"Elhagyva a sötétben": Sear Bliss 20 éves jubileumi koncert - Club 202, 2013.12.06.

írta Bazsa | 2013.12.27.

A hazai metal underground kevés valódi sikertörténeteinek egyike a szombathelyi Sear Bliss nevéhez fűződik. A Nagy András vezette csapat az 1993-as megalakulást követően alig néhány év leforgása alatt az extrém metal színtér legnépszerűbb képviselőjévé vált, ami azonban még fontosabb, hogy az első magyar metal zenekarok közé tartoznak, akik nemzetközi szinten is jelentős sikereket értek el, ami – ismerve az itthoni állapotokat – ma is hatalmas teljesítménynek számítana… nemhogy a kilencvenes években.

 

 

A zenekar első húsz évének mérlege: a ’Pagan Winter’ demóval együtt nyolc stúdiólemez, két DVD (melyek közül az egyik a 10 éves, a második a 15 éves jubileumi koncert felvételét tartalmazza – utóbbi sajnos a mai napig sem került forgalomba), nemzetközi fesztiválfellépések és turnék, eleinte előzenekarként, később már headlinerként. A Sear Bliss lemezeinek jelentős része neves külföldi kiadók gondozásában jelent meg (Vic Records, Red Stream, Candlelight), és bár karrierjük ívét meg-megtörte a zenekar felállásának állandó, helyenként drasztikus átalakulása, a nehézségek sohasem hatottak ki magára a zenére, sőt, kreativitás szempontjából folyamatos és egyértelmű fejlődés mutatható ki. Emellett pedig – és ez az igazán lényeges – már a kezdeti időkben sikerült kialakítaniuk saját markáns stílusukat és hangulatvilágukat; amely sötét és fagyos, ám mégis valamiféle fennköltséget, spirituális harmóniát áraszt magából. Szépség, misztikum, mélység és egyediség keveredik itt a black metal viharosságával és a gothic-doom hömpölygő epikájával, olyasféle elegyet alkotva, amelyhez hasonlóra akkoriban csupán a korabeli skandináv színtéren volt példa. A csapat helyenként kifejezetten extrém és komplex, összességében azonban nagyon is dallamos és befogadható zenéje ráadásul nem csupán a black metal közönségét képes megérinteni, hanem bárkit, aki alapvetően vevő erre a földöntúli, atmoszférikus hangulatra. Ennek fényében elképzelni is hátborzongató, hogy milyen karriert futhatott volna be a csapat, ha nem a lehetőségekben, szakmai felkészültség és anyagi háttér tekintetében sokkalta szegényebb és elmaradottabb Magyarországon kezdi meg működését. Mert bizony északi zene ez, méghozzá hajmeresztő hitelességgel előadva, nem véletlen, hogy Európa rá is harapott a Sear Blissre.

A jubileum mindig fontos állomás egy zenekar életében, és nem csupán az esemény ünnepi volta miatt, hanem azért is, mert ilyenkor lehetőség nyílik arra, hogy egy a megszokottnál átfogóbb programmal, különlegességekkel, rendes látvánnyal, vagyis úgy általában egy tudatos, jól kitalált és összerakott koncepció megvalósításával kitágítsák az átlagos koncertek kereteit. Ráadásul egy ilyen buli a közönséget is rendesen feltüzeli, és a keménymag mellett azokat is megmozgatja, akik nehezebben mozdulnak meg egy-egy koncert kedvéért, vagy annyira már nem tartanak lépést a csapattal – épp ezért volt némileg meglepő a zenekar nívójához képest érthetetlenül alacsony nézőszám (nagyjából 300 ember látogatott el ezen az estén a Club 202-be). Akárhogy is, egy ilyen buli tétje nem csekély, ennek megfelelően az előzetes hírek is arról szóltak, hogy egy igazán emlékezetes évfordulónak nézünk elébe.

Mint ahogy azt már korábban kiveséztük, a Sear Bliss nagyszerűsége elsősorban a csak rájuk jellemző, teljességgel egyedi, mélységgel és magasztossággal teli atmoszférában rejlik. A Far Above The Trees pedig tökéletes nyitásnak bizonyult, hiszen egy pillanat alatt berántott ebbe a különleges és intenzíven átélhető világba. Nagyon kevesen képesek arra, hogy ezt a rendkívüli hatást elérjék, hiszen ez nem képesség, hanem adottság, belülről jön, nem elsajátítható, nem utánozható; valami olyan, aminek magán a zenén túlmutató jelentősége és súlya van. Éppen ezért még csak szeretni sem kell a black metalt ahhoz, hogy érezni és élvezni lehessen a Sear Bliss zenéjét, bár hozzá kell tenni, hogy egyébként a műfajmegjelölés – pontosabban mindaz, amit általánosságban társítunk hozzá – közel sem árul el annyit erről a világról, mint amennyi valójában benne van.

Nem úgy az erre az alkalomra összeállított program, amely másfél órában mutatta be azt a sokszínűséget, amely a zenekar munkásságát az elmúlt húsz évben mindig is jellemezte. A ’Grand Destiny’ kivételével minden lemezről előkerült valami, köztük természetesen a legismertebb tételekkel, még ha ezúttal nem is annyira alaposan körbejárva az életművet, mint az öt évvel ezelőtti avalonos monstre bulin. Most egy kicsit más volt a koncepció, hiszen a kötelezők mellett ezúttal nagyobb hangsúlyt fektettek a különlegességekre, így több olyan dal is helyet kapott a műsorban, amelyek korábban sosem szólaltak meg élőben. Ilyen volt például a Somewhere, valamint az Entering The Seventh Gate a fantasztikusan sikerült ’Eternal Recurrence’-ről (a lemezverziónak megfelelően Alba Hyseni háttérvokáljával), bónuszként pedig – tőlük egészen meglepő módon – egy feldolgozást is eljátszottak, méghozzá a Slayer egyik klasszikusát, a Postmortemet.  

A kerek évforduló természetesen nem lehetett volna teljes vendégek nélkül, így több korábbi Sear Bliss tag is újra színpadra állt néhány dal erejéig: Neubrandt István és Schönberger Zoltán a legtartósabb (és talán legismertebb) felállásából, Csejtei Csaba, aki kisebb-nagyobb megszakításokkal a kezdetektől szerepet vállalt a zenekar munkájában, Kovács Attila egykori gitáros (jelenlegi manager), de az addig a keverőpult mögött ténykedő Scheer Viktor is hangszert ragadott, a vele előadott 1998-as Left In The Dark pedig az este leghangulatosabb pillanatait hozta. Ugyanakkor a cserék nem sikerültek valami gördülékenyre; túl sok volt az átszerelésekkel járó kínos csönd, és ez egyáltalán nem tett jót a koncert dinamikájának. András próbálta ugyan koordinálni az eseményeket, de mintha nem igazán lett volna kitalálva, hogy mikor mi és hogyan történjen, a pontosan megtervezett forgatókönyv hiánya pedig összességében a szervezetlenség érzését keltette, ami őszintén szólva azért egy kissé méltatlan volt az esemény jellegéhez.  

Ez a zavaró apróság azonban nem tudta elrontani az estét, mi több, a magam részéről hosszú évek óta ez volt az egyik legjobb koncert, amit magyar zenekartól láttam. Mert a produkciós szempontból kifogásolható részletek teljességgel elhanyagolhatóak (az) A Deathly Illusion, a Birth Of Eternity, az 1100 Years Ago és társaik által teremtett atmoszférához képest. És hát végeredményben ez az, ami igazán számít. Biztos vagyok benne, hogy a Sear Bliss a jövőben is hasonló élményekkel ajándékoz meg minket mind lemezek, mind koncertek terén, mi pedig csak annyit kívánhatunk, hogy ez a jövő minél hosszabb és minél sikeresebb legyen.

Setlist:

Far Above The Trees / Two Worlds Collide / A Lost Cause / A Deathly Illusion / She Will Return / In The Shadow Of Another World / Entering The Seventh Gate / Somewhere / Left In The Dark / Ancient / Postmortem (Slayer cover) / Birth Of Eternity // Twilight / 1100 Years Ago / Blood Serenade

Szerző: Bazsa

Képek: EOX

Legutóbbi hozzászólások