Twilight of the Gods: Fire on the Mountain
írta P.A. | 2013.10.13.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Twilight of the Gods 2010-ben Bathory emlékzenekarként indult, olyan zenészek közreműködésével, mint Alan Averill (Primordial), Patrik Lindgren (Thyrfing), Rune Eriksen (Aurore Noir, ex- Ava Inferi, ex-Mayhem), Frode Glesnes (Einherjer) és Nick Barker (LockUp, ex-Cradle Of Filth, ex-Dimmu Borgir, ex-Testament). Az eredetileg néhány koncert erejéig összeverbuválódott zenészek aztán megtalálták a közös nevezőt és saját dalok írásába kezdtek, melynek végeredménye lett ez a 7 számos kiadvány.
A 'Fire on the Mountain' már első nekifutásra is megmutatja, hogy sokkal inkább a Judas Priest, a Manowar és az Iron Maiden, mintsem Bathory világához áll közel, hiszen merészen, sőt pimaszul merít a fent emített zenekarok és úgy általában a heavy metal színterének kútjából. De ennek ellenére mégsem avanzsál egy újabb retro hangulatú kiadvánnyá, köszönhetően Alan Averill orgánumának és dallamainak, melyek valamiféle egyediséget mégiscsak kölcsönöznek a daloknak. Mindamellett, hogy a Primordial karakteres frontembere sikeresen lép ki saját árnyékából, és anyazenekarában sosem hallott módon hoz közérthető melódiákat, sőt mi több, halfordi sikolyokat, addig zenésztársai beérik a 80-as évek heavy metal kliséinek mai köntösbe bújtatásával, ami valljuk be, nem olyan égbekiáltó bűn, ha ezeket a sokat hallott riffeket és dallamokat sikeresen formálják ökölrázós metal slágerekké. És míg az olyan dalok, mint a hangulatos basszusalapra ültetett Destiny Forged in Blood vagy a változatos, jó felépítésű címadó, melyben Averill úgy sikoltozik, mintha egy Metal Church tribute zenekarban énekelne, még többé-kevésbé eleget tesznek a fenti kritériumnak, addig sajnos olyan egyhangú szerzemények is hallhatók a lemezen, melyek újrahaszosított témái keveset tesznek a lemez pozitív megitéléséért (Preacher Man).
Ugyan kit zavar egy-egy maidenes ikergitár-kiállás, vagy néhány Tipton-Downing iskola ihlette riff, ha azokat izlésesen használják és jó érzékkel építik a dalokba, de a 'Fire on the Mountain' esetében másról van szó, hiszen minden szerzeményből régi ismerősként köszönnek vissza ránk a témák, így habár szórakoztató, de egyáltalán nem izgalmas. További fájó pont, hogy a zenészek közel sem nyújtanak képeségeikhez méltó teljesítményt. Igaz, hogy egy tradicionális heavy metal lemezt nem feltétlenül kell tönkrekalapálni, de egy olyan szintű dobosnak, mint Nick Barker, nem hiszem, hogy sablonos témákkal kéne operálnia.
Minden kritika ellenére a Twilight of the Gods első nagylemeze élvezhető, sőt szerethető alkotás, hiszen sok mindent felvonultat, amit egy heavy metal lemez kínálhat, sőt dalaiból árad, hogy szívvel-lélekkel készültek, csupán az igazi egyéniség és az izgalmas megoldások hiányoznak a dalokból.
Legutóbbi hozzászólások