Mystic Prophecy: Killhammer

írta MMarton88 | 2013.10.11.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: Massacre Records

Weblap: http://www.mysticprophecy.net/

Stílus: Power Metal

Származás: Németország/Görögország

 

Zenészek
Roberto Dimitri Liapakis - Ének Markus Pohl - Gitár Constantine - Gitár Connie Andreszka - Basszusgitár Claudio Sisto - Dob
Dalcímek
01. Killhammer 02. Armies Of Hell 03. To Hell And Back 04. Kill The Beast 05. Hate Black 06. Children Of The Damned 07. 300 In Blood 08. Angels Of Fire 09. Warriors Of The Northern Seas 10. Set The World On Fire 11. Crazy Train
Értékelés

Vannak, akik soha nem adják fel. Mármint, ez a power metal dolog már jó pár éve kiforrott. Mindenki megtalálta benne a maga helyét, voltak, akik felemelkedtek, és befutottak (Edguy, Hammerfall, Nightwish, Rhapsody), voltak, akik hosszasan próbálkoztak, majd a rengeteg idő, pénz és energia befektetése után inkább bedobták a törölközőt (Dionysus, Metalium, Celesty), és olyanok is akadtak, akiket nem érdekelt, hogy végül is soha nem indult be igazán a szekér, csak azért is nyomják tovább, és bíznak benne, hogy ha az első 5-6 lemezzel sokra nem jutottak, majd a következő igazán nagyot fog szólni. Ilyen banda a Mystic Prophecy is, akiknél lehet, hogy tűntek fel eredetibb, dallamosabb, ügyesebb dalszerzőkkel és jobb zenészekkel megáldott bandák is az ezredforduló europower őrületében, de kitartóbb nem sok akadt. A ’Killhammer’ már a nyolcadik próbálkozása a fogatnak, akik igazi ismertséget maximum a beavatottabb heavy/power hívők körében szereztek eleddig. Habár a nagy áttörés soha nem jött össze nekik, a potenciál megvolt bennük. Liapakisék diszkográfiájában nem egy roppant minőségi korong található, talán csak egy-egy Hearts On Fire, Hunting High and Low, I Want Out szintű bombadal kellett volna ahhoz, hogy tényleg nagyot durranjon ez a történet.

Ha engem kérdezel, noha már a korai munkáik is egészen jól sikerültek, igazán a ’Satanic Curses/Fireangel’ duó környékén teljesített legjobban a csapat. A ’Ravenlord’ engem már jóval kevésbé talált meg, mint anno Jocke kollégámat, s noha az europower rágóbuborékából eszeveszetten kitörni próbáló banda az utóbbi időben igyekszik US powerrel, thrash-sel színesíteni muzsikáját, érzésem szerint a kreatív tartalékok mostanra erősen kifogytak, és Liapakis kissé beleszürkült a saját maga által kikockított fémvilágba.

Nem rossz a ’Killhammer’, sőt! Egy szórakoztató, élvezetes, kemény power metal anyag, ami ügyesen balanszírozik az amerikai és az európai irányvonal határán. Ha még nem hallottál róluk korábban, és nem bánod, ha az alapvetően azért egyszerű felépítésű dalokban a melódiák és a rifftenger is hasonlóan fontos szerepet játszik, tuti fog okozni pár kellemes pillanatot. Ugyanakkor ha már hosszú évek óta figyelemmel kíséred a banda karrierjét, kissé unottan fogsz legyinteni a ’Killhammer’-re, mondván: „ez csak a következő, szokásos MP lemez”. Igaz. A banda ráállt a két évenkénti, futószalagszerű albumgyártásra, ami továbbra sem tesz jót nekik. A srácok soha nem törekedtek a stílus megújítására, vagy egyfajta egyediség megtalálására (talán csak Liapakis hangja az, ami sajátos védjegyükké vált), a muzsikájuk mindig is másoktól már sokszor hallott panelek egymás után eljátszárása épült. A ’Killhammer’ legnagyobb baja mégis az, hogy itt már arról sem beszélhetünk, hogy hatásaik vagy kedvenceik legszebb pillanataiból csennének a srácok. Önmaguk is megírták már ugyanezeket a dolgokat párszor korábban, ráadásul akkortájt ügyesebben.

A ’Killhammer’ egész egyszerűen borzasztó hamar unalmassá, szürkévé válik. Olyan, mintha szinte végig „variációk egy témára” korongot hallgatnál, amelynek dalai kérlelhetetlenül összemosódnak, és amely nemhogy a stílus kliséi közül nem tud kiemelkedni, de még a banda korábbi albumaihoz képest is kifejezetten szürkén teljesít. A legszimpatikusabb tétel egyértelműen az Armies of Hell, nem mintha lenne benne bármi különös, egész egyszerűen kicsit jobban eltalálták a riffelést, a verzét, meg a dallamokat, mint a többi tétel esetében. A többi számmal sincs amúgy semmi komoly gáz, egyszerűen csak képtelenek bármit is hozzátenni a mai power metal mezőnyhöz, vagy akár csak önmagában a Mystic Prophecy diszkográfiájához. Futószalagon nem lehet lemezt készíteni, akkor sem, ha imádod a saját dalaidat. Tessék tartani pár év pihenőt, tessék feltöltődni, inspirációt gyűjteni, aztán 3-4 év múlva újra megpróbálni ezt a lemezkészítést. Urambocsá, talán egy kicsit dallamosabb megközelítésben legközelebb.

Pontszám: 6

Legutóbbi hozzászólások