Wolfchant: Embraced by Fire
írta Ivetka | 2013.03.25.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Nagy rajongója vagyok az „epikus pogány metalnak”, azonban a Wolfchantnek csupán néhány dala keresztezte az utamat eddig: ezekről mindig megállapítottam, hogy nagyszerűek, hihetetlen dallamvilággal és bombaerős kórusokkal, ám addig sosem jutottam el, hogy egy teljes lemezt is meghallgassak tőlük. A zenekar egyébként egész terjedelmes múltra tekint vissza, az ’Embraced by Fire’ már a hatodik sorlemezük, idejét éreztem hát, hogy beleássam magam a muzsikájukba.
Szimfonikus, filmzenés intróval nyitnak a németek, amelynek egyes dallamai a Karib-tenger kalózai c. film jól ismert főtémájára emlékeztetnek. A csaknem három percnyi szimfonikus dallamismétlés után már-már power metalba illő ikergitárokkal érkezik a címadó Embraced by Fire. Az első gondolatom az volt, hogy micsoda hangzás! Vaskos szimfonikus sávok támogatják a riffeket, méltán nevezik magukat „epikusnak”. A verzék annyira nem fogósak, a refrén pedig teljes egészében Wintersun, mindezért viszont kárpótol minket a fantasztikus szóló, ami ismét inkább a power metal jegyeket erősíti.
A Turning Into Red ígéretes dudaszóval indít, ami sajnos később már nem csendül fel újra, kapunk viszont gyönyörű kórusokat, hősi éneket, gitárszólót, sőt még egy arpeggio-morzsát is, ami akár a Rhapsody-nál is megállná a helyét. A fentebb említett finomságokkal tűzdelt zúzda a dal felénél balladás átvezetőbe torkollik, aztán a lemez legjobb refrénjével zár. Abszolút kedvencem az ’Embraced by Fire’-ről.
A játékidő második felében sem csökken a lendület, viszont eredeti ötleteket itt sem találunk: gothic metalos billentyűk nyitják az Einsame Wachtot, az Autumn’s Breath pedig szinte teljes egészében a régebbi Ensiferumra hajaz, a Vargos Freiki vendégszereplésével rögzített Freier Geist pedig ismét a Wintersunhoz nyúl vissza.
Az ’Embraced by Fire’ nem első hallásra ütős lemez, érnie kell. Nincsenek elsőre megjegyezhető refrének vagy együtt-dúdolható dallamok, sokkal komolyabb és összetettebb anyag ez, sok hallgatást igényel a teljes befogadása. Wolfchanték nem az eredetiséggel hódítanak meg; innen-onnan ellesett ötleteket gyúrnak össze hihetetlenül profi módon, fantasztikus, epikus hangzásvilággal. Számomra kedves szimfonikus és power metalos mozzanatokat csempésznek az ízig-vérig zúzós, pogány metalba. A fentebb emlegetett zenekarok rajongóinak mindenképpen kötelező darab.
Legutóbbi hozzászólások