"Sokféle stí­lust keverünk el úgy, ahogy arra csak kevés banda képes": Interjú René Pedersennel, a Mercenary énekes-basszusgitárosával

írta Hard Rock Magazin | 2013.09.30.

Habár előzenekarként már többször is bizonyítottak Magyarországon, idén szeptemberben jött el az idő, hogy a dán Mercenary végre főbandaként játsszon Budapesten. A Sandanger-testvérek távozását ugyan koncertteljesítményük megsínylette, de René Pedersen elmondása szerint az ő távozásuk nélkül ma már nem is lenne Mercenary. Az énekes-basszusgitáros frontembert a ’Through Our Darkest Days’ című új lemezükről, a nagy kihívást jelentő énektémákról, hangja karbantartásáról és a zenekar történetéről kérdeztük.

 

 

Hard Rock Magazin: A nyáron jelent meg az új lemezetek, a ’Through Our Darkest Days’. Először is hadd gratuláljak hozzá, szerintem nagyon jól sikerült! Másodszor pedig a címéről kérdeznélek: noha korábban is inkább a sötétebb dolgok iránt vonzódtatok, mi az oka, hogy egy ilyen komor, pesszimista lemezcímet választottatok?

René Pedersen: A cím arra utal, hogy zenekarként mostanában éltük meg a legsötétebb periódusunkat, de megújult erővel és szebb jövőképpel jöttünk ki belőle. Az elmúlt pár évben sok hullámvölgyön és -hegyen mentünk keresztül, és most, hogy egy működőképes felállásunk van, úgy érezzük, túl vagyunk a legnehezebb napjainkon.

HRM: Mit gondolsz, miben más az új album, mint az elődje? Én egy picit dallamosabbnak, és talán direktebbnek, power metalosabbnak érzem, mint azt.

RP: Igen, határozottan dallamosabb, a fő különbség az, hogy most mindannyian a nagyobb szerzeményeket helyeztük előtérbe és visszacsempésztük az epikus elemeket a zenénkbe. A ’Metamorphosis’-szal egy kicsontozottabb, kevésbé polírozott albumot akartunk létrehozni, kevesebb vokálréteggel és koncertbarátabb dalokkal. A ’Through Our Darkest Days’-en arra koncentráltunk, hogy a lehető legdinamikusabbra és nagyívűre vegyük a dalokat. Visszatértünk a nagy énektémákhoz és a még nagyobb billentyűs dallamokhoz.

HRM: Az új lemezen milyen témákról énekelsz, miről szólnak a dalszövegek?

RP: A fő téma az, hogy pozitív szemszögből tekintsünk az életre, ne legyünk negatívak és vegyük észre a szép dolgokat, amik körülvesznek minket. Soha nem tudhatjuk, mennyi időnk van hátra ezen a Földön, és én a magam részéről nem hunyok szemet a gyönyörű világ felett, amiben élünk. Mindent látni akarok, és minél több mindent meg akarok tapasztalni, mielőtt elmegyek.

HRM: Hogyan zajlott a dalszerzési folyamat a mostani lemeznél? Illetve mennyiben változott a dalírás a bandában, miután a Sandager-tesók kiléptek 2009-ben?

RP: Mindig is Martin [Buus Pedersen gitáros, billentyűs – szerk.] és Jakob [Mølbjerg ritmusgitáros – szerk.] voltak a fő dalszerzők a bandában, legalábbis Kral [Henrik Andersen hörgős, basszusgitáros 2006-os] kilépése óta. Mikkel és én megosztottuk egymás között az énektémák és a dalszövegek megírásának feladatát. Most Martinnal együtt alakítjuk ki az énekdallamokat, nagyszerű füle van ehhez, úgyhogy jó kis csapatot alkotunk. De végeredményben közösen hozzuk létre a dalok végső formáját, és ez tesz minden szerzeményt Mercenary-dallá.

HRM: Ugyan egy ideje már Te vagy az elsőszámú énekes, de az énekdallamok terén nem történtek radikális változások, mondhatni hasonlóak, mint Mikkelé voltak. A tiszta énektémák terén milyen feladat pótolni Mikkelt? Ill. mi az a mérce, amihez a saját énekteljesítményedet méred?

RP: Egy olyan világot akarok létrehozni, ami agressziót, kétségbeesést, boldogságot, szomorúságot és szépséget is tartalmaz. Mikkel nagyon magas és power metalos énektémákat tolt, én viszont a magam módján éneklem a tiszta részeket, persze tiszteletben tartva a zenekar hangzását és korábbi lemezeit. Mindig is fontosnak éreztem, hogy a magam módján csináljam a dolgokat, és ne másoljam Mikkelt vagy Kralt.

HRM: Hogyan tudod egyedül énekelni azokat a régi dalokat, amik két énekesre íródtak? Jobban igénybe veszik ezek a hangodat?

RP: Természetesen vannak olyan dalok, amik nagyobb megterhelést jelentenek a hangomnak, és sokkal jobban oda kell figyelnem arra, hogy gondját viseljem magamnak és a hangomnak. Az olyan számokat, mint a Firesoul vagy a 11 Dreams, nehéz elénekelni, de megoldom, pláne mivel Martin segít a háttérvokálokkal. Martin nagyon jó munkát végez és kiegészít engem, ez nagy szerepet játszik abban, hogy a régi és az új dalokat is elő tudjuk adni élőben.

HRM: Hogyan képzed a hangodat? Jársz énektanárhoz?

RP: Mindig is sokat énekeltem, és sok vizet szoktam inni a fellépések előtt. Életemben két énekleckét vettem, mikor még 18-19 éves voltam. Gyakran utánoztam a kedvenc énekeseimet, és próbáltam a hangommal imitálni őket, és ezzel a módszerrel sajátítottam el a technikát, hogy megfelelően énekeljek.

HRM: Van olyan Mercenary-dal, amit nem szeretsz élőben játszani?

RP: Vannak számok, amiket úgy érzem, már eleget játszottunk, de a rajongók reakciói miatt még mindig élvezem az előadásukat. De néha úgy érzem, jó lenne pihentetni ezt a pár dalt egy ideig.

HRM: Melyik a 3 kedvenc Mercenary-számod?

RP: Van pár dal, amiket különböző okok miatt jobban szeretek a többinél. A ’Metamorphosis’-on volt a Memoria című dal, amit az édesapám emlékének ajánlottunk. Ez természetesen sokat jelent számomra. A ’Through The Darkest Days’-ről nagyon szeretem élőben játszani a címadót, nagyon kellemes előadni. És nagyon szeretem még a Soul Decisiont is a ’The Hours That Remain’-ről: rengeteg energia és agresszió van benne, mégis egy nagyon melodikus dal.

HRM: Nem sok banda keveri úgy a power és a melodikus death metalt, mint ti. Szerinted mennyire különleges a Mercenary stílushibridje?

RP: Nagyon sokféle stílust keverünk el úgy, ahogy arra csak kevés banda képes. És mindezt összesen 4 ember csinálja. Szóval ebből a szempontból úgy gondolom, kiemelkedünk az átlagból. Egy dalunk kezdődhet roppant dallamosan, majd végződhet úgy, mintha black metal lenne.

HRM: Visszatérve a zenekar történetére: felidéznéd, hogyan lettél a Mercenary tagja még 2006-ban?

RP: Az aalborgi metal közösségből ismertem a Mercenary tagjait. Morten Sandager a Transparent nevű korábbi bandámnak vett fel egy EP-t. És amikor Kral kilépett a bandából, kaptam egy üzenetet Mortentől, amiben megkérdezte, lenne-e kedvem eljönni egy meghallgatásra, hogy én legyek a Mercenary új énekese és basszusgitárosa. Már évek óta rajongtam a zenéjükért, úgyhogy kissé nehezemre esett elképzelni magam ebben a szerepben, de azt gondoltam, miért is ne. Elmentem a meghallgatásra, játszottunk pár számot és bumm, ráéreztünk a dologra. És azóta is a bandában vagyok.

HRM: Miért léptek ki a Sandager-tesók 2009-ben? Te hogyan fogadtad a távozásukat?

RP: Akkoriban már pár éve szétesőben volt a zenekar, mivel mindenki mást akart. Mikor Mike [Park Nielsen dobos – szerk.] kilépett, hogy csatlakozzon a Hatesphere-hez, Martin, Jakob és én leültünk, és elbeszélgettünk a banda jövőjéről. Egy ideje ekkor már két táborra szakadt a zenekar: a Sandanger-testvérek voltak az egyikben és mi a másikban. Nem tudtunk nekilátni még egy lemez elkészítésének úgy, hogy folyamatosan harcolni kell a hangzásért és a zenénket illető elképzeléseinkért, mivel két embernek teljesen eltérő víziója van a dolgokról. Ezért úgy döntöttünk, megválunk tőlük és nélkülük folytatjuk a zenekart. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy a zenekar kihozhasson még egy lemezt, mivel az ’Architect of Lies’ dalszerzési munkálatairól nagyon sok rossz emléket őriztünk. Egyszerűen nem tudtuk volna még egyszer végigcsinálni azt.

HRM: Mennyire sikeres a Mercenary Dániában? A Volbeatnek hatalmas sikerei vannak otthon, de rajtuk kívül milyen a metal színtér nálatok?

RP: Vannak nagyszerű zenekaraink és a színtér is életteli. Csak az a probléma, hogy túl sok zenekar koncertezik, úgyhogy az egy koncerten megjelenő emberek száma folyamatosan csökkent az évek során. De a Mercenary-nek elég jól megy Dániában, és ez lehetővé teszi, hogy 9 koncertet adjunk itthon szeptemberben és októberben.

HRM: Mely zenészek és zenekarok gyakorolták rád a legnagyobb és legtartósabb hatást?

RP: Mindig is a legnagyobb tisztelettel viseltettem a Machine Head iránt, akik rengeteg mindenen keresztülmentek, mégis a legjobban jöttek ki belőle. Rob Flynn lenyűgöző frontember, ráadásul volt szerencsém találkozni vele egy díjátadón Dániában. Kimondhatatlanul kedves volt, ahogy a zenekar többi tagja is. Az ’Unto The Locust’-tal az év lemezét készítették el anno számomra. Egyszerűen imádom ezt a zenekart.

HRM: Milyen ember René Pedersen a hétköznapokon?

RP: Energikus ember vagyok, aki szeret szórakozni, és élvezi, ha elfoglalt. Mindig valami őrült projekten ügyködök és sosincs időm pihenni. Amikor mégis, akkor nagyon szeretek moziba menni. Családos ember vagyok, úgyhogy sok időt töltök a famíliával és a barátaimmal is.

Készítette: Mike, Tomka

Fordította: Tomka

Legutóbbi hozzászólások