Manowar: The Day The Earth Shook-The Absolut Power DVD

írta Hard Rock Magazin | 2006.12.08.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Magic Circle Music

Weblap: www.manowar.com

Stílus: heavy metal

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Nagy dilemmával kellett megküzdjek a kritika megí­rása előtt. Vagy kielemzem az anyagot, mielőtt nekiülök egy objektivitásra törekedő ismertető megí­rásának, vagy egy töredékét nézem meg, és az alapján igyekszek véleményt formálni. Szégyen, nem szégyen, ez utóbbi történt. Tudniillik a teljes anyag (2 DVD) 6 óra 30 perc tiszta játékidőt jelent, aminek alapos kivesézésével a jelenlegi elfoglaltságaim (munka, család stb.) mellett heteket, talán hónapokat fogok eltölteni, viszont addigra el is veszti aktualitását az í­rásom. Ha viszont "csupán" a két és fél órás koncert után formálok véleményt, mégiscsak a lényegi részt érintem, ráadásul még idejében kiáltok, hogy a Jézuskának í­rt levelet módosí­tani lehessen. Megmondom őszintén, engem már kezdett idegesí­teni, hogy a minden tekintetben maximalista csapat sorra jelentette meg az egyébként igényes Hell On Earth DVD sorozat darabjait, de egy épkézláb koncert anyaggal ezidáig nem rukkoltak elő. Azt ugyanakkor sejteni lehetett, hogy ez idő kérdése, és ha végre elszánják magukat egy koncert felvételére, az nem egy alulvilágí­tott, kétkamerás buli lesz, hanem olyan, amit a berhidai szeizmográf is kijelez. Nagy örömünkre, mostanában azért volt okunk lelkesedni egy-egy koncert DVD kapcsán, í­gy nem szeretnék túlzásokba esni, de azt azért diszkréten megsúgom, hogy Heavy Metal bandától, a Manowar produkciójánál gigantikusabbat még nem láttunk lemezbe préselve. Az egy dolog, hogy a szí­npad óriási, ez kijár egy rangos fesztivál fő attrakciójának, de hogy mindez a két oldalán kiegészüljön egy-egy, egyenként háromszintes felépí­tménnyel, ahol egy teljes, összességében többszáz főt számláló szimfonikus zenekar és kórus támogatja az Igaz Fém zászlóvivőit, - hát az nem mindennapi vállalkozás. A már önmagában zavarbaejtő látvány, kiegészülve a többtucatnyi kamera mesés, kristálytiszta vágóképeivel, a csodálatos, kivetí­tős, fénytengerben úszó szí­npadképpel alig szavakba önthető vizuális élmény, és akkor még szót sem ejtettünk a két legfontosabb koncerttényezőről, a közönségről és magáról a bandáról. Ilyen teljesen fanatikus, őrjöngő közönséget csak a Maiden Rio-i, illetve a Blind Guardian DVD-jén láttam. Aki ezeket ismeri (ha a Maiden-t sem, azonnal kifelé a teremből!!) tudja, miről beszélek. Még véletlen sem téved úgy a kamera valakire, hogy ne üvöltené extázisban a dalszöveget Eric-kel. A Manowar igazi ereje az élő fellépésekben van, ezt most is igazolják. A hagyományos bőrökben, szigorú küldetéstudattal szí­npadra robbanó csapat tisztán, óriási erővel szólal meg, dalról dalra (Manowar, Blood of My Enemies, Dark Avenger stb.) szorí­tja vissza, majd egy szusszanásnyi erőgyűjtés (Heart and Steel, sajnos németül) után, a klasszikuszenészeket és kórust is harcba hí­vva, elementáris erővel semmisí­ti meg a hamis metal gézengúzait (King of Kings-mekkora döfés!), a majd háromórás csatában. És amikor már azt gondolnánk, hogy a látottak fokozhatatlanok, szí­npadra áll a Manowar-ban már játszott valamennyi muzsikus, igen-igen, 3, azaz három dobszerkó emelkedik a magasba, és jön a Battle Hymn! Jelzőt nem tudok rá, tessék elképzelni: Elöl a Harley Davidson motorok, aztán a felszabadult, mosolygó, győzelmi tort ülő (álló) zenészek, mögöttük a három dobemelvény, a kivetí­tőn pedig lángnyelvek. - Igazuk van. Abszolút Erő!! Az ünnepi pillanatban nehéz leí­rni, és valószí­nű, hogy úgy ki leszek vágva a teremből, hogy lábam nem éri a földet (Fuckin posers leave the Hall!-copyright by Manowar) de mégiscsak meg kell jegyezzem: Hosszú percek telnek el úgy a koncerten, hogy DeMaio mikrofont ragadva süketel, sőt még a Wagner-örökösöket is kiosztja. Teszi mindezt teátrálisan, patetikusan, ellenszenvesen. Tudom, hogy ez az eltökéltség része a Manowar- történetnek, de akkor is nehéz komolyan venni, főleg ebben a formában. A zenét persze mindez abszolút nem érinti.

Pontszám: 10