Adrenaline Mob: Covertá (EP)

írta karpatisz | 2013.04.26.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Elm City Music

Weblap: http://www.adrenalinemob.com

Stílus: Hard/heavy rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

2012-ben azon szerencsések közé tartoztunk, akik élőben szem és fültanúi lehettünk egy igazi adrenalinbomba robbanásának. Az Adrenaline Mob budapesti lemezbemutatója koncertje sokaknak emlékezetes marad. Biztos voltam benne, hogy az ’Omertá’ dalai mellett valami mást is fogunk hallani, hiszen az önálló este teljes programjához nincs még elég saját szerzeménye a csapatnak. Erre már kiváló példa volt a zenekar bemutatkozó EP lemezén és első fellépésén hallható The Mob Rules, Dio klasszikusa. Ott, a koncerten még a Black Sabbath War Pigs-ét hallhattuk Mob-köntösben.

Nem akarok visszamenni az időben és végigírni, hogy Mike Portnoy mit tett le az asztalra, akár a Dream Theater-rel, akár más projectjeivel vagy zenekaraival. Minden esetben egy közös pontot találunk munkásságában: örömmel játszott más zenekaroktól. A The Beatles, Led Zeppelin, Rush és a The Who tribute zenekarait csodálatos élmény volt látni. Nem lepődtem meg akkor, amikor hét új „cover” dal rögzítését harangozták be, de azon igen, hogy ezt az Adrenaline Mobbal teszi meg. A műfaj, a stílus és az előadás felkeltette a figyelmem már akkor.

A négyes fogat választása jó dalokra esett. Ennek első bizonyítéka Van Halen Romeo Delight-ja, amelyet a ’Covertá’-t beharangozó videóból hallhattunk. Emlékszem, akkor azzal a kommenttel küldtem tovább a kisfilm hivatkozását, hogy itt megint bomba robbant. Az eredeti dal is pörgős, de nem ennyire, mint az Adrenaline Mob féle. Mike Orlando gitárjátéka tökéletes harmóniában van a dallal, méltóképp tiszteleg Eddie Van Halen előtt.

Kíváncsi voltam, hogy milyenek lehettek az eredeti előadók dalai és hogy mennyi változáson ment keresztül a négy zenész keze alatt. A Heart szerzeménye, a Barracuda fejlődött szerintem a legtöbbet, hiszen az eredeti dal egy átértelmezett modern változatát hallhatjuk. A szám alap lendülete megmaradt, de igazi sodró erő hallható az új formájában. A legnagyobb különbség azonban az énekes fronton történt, a női énekhangot váltotta fel Russell Allen karizmatikus éneke. A ’Covertá’ dalait is bemutató amerikai turnén viszont az új a modern és az eredeti klasszikus változat egyszerre szólalt meg a színpadon akkor, amikor Lzzy Hale is a színpadra lépett az egyik előadáson.

Véleményem szerint igazán telitalálat a választott dalok közül a másik Dio tétel, a Stand Up And Shout és a Break On Through című The Doors átirat. Bár ez utóbbi inkább egy felturbózott metal verzió, ami szerintem jobb lett, mint maga az eredeti.

A High Wire nem sokban tér el az eredetitől, de én nem ezt választottam volna az új lemez nyitó dalának – véleményem szerint az első és a második dalt meg kellett volna fordítani. A Led Zeppelin második lemezének blues-rock hangulatú szerzeményével elég sok időbe telt megbarátkoznom. Magát az ötletet, hogy egy más stílusú dal is kapjon helyet a középlemezen, azt megértem és elfogadom. Ez a dal az ’Omertá’ bemutató turnéján elhangzó War Pigs párja. A Kill The King-ben több ötletet vártam volna. Az vokálok és az ének egyensúlya tökéletesen megmaradt a stúdió kiadványon, de ezt élőben nem lehet így visszaadni. A záró The Mob Rules tétel semmilyen értelemben nem okozott már meglepetést, a tökéletes választás arra, hogy az Adrenaline Mob hangszeresei és hangja bemutassák képességeiket. 

Pontszám: 8