is hiányzik Portnoy távozása óta. Hát a hajtás, groove ahogy dzsesszisták mondják, nem csak a bohóckodás. Úgy vitte előre a tempót, hogy nem sietett, ehhez képest Mangini kissé gépies, bár szintén nagyon technikás dobos. Én a magam részéről mindegyik formációt szeretem, a múltkor a Safety Fire-t hozták friss ellenpéldaként a Dream új lemezére. Jaj kérem azok ha végigzenélik egész életüket akkor se fognak a mesterek nyomába érni. Ne felejtsük el ezek művész végzettségű zenészek!