Halor: Wasteland

írta Csemény | 2013.02.27.

Megjelenés: 2012

 

 

Kiadó: Szerzői kiadás

Weblap: http://www.halormetal.hu

Stílus: Power/thrash metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Komondi Ákos - ének, basszusgitár Komondi Ádám - dob Csaba Béla Gábor - gitár Sárközi Ádám - gitár
Dalcímek
01. Glowing Inside 02. Insomnia 03. Infinite Black 04. Black Clown army 05. Deadly Inside 06. Pain 07. Wasteland 08. The Curtain of Lies 09. The Enemy 10. AK-47 (The Symbol of Fear)
Értékelés

Kezdésként hadd folytassam Garael összegzését a Halor első lemezéről. „Erős kezdés, ígéretes munka!” …és remek folytatás. Azzal nem vádolhatjuk a csapatot, hogy elsiette volna a dolgot, ám megérte várakozni, hiszen egy újabb színvonalas lemez született a szombathelyi műhelyben. A hosszú idő alatt – hat éve vártuk, hogy megduplázódjon a Halor-nagylemezek száma – nem ültek a babérjaikon a srácok. A tavalyi évtől eltekintve nemcsak kis hazánkban, hanem külföldi bulikon is rendszeresen felléptek. Ami pedig a zeneszerzést illeti, egy friss, korszerű, átgondolt és nem utolsósorban kidolgozott anyag kovácsolódott össze.  

Aki az utóbbi években nem kísérte figyelemmel a zenekar tevékenységét, az bizony nagyon meg fog lepődni, és éles váltást fog tapasztalni. Nem kell ahhoz zeneművészeti diploma, hogy megüsse a fülünket: a Halor munkásságára a ’Welcome To Hell’ nagylemezzel bezárólag döntő hatással volt az Iron Maiden, a Helloween, a Gamma Ray, és a HammerFall. A felsorolt bandák stílusjegyei mentén eredeti riffek és dallamok tömkelegével álltak elő a fiúk. Ezen a téren változott a helyzet, az új korong dalait ugyanis eluralják a thrash metal elemei (erre utaló halovány jelek azért mutatkoztak korábban is). Az első hallásra fülbemászó, dallamos és karakteres motívumok helyett ezúttal kőkemény, nyers és agresszív zenét hallhatunk.

A ’Wasteland’ tíz új tétele 37 percnyi tömör zúzással bombázza a dobhártyákat, így a felületes hallgatónak akár egysíkúként is hathatnak, mivel hangulatukban és tempójukban sincs sok különbség a számok között. Nincsenek lassúbb, líraibb mozzanatok, melyek rétegeznék a zenét. Ám a figyelmes hallgatóknak biztos fel fognak tűnni a technikás és komplex témák. A ritmusszekció óriásit teljesített: a basszus – bár kicsit halk lett – a helyén van, szilárd alapot és fémes hangzást ad. A dob pedig rapszodikus motívumokkal, duplázással, szaggatott szeleteléssel és a váltásokkal színesíti a ’Wasteland’-et. A két gitár harapós, kemény torzítással, vibratókkal, nyújtásokkal és tremolókkal teszi a hangzást minden eddiginél komorabbá. Az ének is idomul a thrash metalhoz: Komondi Ákos hangját korábban sem nevezhettük volna Pavarotti-, vagy Kiske-féle csicsergésnek, most viszont még az eddig megszokottnál is keményebben, mélyebben, morgósabban énekel. Nagyon gyakoriak lettek a hörgések is, amelyek a zúzós riffekkel néhol egészen elborulttá teszik a számokat. Jól el lettek találva a bridge-ek és a refrének is, kicsi dallamosságot csempészve a versszakok közé, és ellentétet képezve a kiabálós kórusokkal. Ezek az ellentétek változatosabbá formálják a dalok középső részeit.

A neurotikus hangulathoz hozzájárul a borító is, mely egy posztindusztriális, lepusztult üzem látványával kalauzol el a „kopár földre”. Felfogható akár a magány vagy magárahagyatottság metaforájaként is. A látvány mellett sokat nyom a latban a szöveg is, melyen Komondi Ákos és Ádám testvériesen megosztoztak. A sötét hangulatot fokozza a megírt kilátástalanság, szorongatottság nyomasztó érzése. A végtelen éjszakában kicsi szikraként elvétve jelenik meg egy-egy pozitív kicsengés, elvágyódás a valóságból („Never give up your dreams”; „Let me dream the dream on New World”). A szerzőpáros nem bánt csínján a toposzokkal, melyek nagy számmal fordulnak elő szerzeményeikben (bad moon, endless night, fear, pain, insanity, terror stb.), ezenkívül a szöveg is elég egyszerű lett: tőmondatok egymás után, helyenként koherencia nélkül. A banda védelmében azért tegyük gyorsan hozzá, hogy a thrash metal nem éppen a magas stílusú irodalmiságáról híres. Pozitívum, hogy a szöveg mind tartalmilag, mind ritmikailag jól passzol a zenéhez, a hörgéssel való nyomatékosítás különösen hatásos (pl. a Curtain of Lies c. számban: „Terror and fear!”). A The Enemy című szerzemény szövegének fontosságát tekintve kiemelkedik a többi közül, hiszen nemcsak az albumhoz, de a Halor-életműhöz is szervesen kötődik. Az intertextualitás számos más dal címének a szövegbe való beemelésével valósul meg, ütőssé és tömörré téve a dalt. 

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások