2012 legjobbjai - Mmarton88

I. Az év lemeze (Top 10)

1. Stone Sour – House Of Gold and Bones Pt. 1
2. Kreator – Phnatom Antichrist
3. Wintersun – Time Pt. 1
4. Primal Fear – Unbreakable
5. Grave Digger – Clash of the Gods
6. Arjen Lucassen – Lost In The New Real
7. Dragonforce – The Power Within
8. Overkill – The Electric Age
9. Luca Turilli’s Rhapsody – Ascending To Infinity
10. Pathfinder – Fifth Element

Értékelés: Tudom, tudom, ilyenkor jön az, hogy a kritikusnak „illik” telepakolni a listáját nóném cuccokkal, ezáltal is mutatva, hogy a halandó metal rajongónál ő mennyivel műveltebb és elmélyültebb a műfajban... de hát én csak ilyen kommersz vackokat szeretek, most mit csináljak? 2012 számomra abszolút a zenei változatosságról szólt, mind a metalon belül, mind azon kívül. Az persze egyértelmű a listára rátekintve, hogy a szívemet a legjobban még mindig az európai power metal dobogtatja meg. A csúcsalkotások manapság mégsem itt születnek, igyekeztem díjazni az előremutatást, így kapaszkodhatott fel a Stone Sour az élre. A Kreatortól, a Grave Diggertől, Lucassentől vagy az Overkilltől a borzasztó magas színvonalat borítékolni lehetett, az utóbbi évek egyenletes, igen magas színvonala idén sem tört meg. Az egyik legörömtelibb visszatérés a Primal Fear „back to the roots” jellegű heavy metal bombája lett, remélem a darkos dolgokat végleg elfelejtik, és a jövőben is megmaradnak a német Priestnek. A Wintersun bebizonyította, hogy a jó munkához idő kell (a Van Halen, és az Aerosmith meg azt, hogy nem okvetlen... szóval most tanulságot nem vonnék...), Turilli hozta a szólólemezeitől elvárt színvonalat (bocsi, én erre a bandára nem tudok Rhapsody-ként tekinteni), a polák Pathfinder meg csak beverekedte magát a top 10-be kissé lerágottcsont, de frankó dallamokkal megtámogatott szimfopower bombájukkal. Nem tudom, hogy jó év volt-e ez az év, vagy sem, én találtam jó pár olyan lemezt, amely megszínesítette a hétköznapokat. Ha legalább ennyit találok 2013-ban is, panaszkodni biztos nem fogok!

II. Az év koncertje

1. Primal Fear, Brainstorm – Club 202; Április 4.
2. Kreator, Morbid Angel – PeCsa; November 22.
3. Opeth – Club 202; Február 28.
4. Ensiferum – Club 202; Október 7.
5. Amorphis – Club 202; Január 8.

Értékelés: Ennyi! 5, azaz öt koncertre jutottam el összesen 2012-ben. Őszintén szólva kicsit bánom is a dolgot, de hát van ez így. Idén 3 különböző országban éltem huzamosabb ideig, nagyjából végtelen mennyiségűt utaztam, és a szabadidőm eltöltéséről is egészen mások már az elképzeléseim, mint mondjuk 2010-ben voltak. Nagyon szerettem volna megnézni a Dream Theater buliját, szerettem volna eljutni a Manowar turnéra, fantasztikus lehetett a Nightwish koncert, a szigetes HammerFall, de Turillit, vagy a Dragonforce-os srácokat is jó lett volna elcsípni élőben. Bónuszként pedig Tokióban lett volna remek belesni az Unisonic és a Gotthard közös bulijába... csak hát 24000 forintért az egy kicsit drága muri lett volna. A listán szereplő négy koncertről így utólag sokat nem mondanék, mind a négy abszolút príma volt, külön öröm volt élőben megismerni a Morbid Angelt, akiket korábban különösebben nem hallgattam. Ha minden igaz, 2013-ban egy igazi rockfővárosba fogok költözni, remélhetőleg egy év múlva a listám már nem lesz ennyire foghíjas.

IV. Az év zenekara/előadója

1. Rush
2. Neal Morse
3. Mike Portnoy
4. Danko Jones
5. Accept

V. Az év csalódása, 2012-ben nem teljesült kívánságok:

MANOWAR – The Lord Of Steel

VI. Az év kellemes meglepetése, kívánságok 2013-ra:

Nagyon nagyon szeretnék eljutni az Avantasia turné fuldai állomására. Ha ezen kívül semmilyen más koncert nem jön össze, azt se bánom, de remélem ezúttal végre nem leszek peches se a vonatokkal, se a jegyekkel, és megnézhetem klubkoncerten is a fémoperát. Értelemszerűen ehhez jó lenne egy erős új lemez tőlük, remélem, hogy két vállra fog fektetni az új Helloween, bízom benne, hogy nem lesz annyira nagyon rossz az új Stratovarius (az előzetes alapján azért erre nem vennék mérget...), frankó lenne egy tuti Gamma Ray, vagy Rhapsody album, meg aztán nem tudom. Jó lenne, ha néhány fiatal rock, de sokkal inkább metal banda betörne a mainstreambe, felmászna a Billboard élére, meg sokmilliós nézettséget csinálna a YouTube-on. Lassan az öregek kihalnak, aztán nincs, aki betöltse az űrt. Mármint nem minőségben, hanem „igehirdetésben...”. Szóval azt kívánom, hogy fusson be néhány olyan banda, akik lehet, hogy nem játszanak jó muzsikát, de legalább sok fiatalnak megnyitják az utat a keményebb zenék felé, és legalább pár új rajongót szereznek később a mi kedvenc csapatainknak is. Ezen sorok írása közben pedig épp nekikezdek vacsorámnak, szóval 2013 a fentieken túl minden kedves olvasónak jó étvágyat is kívánok!