ZBB: Holnaptól...

írta Hard Rock Magazin | 2012.11.02.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Retro Media

Weblap: http://www.koralforever.hu/zbb/zold_bibor_band

Stílus: Hard rock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Biztosan vannak az olvasók közt olyanok, akiknek még nem sokat mond a lemezborítón olvasható „ZBB” felirat. Eme betűszónál már többet sejtet a név teljes terjedelmében, azaz mint Zöld a Bíbor Band. A fura zenekarnevet egy nem sokkal a zenekar megalakulását megelőző, – szomorú, de azt részben indokolttá tevő – tragikus esemény, nevezetesen Tunyogi Péter halála miatt tűnhetett indokoltnak felvenni (utalva A Zöld, a Bíbor és a Fekete című klasszikusra, melyet eredetileg Radics Béla emlékére írtak). Noha eszem ágában sincs az ország egyik legkiemelkedőbb zenésze iránti tisztelet, valamint az érintettek személyes fájdalmát lebecsülni, mégis azt kell mondanom, ez a név több szempontból sem szerencsés. Egyfelől, ez a zenekar már régóta nem „csak” egy emlékzenekar, másfelől pedig a névadó dallal ellentétben már akkor sem a P. Box, hanem a P. Mobil, a TRB, illetve a Korál dalai adták a koncertprogram gerincét. Ez érthető is, hiszen a ZBB alapítói a Tunyogi Rock Band két tagja; a Korálos Fischer László és a(z ex-)Mobilos Kékesi „Bajnok” László. Az eredeti ritmusszekció mára teljesen lecserélődött; Bajnok helyén Tolmacsov György muzsikál, míg Donászy Tibor az énekes-gitáros Kiss Zoltán unokatestvérének, Krecsmarik Gábornak adta át a dobverőket. Az együttes billentyűse Nagy „Liszt” Zsolt. Akik bővebben szeretnének olvasni a szereplőkről, illetve zenei pályafutásukról, azoknak ajánlom a zenekar Korál Forever-rel közös honlapját.

A két zenekarnak nem csak a honlapja, hanem gitárosa, énekese, billentyűse, s ennek megfelelően habitusa, zenei megközelítése is megegyezik. A Korál dallamossága, közérthetősége megmaradt, a dalok ugyanakkor keményebben, harapósabban szólnak. Igaz ez az élő fellépéseikre éppúgy, mint a ’Holnaptól’ címet viselő új korongjukra. Apropó, korong… biztosan vannak az olvasók között olyanok, akik – hozzám hasonlóan – letöltötték a lemezt a zenekar hivatalos oldaláról. Azonban a hír után nem sokkal kiadót talált az anyag, így az ingyenes letöltés lehetősége természetesen megszűnt, de ez így is van rendjén – ilyen múltú zenészek megérdemlik a fizikai megjelentetést, akárcsak a rajongóik. A koncertek alapján én is nagyon vártam, hogy stúdióba vonuljanak az urak, hogy mihamarabb otthon bömböltethessem a friss szerzeményeket, s különösen örülök, hogy ezt november harmadikától – kiváló minőség mellett – a CD-lejátszómon is megtehetem.

Életem első olyan dalcsokra ez, amelyet élőben ismertem meg, s nem stúdiófelvételről, így az első két dalnál még hiányoltam a Városligeti Sörsátor atmoszféráját, ám ez az érzés a későbbiekben teljesen eltűnt. Helyét átvette a meglepettség – pár koncert alatt megjegyeztem a refréneket, pár helyen a verzéket, s szinte valamennyi dallam – a szó jó értelmében – régi harcostársnak tetszett. A ’Holnaptól…’ biztos nem megy el az ember mellett: ha csak elkezded hallgatni, hamarosan azon kapod magad, hogy furán néznek a buszon, amiért hangosan fütyörészed valamelyik dallamát. Ez az egyik legnagyobb erénye ennek a muzsikának. Ugyan néhol nyíltan AOR-os, azért alapvetően klasszikus hard rock ez, messze bármitől, amire ráfoghatnánk, hogy kommersz – mégis, végig úgy ragadnak a dallamok a fülbe, mint vattacukor a hosszú hajba…

A másik, amit kiemelnék, a szövegvilág, illetve annak pozitív töltete. Persze, itt is akad borúlátó, sőt apokaliptikus dalszöveg is, a lemez üzenete azonban pozitív, illetve előre mozdító. Az egyik kivétel pont az albumzáró Vihar előtt, ami akár a második Rainbow lemez egyik lemaradt tétele is lehetne, persze annál modernebb köntösben. Ugyan „buzdító”, mégis kilóg a sorból a Nézz rám – mintha egy rámenős pszichológus csajozna – meglepő, de ez is tetszik. Remélhetőleg Zoli „kapcsolatépítési tanácsai” eredményeznek neki pár hálasört… Ha mindenképp gyenge pontot keresnék, akkor az Utazót kifogásolnám – zeneileg jó, azonban a téma mintha szembe menetelne az album többi dalával. Ettől eltekintve tökéletes az album, noha hőseink nyilván nem világmegújító szándékkal ragadtak hangszert a megalkotásakor. Több helyen is felfedezhetünk ismerős megoldásokat, már mások által sokszor dalba foglalt témákat, ám szerencsére ezek nem lopások, csupán annak mutatói, hogy milyen zenéket szeretnek, s hogy azoknak milyen elegyét érzik magukénak. Annak, hogy mennyire őszintén teszik a dolgukat, egy könnyen szerethető lenyomata a ’Holnaptól…’. Ebbe simán belefér az említett Rainbow-hatás, vagy épp a szentimentalizmusában Korál, szövegében a P. Box Még egy percének testvérdala, az Álmomban még... A kedvencem ezen hatások közül a Mondd, hogy újra szép lesz billentyűtémája; megtudhatjuk, hogy szólt volna annak idején Tuomas egy hard rock csapatban, ha nem alakul meg a Nightwish…

Pontszám: 8.5