Dream Theater: Live At Luna Park (DVD)

írta karpatisz | 2013.11.27.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Eagle Rock Records

Weblap: http://www.dreamtheater.net

Stílus: Progresszí­v metal

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Az alapító tagok egyikének távozása után sokan szkeptikusak lettek a Dream Theaterrel kapcsolatban: vajon tudják-e még olyan szinten művelni a dolgaikat, mint előtte? Nos, erre a kérdésre a magyar közönség is megkapta a választ, hiszen Mike Manginivel kétszer is láthattuk a progresszív metal ikonjait. Nagy élmény volt rövid időn belül ennyiszer látni kedvenceimet; később a tudat, hogy a ’Live At Budokan’ után idén ismét egy teljes Dream Theater bulit nézhetek meg bármikor, eleinte elvarázsolt. Ez a pozitív érzés azonban egyre fogyott, hiszen egy rövid ceglédi hazaérkezésem alkalmával maga a villámkezű dobos mondta el nekem, hogy a Luna Park színpadán rögzített koncertfilm később jelenik csak meg (de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna…). Elvileg a gyártási munkálatok késése miatt csúsztak, de szerintem más is volt a háttérben. Talán jogi vita? Az biztos, hogy ez a homokszem annyira megakasztotta a gépezetet, hogy a tizenkettedik stúdiólemez, a ’Dream Theater’ előbb megjelent, mint a ’Live At Luna Park’, amit nagy hibának tartok.

A kiadvány fő műsora óriási lendülettel indul: már a Bridges In The Sky alatt feltűnik, hogy sok kamerával rögzítették a koncertet, ezért új szögekből ismerhetjük meg a Dream Theater színpadi produkcióját. A perspektívák közül a legizgalmasabbat a nagy mozgó kamera nyújtja, amely az egész színpad horizontját vette, valamint különlegesnek bizonyultak a Mike Mangini felszerelésének állványára rögzített kamera képei is. Korrekt képi trükkök is akadnak, a Bridges In The Sky közös billentyű-gitárszólóját egy megosztott képernyőn csodálhatjuk meg, de öröm hallani és főleg látni John Myung kiállásait is. A képhez tartozó hang is jó minőségű: az apró finomságokat is kiválóan lehet hallani, mint például egy-egy gitáron és basszusgitáron képzett vibratót. James LaBrie a megszokott módon tüzeli a közönséget. Ezúttal nem nagy távolság választja el a színpadot a nézőktől, így velük is közvetlen kapcsolatot tudnak létesíteni a zenészek. A második tétel után köszönti a közönséget az énekes, aki nem titkolja, hogy ez az este lesz a 14 hónapos turné csúcsa, mivel rögzítik a teljes bulit. „Mindegy, hogy mi történik most kint a csarnokon kívül, felejtsétek el, mert ti is rajta lesztek a filmen!” – szólt James köszöntése. Ezután rögtön a hetedik húr közé csap John Petrucci, és már jön is a Dark Eternal Night, amiben ismét találtam meglepetéseket. Hogy milyeneket? Érezhető, hogy a csapat egy olyan előadásmódra állt be, ahol meglepetések – esetleg egy-egy szerzemény keveréke, improvizatív részek – nem jellemezik majd az előadásokat. A ’Systematic Chaos’ tételében viszont van egy ilyen rész, nevezetesen Jordan Rudess rögtönzött szólója. Az argentin közönséget a végletekig hergelte a keytar szóló, amit a „Varázsló” előttük játszott. Itt tűnt fel, hogy egyedül a gitáros volt az, aki besegített a kiegészítő énekszólamokkal – de miiért csak ő? Egyedül kevés, pedig van a csapatban egy olyan zenész, aki önálló lemezein bizonyította, hogy a hangszálait is kiválóan tudja kezelni.

Az egész koncertsorozat műsorában helyet kapott egy dob-, egy billentyű- és egy gitárszóló is. Bár utóbbi kettő inkább egy-egy dal felvezetője, az „új” tag, Mike Mangini önálló percei viszont igazán „ütősre” sikeredtek. Nemcsak technikai képességeit, de zenei kreativitását is megmutatta a dobos. Félelmetes érzés újra átélni, hogy néhány jelzéssel hogyan tudta hergelni, vagy fegyelemre inteni a teltházas Luna Park közönségét. Lábmunkája varázslatos, mintha plusz két végtagja lenne, ahogy a kézjátéka is. Ha csak a fülét használja az ember, akkor teljesen csőbe tudja húzni a hallgatókat az egy kezes pergetéssel. Ez a pergő lendület meg is marad a debütáló lemez dalának, a Fourtune In Lies-nak a bemutatójára. Eddig még soha nem hallottam ezt a dalt ilyen gyors tempóban.

A műsor szűk felénél érkezünk el ahhoz a részhez, ami csak ebbe az előadásba került be. Bár igaz, hogy az egész sorozatban volt akusztikus rész, de itt egy helyi vonósnégyes is betársult a dalok bemutatásába. A vonós kvartettnek köszönhetően végre úgy és az szólt, aminek kellett, nem úgy, mint a ’Score’-on hallható szimfonikus zenekar esetében. Igaz, hogy csak két dal (a bónuszok között is kettő) került elő ebben a formában, de ez a rész volt számomra a legizgalmasabb. Egy rövid pakolás után ismét helyreáll a rend a színpadon és jöhet a második rész. Az Outcry mellett az On The Backs Of Angels az a tétel, amit jobban sikerült előadni élőben, mint ahogy a stúdiólemezen. A folytatás is húzós, hiszen a Six Degrees Of Inner Turbulance két mozgalmas tételével fonták egybe. A „drámai” dalok közül viszont a kedvencem, a Breaking All Illusions valahogy most elment mellettem. Itt úgy szól, mintha minden hangcucc már csak félgőzzel menne, nincs alja, valahogy nem állt össze. A két este két különböző ráadással zárult. Az ’Images And Words’ mára már klasszikussá váló tételei közül első este a – némi rögtönzéssel kibővített – Metropolis Pt. 1, míg második este (megint) a Pull Me Under hangzott el.

- Külcsín: Az önálló DVD és Blu-Ray lemezek mellett egy exkluzív, hatlemezes extra változat is készült, amely méreteiben a vinyl nagyságához közelít, de annál valamelyest mégis kisebb. A hatvan oldal terjedelmű könyv kemény fedelein találunk három-három korongot, előbbiben a videó-, utóbbin a hanganyag található. A turnéról készült fotók, amiket itt láthatunk, nem találhatóak meg más változatban. A csomag különlegessége azonban az a kuponkód, ami segítségével egy interaktív alkalmazást tudunk letölteni, hogy bármilyen szögből megnézhessük a 6:00 című dalt. (9/10)

- Tartalom: Az ’A Dramatic Turn Of Events’ turnéjának idején a Dream Theater két – kis különbségeket tartalmazó – programmal mutatta be akkor aktuális lemezét. Az argentin fővárosban rögzített két estés buli különlegessége az akusztikus rész, amelyen egy vonósnégyes segítségével szólal meg egy klasszikus és új tétel. (8/10)

- Hangzás: Nem tudok egységesen jó hangzásról beszélni a kiadvány kapcsán. A főműsor hangzása kiváló. Apró, érzékeny dolgokat ki lehet hallani, a jó keverésnek és a különböző hangsávoknak köszönhetően. Azonban az extra felvételek minősége elmarad ettől. Érdekes, hogy a CD-n hallható anyag is mintha egy butított változata volna annak, ami a film alatt hallható. (7/10)

- Extrák: A második lemezbemutató est néhány dala került fel bónuszként az extra DVD-lemezre. Ami valójában érdekes, hogy betekintést nyerhettük a DVD felvétel kulisszái közé. Emellett nagyon örültem annak, hogy most először nyilvánosságra hozták, hogy maga a zenekar hogyan készül egy-egy bulira. A rendezvény előtti vacsora, a színpadra lépés előtti utolsó simítások s a hangpróba részletei is bizonyítják, hogy a jó hangulat és a tagok közötti jó kapcsolat az, amiben más ez a Dream Theater az előzőnél. (8/10)

Pontszám: 8