Tí˝r: Valkyrja

írta Hard Rock Magazin | 2013.10.04.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: Metal Blade Records

Weblap: http://www.tyr.fo

Stílus: Progresszí­v/folk metal

Származás: Feröer-szigetek

 

Zenészek
Heri Joensen - ének, gitár Gunnar Thomsen - basszusgitár Terji SkibeníŚs - gitár Vendégzenészek: George Kollias - dob Liv Kristine - ének (4.)
Dalcímek
1. Blood of Heroes 2. Mare of My Night 3. Hel Hath No Fury 4. The Lay of Our Love 5. Nation 6. Another Fallen Brother 7. Grindaví­san 8. Into the Sky 9. Fánar Burtur Brandaljóí° 10. Lady of the Slain 11. Valkyrja 12. Where Eagels Dare (Iron Maiden feldolgozás, bónusz) 13. Cemetery Gates (Pantera feldolgozás, bónusz)
Értékelés

Újabb páratlan év, újabb Týr nagylemez, e rendszerességet követve már harmadik a sorban. Ha felmerül a zenekar neve, a hallgatóság azonnal két táborra oszlik: előkerülnek a végtelenül elkötelezett rajongók, és a szkeptikusok, de végeredményben senkit sem hagy hidegen zenéjük. A progresszív folk metal egyetlen igazi úttörőjeként és egyben legnépszerűbb előadójaként tarthatjuk őket számon, nem elfeledve azt sem, hogy egy kifejezetten kicsi országból származnak, ahonnan ilyan babérokra törni és el is érni ezeket becsülendő és elismerendő teljesítmény. Szinte már közhelyes, hogy egy skandináv országból pont egy pagan jellegű zenekar érkezik, amelyekből manapság tizenkettő egy tucat, mégis hírnevük a legjobb bizonyíték tálentumukra.

A ’Valkyrja’ szeptember 13-án, Finntroll-lal közös idei hazai koncertjük napján jelent meg, külön vonzerőt pedig a vendégzenészek jelenthetnek rajta. Egyrészt, mivel korábbi dobosuktól, Kári Streymoy-től megváltak, így session zenész jelleggel a stúdióban a görög legendával, George Kolliasszal dolgoztak együtt. A Nile-ból elhíresült fiatalember nem csak, hogy tökéletes választás volt az erőteljes muzsikához, de a végeredményt hallva az is kiderült, hogy nem csak az őrült death témákban van otthon George. A másik pedig a Týréhez hasonló körökből (is) ismert Liv Kristine, akivel Heri remek duettet énekel a negyedik, The Lay of Our Love című szerzeményben.

A borító hozza a szokásos Týr színvonalat: a címadó mitológiai lények egyikét, egy valkűrt ábrázol. A megformálás szokatlan, hiszen nem egy, a romantikus festészet világából ismert lovon vágtató, szőke virágszálat láthatunk a képen, hanem egy szinte holtra vált színű, fegyveres nőt, aki a halál angyalaként a csata vége után gyűjti össze a holtakat. Ennek megfelelően borús a háttér, körben eldobált fegyverek és holtak mindenütt, és néhány holló is feketíti az összhatást. Az idealizált és szépnek gondolt hősi halál szimbólumai helyett tehát a rideg valósággal kerülünk szembe: a háború és a csata kegyetlen, és bár a legjobbak mégis a Valhallába kerülnek, előtte rémes halált kell halni.

Hangzás tekintetében talán érdektelen a szavakat fecsérelni, hiszen a szokásos tökéllyel találkozunk, mint mindig. A sokak által nagyon sterilnek talált megszólalás a Týr egyik nagy erénye, hiszen a legapróbb részletekig hallhatóvá teszi az urak közös munkáját. A prímet most is, mint legtöbbször a nyitódal viszi, a Blood of Heroes. A szövegi tematikát a cím megint csak kijelöli: harcról, hősi halálról és az istenekhez való felkerülésről szólnak legtöbbször a dalok, szokásos módon helyi mítoszokat is feldolgozva.

A lemez összetétele a szokásos, vannak gyorsabb dalok, mint a már említett kezdőszám, vagy az azt követő Mare of My Night, vannak balladák, mint a Liv Kristine-féle duett, illetve a Grindavísan és az Into the Sky. Mindig izgalmas színfolt az eredeti népdalok feldolgozása, nincs ez másként a Fánar Burtur Brandaljóð esetében sem. Hihetetlen az a profizmus, ahogyan a múlt hallhatóan öreg dallamait a modern heavy metal hangzásával ötvözve mintegy (szivárvány)hidat képeznek a mai és az idealizált letűnt korok között. Az igazi telitalálatok közé tartozik a Hel Hath No Fury is, aminek középtempós átvezetései és energiabombaként ható refrénje miatt biztosan kötelező közönségénekeltető koncertdallá válik. Nincs hiány menetelős, melankolikus himnuszból sem, az Another Fallen Brother ritmusai minket is csatába hívnak – de nem győzni, hanem meghalni.

Bekerült sajnos néhány töltelékdal is, mint a Nation, ami bár remekül illeszkedik a szövegi koncepcióba, fárasztó és unalmas, hasonló a záró és összegző Valkyrjahoz, ami némileg csalódást okoz. Így egy kicsit hullámzó a teljesítmény, de még mindig megüti a megfelelő szintet. A deluxe változat tartalmaz két feldolgozást is, egy Iron Maiden és egy Pantera szerzeményt, amiket azonban teljesen feleslegesnek érzek. Azok a fajta feldolgozások ugyanis, amik nem adnak semmi pluszt az eredetihez képest, így talán jobb lett volna még két ütős bónusz dalt írni, mint pl. az Another Fallen Brother vagy a Lady of The Slain mintájára. Mindenesetre ha más nem is, legalább jelzésértéke van ezeknek a tételeknek, hiszen nyomatékosítják azt, amit eddig is tudtunk róluk: klasszikus heavy és extrém metal zenéknek nevelkedtek ők is, ami a mai napig biztosítja számukra a megfelelő inspirációt nemzetük múltja mellett.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások