2012 legjobbjai - Bazsa
írta Hard Rock Magazin | 2013.02.22.
I. Az év lemeze (Top 10)
1. Be’lakor – Of Breath And Bone
2. Steve Vai – The Story Of Light
3. Leander Rising – SzívIdomár
4. Flying Colors – Flying Colors
5. Slash – Apocalyptic Love
6. Delain – We Are The Others
7. Adrenaline Mob – Omertá
8. Dalriada – Napisten Hava
9. Primal Fear – Unbreakable
10. Texas Hippie Coalition – Peacemaker
Értékelés: Bár a 2012-es év igazán a thrash metal, valamint a progresszív rock rajongóinak kedvezett, nem igazán tudnánk olyan műfajt mondani, melyben ne készültek volna remek alkotások. Mi több, szinte lehetetlen felsorolni az említésre érdemes, kitűnő szórakozást nyújtó anyagokat, ugyanakkor sajnos annál kisebb azoknak a száma, melyek az idő próbáját is képesek voltak kiállni. Az év végére pedig egyenesen megszokottá vált az érzés, ahogy a kezdeti lelkesedés az első néhány találkozás után alábbhagy, hogy átadja a helyét a teljes érdektelenségnek.
Amelyek pedig újra és újra a lejátszóba kívánkoztak: nos, ezekből a lemezekből állt össze a fenti TOP 10-es lista, melyekre általában véve az újító szándék szinte teljes hiánya jellemző. Sikerüket a már ismert stílusok, módszerek tökéletes alkalmazásának, a kiváló minőségnek, na és persze a könnyen befogadható, méregerős daloknak köszönhetik (máskülönben mit is kereshetne egy ilyen listán a Delain vagy a Primal Fear, nem is beszélve a dobogó legfelső fokán álló Be’lakorról). Egyedüli kivételként Steve Vai páratlanul innovatív lemeze említhető, mely annak ellenére is előkelő helyet követelt magának ezen a listán, hogy befogadása olykor rendkívüli erőfeszítést igényel.
Mindent összevetve egy rendkívül sokszínű és – néhány kivételtől eltekintve – színvonalas, de úgy istenigazából kiugró teljesítményektől és érzelmileg felforgató zenei élményektől mentes évet tudhatunk magunk mögött.
II. Az év koncertje
1. The Cure – Frequency Festival; 2012.08.18.
2. Nightwish – Papp László Budapest Sportaréna; 2012.04.29.
3. Steve Vai (G3) – Papp László Budapest Sportaréna; 2012.08.01.
4. Anneke van Giersbergen – Club 202; 2012.05.30.
5. Black Label Society – Pecsa Music Hall; 2012.06.27.
6. HammerFall – Sziget; 2012.08.07.
7. Primal Fear – Club 202; 2012.04.04.
8. Deathstars – Dürer Kert; 2012.03.13.
9. Ensiferum – Club 202; 2012.10.07.
10. Tankcsapda – Papp László Budapest Sportaréna; 2012.12.22.
Értékelés: Az imént elmondottak sajnos a koncertek terén is érvényesek: az első három-négy helyezett kivételével nem hiszem, hogy a néhány év múlva bármelyikre is emlékezni fogok majd. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy sajnos több olyan bulit is kihagytam, melyeknek egyébként nagy valószínűséggel helyük lett volna ezen a listán (Amorphis, Accept, Machine Head, Adrenaline Mob). Jó teljesítményeket mutató, jó hangulatú bulikból persze nem volt hiány, ám az a plusz, ami örökké emlékezetessé tesz egy koncertet, a páratlan hangulatú The Cure, valamint a Nightwish ezúttal is zseniális koncertjét leszámítva sajnos minden esetben hiányzott.
IV. Az év zenekara/előadója
1. Steve Vai
2. Mike Portnoy
3. Slash
4. Neal Morse
5. Accept
V. Az év csalódása, 2012-ben nem teljesült kívánságok:
A Nightwish és Anette Olzon „szakítását” meglehetősen vegyes érzésekkel fogadták a zenekar rajongói, engem személy szerint – mint az újabb lemezek nagy barátját – hidegzuhanyként ért a hír. Igazán kíváncsi leszek, hogy mi fog most történni a zenekarral, remélhetőleg hamarosan véglegesen is megoldást találnak a problémára (aki remélhetőleg nem Floor Jansen lesz)
Kevés olyan lemez volt az idén, amellyel szemben konkrét elvárásaim lettek volna (ennek pedig megvolt az a nagy előnye, hogy így különösebb csalódás sem érhetett) ellenben rengeteg olyanba akadtam bele, melytől nem vártam semmit, és azt maradéktalanul meg is kaptam. Itt azonban inkább azokról – szám szerint kettőről – emlékeznék meg, melyek igénytelenségükkel és a rajongóik arcba hányásával húzták ki nálam a gyufát: bizony, a Manowar és Steve Harris gyalázatos teljesítményéről van szó.
Itt kell megemlíteni a Randy Blythe körül zajló sajnálatos eseményeket is, nem feledkezve meg arról a rendkívül szimpatikus hozzáállásról és tartásról sem, ahogy a Lamb Of God énekese ezt a kényes ügyet kezeli.
Sajnos ebben az évben is rengeteg ismert és kevésbé ismert muzsikustól kellett végső búcsút vennünk, ezek közül kétségtelenül Jon Lord és az erősítőmágus Jim Marshall elvesztése volt a legfájóbb. Még ennél is tragikusabb, ha olyan fiatal zenészek hagynak itt bennünket, mint a Mitch Lucker (Suicide Silence), vagy a hazai metal élet egyik közkedvelt figurája, az Agregator-basszusgitáros Liviczki Roland.
VI. Az év kellemes meglepetése, kívánságok 2013-ra:
Az év meglepetése egyértelműen a Leander Rising fantasztikusra sikerült lemeze, a ’SzívIdomár’ ugyanis nem csupán eleget tett a már előzetesen is rendkívül magas elvárásoknak, hanem egy kicsit még talán túl is szárnyalta őket. A hazai produkciók közül az eddigi pályája legjobb teljesítményét nyújtó Dalriada idei korongját érdemes még kiemelni, a modernebb vonalon a Just Another debütje szerzett rendkívül kellemes perceket. Mindezek mellett pedig büszkék lehetünk a Wisdom turnés sikereire is, valamint a Tankcsapda – a mai viszonyokhoz mért – elképesztő lemezeladásaira is.
A kellemes meglepetések közé tartozik, hogy míg a Sziget rock/metal felhozatala egyre silányabb (bár a kárpótlásként bevezetett metal-nap meglepően sikeresnek bizonyult), addig a vidéki fesztiválok rendkívül erős programokat raknak össze.
Ami a külföldi lemezeket illeti, ennyire bőséges és színvonalas progresszív rock-termésre régen nem volt példa, ami számomra nem kis meglepetést okozott. Az év – szó szerint - legdurvább élménye pedig a Kreator új korongjához kötődik, hiszen a ’Phantom Antichrist’ azon kevés thrash metal lemezek közé tartozik, melyet önszántamból is képes voltam végighallgatni (méghozzá többször is).
És hogy mit várok 2013-tól? Nos, elsősorban az Avenged Sevenfold alakítására leszek kíváncsi, emellett bízom a HIM (és a teljes finn gothic-színtér) feltámadásában, valamint legalább annyi Magyarországot is érintő nívós turnéban, mint amennyiben 2012 során volt részünk. Legfőképp pedig sokkal, de sokkal több izgalmas, érdekes, inspiráló és megmozgató lemezt; olyanokat, melyekre egy emberként kapja fel majd a fejét rockzenét kedvelők népes tábora.
Legutóbbi hozzászólások