Vágtázó Halottkémek: Veled Haraptat Csillagot!

írta P.A. | 2013.01.09.

Megjelenés: 2012

 

 

Kiadó: Szerzői kiadás

Weblap: http://vhk.mediastorm.hu/

Stílus: Pszichedelikus/folk/punk/rock

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Grandpierre Attila - ének Molnár Lujó - gitár Németh László Fritz - gitár Mestyán Ádám - basszusgitár Soós Lajos Szónusz - érintő nélküli basszusgitár, hegedű, ének Király Zoltán - dobok Köles Vazul - üstdobok
Dalcímek
01. Kézfogás 02. Szerelembe Zuhanás 03. Az Élet Ünnepe 04. Holdak Kelet Felé 05. Szárnyas Égbolt 06. Belső Világegyetem 07. Hun Testvériség
Értékelés

„A zene a Mennyek ajándéka.”

A VHK Magyarország egyik legautentikusabb, legeredetibb zenekara, egy igazi legenda. Az 1975-ben alakult együttes a '80-as évek közepéig be volt tiltva, mégis népszerűek voltak, rendkívül intenzív koncertjeiknek köszönhetően. A VHK zenéje az élet ünnepe, mely élőben döbbenetes őserőt hordoz, mely erő lemezeiket is átjárja, olyan élményben részesítve a hallgatót, melyet nagyon ritkán talál meg más zenekarok műveiben. Nem is csoda, hogy olyan művészek emlegetik a VHK-t kedvenc zenekarukként, mint Iggy Pop, Henry Rollins, Lemmy, de muzsikájuk nagy hatást gyakorolt a Neurosisra is. A 2001-ben feloszlott zenekar 13 év után most új lemezzel jelentkezik és az előzetes híreknek megfelelően a korai albumok világához közel álló zenei élményt kínál.

Az új mű egy élő felvétellel a Kézfogással indul, mely egyből kilép a valóságból, lomha szárnyakra kel, hipnotikus erejével magával ragad, mintegy megadja az album alaphangulatát, ami aztán dalról dalara változik, fejlődik, vissza-visszatér, majd ismét eltávolodik. Grandpierre Attila élettel teli, de fájdalmas üvöltései megrendítő erővel hatnak, és habár konkrét szöveggel nem rendelkezik ez a dal, mégis mágikus, különleges, feledhetetlen. Pedig csak felvezetője mindannak, ami ezután következik, hiszen az olyan tipikusnak mondható VHK szerzemények, mint a Szerelembe Zuhanás, melynek gyönyörű szövege kiegészülve a drámai, egyre kitárulkozó zenével, vagy a pszichedelikus álomként pompázó Holdak Kelet Felé a legszebb gyöngyszemei a lemeznek, amin egyszerűbb, punkosan vad szerzemények is helyet kaptak, melyeket fogós, dúdolható, sőt táncra csábító népzenei motívumokkal díszítettek fel (Az Élet Ünnepe, Hun Testvériség). De mindegy melyik dalt nézzük meg közelebbről, hiszen ezeknek a szerzeményeknek van egy közös jellemzője, mégpedig az élet szeretete. Az egész művet – de nem csak ezt, hiszen ez a VHK védjegye – átjárja egy megfoghatatlan életerő, egy pozitív, vad, ösztönös érzés, melyet lassan elfelejtünk, pedig ott lakozik mindannyiunkban, hiszen a természetből fakad, aminek mi is részei vagyunk, bármennyire is elszakadva, elzárkózva élünk attól.

Ahogy a VHK eddigi lemezein, úgy most is fontos szerepet kapnak Grandpierre Attila csodálatosan szép szövegei, melyeket magukban olvasgatva is igazi élményben részesülhetünk, de igazán a zenével együtt nyerik el igazi értelmüket, ahogy a Barcsik Géza által készített varázslatos borító is.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások