Illusion Suite: The Iron Cemetery

írta Jocke | 2013.08.10.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Power Prog

Weblap: http://www.illusionsuite.net

Stílus: Progresszí­v power metal

Származás: Norvégia

Dalcímek

Értékelés

Az, hogy hosszabb távon megkedvelsz egy zenekart, nyilvánvalóan több faktor együttállásának köszönhető. Jelen esetben, csak a játék kedvéért kivenném az egyenletből a zenei és hangszeres tudást, a megszólalást, a dalszerzői vénát, az énektudást, és minden, viszonylag kézzel fogható dolgot, és előtérbe helyezném az azonnali szimpátiát, valamint az elfogultságot. Ebben a két fogalomban szerintem az az egyik nagy különbség, hogy elfogultságot egy olyan banda iránt érzel, amellyel már régebb óta szimpatizálsz (mondhatjuk úgy is, hogy ismered őket, mint a rossz pénzt), és akkor is kitartasz mellettük, ha éppen valami bűntettet szenvedtek ki magukból. Ők már megnyertek téged, mint hallgatót – vélhetően azokkal a tulajdonságokkal, amiket most kivettünk a játékból. Míg egy teljesen ismeretlen bandának még ki kell vívni azt a bizonyos szimpátiát, hogy egyáltalán foglalkozz velük (amennyi lemezmegjelenés van manapság, simán elvesznek az értékes zenekarok). S hogy mi késztet arra, hogy berakd egy számodra tök ismeretlen zenekar lemezét? Mitől válik szimpatikussá egy addig számodra nem is létezett banda? Sok esetben csak a jó ég tudja…

Az Illusion Suite-nak sikerült elérnie nálam, hogy már hallgatás előtt megkedveljem őket. Ehhez mindössze egy jó ajánlás kellett, illetve, hogy lecsekkoljam a srácok FB-oldalát. Teljesen normálisnak tűnő fiatal arcok, akik ráadásul a norvégok szupertitkos fegyverével, a progpowerrel szállnak harcba. S most nyugodtan pakoljuk vissza az egyenletbe a fentebb említett faktorokat. Ennek az oslói négyesnek minden a birtokában van ahhoz, hogy felnőjenek a Circus Maximus, a Pagan’s Mind vagy a Divided Multitude által összeállított feladatokhoz. Négy évvel a sikeres debüt, vagyis a ’Final Hour’ után itt a következő lépcsőfok, a ’The Iron Cemetery’, amelyre igazán büszkék lehetnek a srácok. Remek, ultradallamos énektémák, gyomrosként ható, gépies riffek, tiszta hangzás és frissesség jellemzi az Illusion Suite mindössze 38 perces albumát. A ’The Iron Cemetery’ legnagyobb erőssége, hogy a viszonylagos rövidsége ellenére izgalmas és változatos tud maradni. Az Orpheus’ Quest/Uni-Twins/The Iron Cemetery nyitó hármas (az Uni-Twins mekkora sláger, te jó ég!) ellentmondást nem tűrően domborítja ki a zenekar poweresebb oldalát, szinte azonnal memóriába égetve a melódiákat. Bill Makatowiz kellemesen lágy hangja érezhetően fejlődött az évek során, ráadásul remekbeszabott érzékkel pakolgatja egymásra az énekdallamokat. Kíváncsi lennék rá, mit művelne egy tisztán power metal banda élén.

A folytatás talán már nem ennyire direkt, de egy alapvetően progresszív albumnál talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy erősen ajánlott a többszöri meghallgatás. Már csak ezért is jó a ’The Iron Cemetery’ rövidsége: még a felhígult zenehallgatási szokások mellett sem jelenthet túl nagy megerőltetést a play gomb újbóli megnyomása. Érdemes is bőszen nyomogatni, mert minden egyes hallgatás után egyre jobban kikristályosodnak a dalok. A hangzásról csak annyit, hogy Jens Bogren keze munkája, úgyhogy a miérteken nem kell csodálkozni. A svéd producert talán nem kell bemutatni, dolgozott már az Amon Amarth-tól kezdve a Katatonián át a Paradise Lostig mindenkivel. Itt is remek munkát végzett, a Vastemető egyszerre kalauzol a fellegekbe és döngöl bele a földbe. Minden összeállt tehát, ezek a norvégok nem csak szimpatikusak, hanem a progpowert is felső szinten tolják az arcba.

Pontszám: 8