Last Autumn's Dream: Saturn Skyline (2007)

írta garael | 2007.01.29.

Megjelenés: 2007

Kiadó: Avalon Records

Weblap: www.rockdetector.com/artist,41888.sm

Stílus: AOR

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

A Last Autumn's Dream - et - jóllehet eddig ez már a a negyedik albumuk - nem nagyon ismertem, bár a megalakulás környékén olvastam róluk, de lemezüket nem tudtam beszerezni, majd mire lehetőségem lett volna rá, a nagy dömpingben ki is mentek a fejemből. Pedig érdemes lett volna némi időt rászánni, hiszen a csapat a supergroup-ok közé tartozik dallamos fronton: Europe szabadidő projectként indulva ( John Leven basszer, Ian Haughland dob, Michael Michaeli billentyű) és egy neves szóló énekest, Mikael Erlandssont, valamint a Fair Warningból ismerős gitárost a soraiban tudva adták ki első albumukat. Ahogy azután a Europe szekere meglódult, a banda tagsága is cserélődött, nem kisebb neveket a soraiban tudva, mint a Talisman ritmusszekcióját, Marcel Jacob-ot, és Jamie Borger -t, valamint egy sokat foglalkoztatott billentyűst, s a harmadik album már az új legénységgel dobogtatta meg az AOR hí­vők szí­vét. Az új lemez, a Saturn Skyline Japán megjelenéssel sajna szintén nehezen hozzáférhető, ám megéri a kutatómunka, hiszen az őszi álmok nem estek a supergroup-ok hibájába: az album nem egyéniségek sokszor széteső képét, hanem egységes koncepciót és csapatmunkát mutat. Az alapvetően AOR dallamok hard rock alapokon, néha bizony igencsak megdörrenve, ám kellő lágysággal sorakoznak az egymás utáni számokban. Már rögtön a kezdő szerzemény bemutatja, mire számí­thatunk a követezőekben: a döngölős riffre "ragadós dallam" érkezik, majd a gitárszóló és a zongora erősí­ti fel a refrén simulós hatását. A második szám hasonlóan indí­t, itt a verzékben kissét érzem a Fair Warning-ot is, a refrén a groove-os felvezetésen olyan , egyből ható slágerességgel nyomul végig a dalon, mely jó ideig ott keringeti fejünkben a dallamokat. A Pages gyorsabb ütemei és szintifutamai után a háttérvokál ad többletet a számomra némi deja vu-t okozó refrénnek, majd a Rock 'n' Roll Saving My Soul himnikus balladája idézi fel számomra a Kiss God Gave Rock'n'roll To You c. slágerét - már ami a dal kompozí­cióját illeti. Az I Know A Lot About Love egy standard AOR sláger, a Critical pedig visszatér a kezdés döngölősebb megközelí­téséhez - természetesen a jól megjegyezhető dallamok segí­tségével, melyek ennél a számnál különösen jól sikerültek. A Supersonic kórusai ismét elviszik a hátukon a balladát, mely engemet néha a Scorpions érzelmesebb pillanataira emlékeztet. A lí­raibb hangulatot folytatja a Frozen Heart - az egyébként kitűnő Erlandsson talán itt nyújtja a legjobb teljesí­tményt, hangjában ott bújik az a rekedtes érzelmesség, mely hitelessé tudja tenni a kissé sablonos témákat is. Az American Girl némileg Tom Petty-t idéző gitárfutamai újabb slágert takarnak, majd a Domino lágy kezdése egy bólogatós road single-t . Befejezésként a Still On The Run remek AOR-ja foglalja össze - természetesen fülsimogató vokállal - a Saturn Skyline-t. A zenészek nevei úgy gondolom, magukért beszélnek, végig egyenletesen magas szí­nvonalon tolmácsolják a stí­lusra jellemző finom dallamokat, a számok felépí­tése által tág teret hagyva a precí­z szólómunkának. A lemezt azonban úgy gondolom, igazán az énekes viszi el - bőven megérdemelné, hogy ott legyen a legnagyobbak között-

Pontszám: 9