Warlord: The Holy Empire

írta Jocke | 2013.09.11.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Sons of a Dream Llc.

Weblap: http://www.warlord.cc/

Stílus: Heavy metal

Származás: Egyesült Államok

Dalcímek

Értékelés

A Warlord maga a megtestesült underground legenda. Egy több mint harminc éves zenekar tűnik elő a múlt ködéből, akik Dunát rekesztettek demók és válogatáslemezek megjelentetésével, "igazi" lemezkiadásra viszont egy évtizedben csak egyszer futotta... Ennek megfelelően a kilencvenes éveket teljesen átaludta a Warlord (talán nem akart asszisztálni a heavy metal posványba fúlásához), de az utóbbi tíz évben is csak névlegesen léteztek. Örömmel vegyített meglepetés kerített hatalmába, amikor megtudtam, hogy új albummal készülnek, hiszen 2002-ben jelent meg a legutóbbi Warlord lemez, Joacim Cans-szal a fedélzeten. Druszám a legenda szerint nagy fanja volt a Warlordnak (a HammerFall zenekarnevet a Lucifer's Hammer című Warlord dal ihlette), és többek között emiatt is csatlakozott Bill Tsamishoz és Mark Zonderhez a tíz per tízes 'Rising out of the Ashes' albumon. A visszatérő lemezt kezdő metalosként nem igazán tudtam megérteni: noha a HammerFall a 'Glory to the Brave'-en feldolgozta a Warlord Child of the Damned-jét, nem kimondottan azt kaptam a korong egészén, amire vártam. Aztán, ahogy ez lenni szokott, nem sokkal később elég tisztességesen pofán csapott a korong, s vért köpve állapítottam meg, hogy ez bizony ordas nagy klasszikussá érett!

A kezdetek: Zonder és Tsamis a nyolcvanas évek elején

Tsamis és Zonder persze nem tétlenkedett 1989 és 2002 között sem, utóbbi a Fates Warningban dobolt, a gitáros Tsamis pedig belefogott feleségével a Lordian Guard projektbe, ami sajnos hamar kudarcba fulladt. A legtöbb dalötlet már ekkor megszületett, mint ahogy a 'Rising out of the Ashes'-re Lordian Guard dalok is kerültek. Sőt, a harmadik Warlord album (vagyis a jelen kritika tárgyát képező 'The Holy Empire') koncepciója már a kilencvenes évek vége felé összeállt, de soha nem valósult meg - ezidáig. Néhány éve Cans pozitívan nyilatkozott a készülő harmadik albumról - végül valóban elkészült, csak már nem vele a mikrofon mögött...

Hanem azzal a Richard Andersonnal, aki a nyolcvanas évek második felében rövid ideig a zenekar énekese volt. A múlt évtizedet az olasz Martiriában töltő Anderson 2011-ben állt össze ismét Tsamisszal és Zonderrel, s idén tavaszra el is készült a lemez.

Joacim Cans-szal a színpadon, 11 éve Wackenben

Azért nagy kár, hogy nem Mr. Joacim Cans gyúrja a hangszálait az album 55 percében, tudtam volna értékelni a dolgot, ha már a HammerFall nem viszi túlzásba a heavy metalkodást az utóbbi években. Azért van némi különbség Anderson és Cans tudása között, de keseregni felesleges. Fontosabb, hogy a zene ott folytatódik, ahol a 'Rising out of the Ashes'-en abbamaradt. Klasszikus, gyönyörű dallamokon fogant heavy metal, a maga nyugodtságával és magasztosságával. Nem a csordavokálok, nem a durva riffek és nem vaktában egymásra hányt szólók játsszák ezúttal a főszerepet, hanem 30 év minden tudása, minden bölcsessége, minden visszafogottsága. Semmi mással össze nem téveszthető melódiák ütnek W-betűt formáló billogot az agyadba, Tsamis saját, jellegzetes dallamvilágának köszönhetően.

Kis múltidézés jelen esetben is történt, hiszen három tétel már a nyolcvanas években megíródott, s különböző demókon meg is jelent. A dalok integrációjával mégsincs baj, könnyeden illeszkednek az új számok közé. Minden további nélkül el tudom majd képzelni, hogy valaki a kevésbé agresszív hangzás okán megkérdi: milyen heavy metal korong az, amelyik nem harap? Harap ez, csak nem úgy, mint egy dühös grizzlimedve, hanem mint egy anakonda, amely lassan, de biztosan emészti meg áldozatát. Kicsit nekünk is emésztenünk kell: hat-hét perces dalok tornyosulnak előttünk, de biztos vagyok benne, hogy aki egyszer megmássza ezeket a falakat, új kedvencet avat majd.

Pontszám: 7.5