Pride of Lions: Immortal

írta meszo | 2012.10.09.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: 

Stílus: AOR

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Végre megtörtént, amire oly sokan vártunk: megjelent az új Pride of Lions album! Utoljára még 2007-ben hallhattunk a csapat felől, amikor is ’The Roaring of Dreams’ címmel egy máig emlékezetes, csodálatos AOR albumot adtak ki. Ez volt a harmadik, és ez idáig utolsó is a sorban, amelynek folytatását már öt esztendeje vártuk. Jómagam már nem sok reményt jósoltam a folytatásnak, főleg miután a tavalyi év során az aranytorkú Toby Hitchcock elkészítette első szólóalbumát. Ezt a lépést ugyanis egyértelműen a Pride of Lions csendes széthullása jelének tartottam. Ám még a tavalyi év végén nem várt, igen kellemes meglepetésként új album megjelenéséről tájékoztatott bennünket a zenekar.

Természetesen azonnal elindult nálam az izgatott várakozás folyamata, hiszen legutoljára kiadott lemezüket egy igazi mesterműnek tartom, és igencsak kíváncsi voltam, hogy a zenekar útja vajon merre megy tovább. Majd pedig jött az első csalódás, a beharangozó klip… A zenekar ugyanis elsőként a Delusional című szerzeményt tette hallgathatóvá és nézhetővé, amelyet még most sem tartok többnek egy teljesen átlagos kis dalnál. Középszerűbb szerzemény persze még a legzseniálisabb albumon is becsúszhat, ám beharangozó dalként semmiképp sem szerencsés feltűntetni…

Szerencsére azonban a címadó szerzemény úgy nyitja meg a lemezt, ahogy egy AOR albumnak kezdődnie kell. Fogós dallamok, kimunkált hangszerelés, és mindemellett a stílus egy elengedhetetlen követelménye: tökéletes érzelemközvetítés. Ezek után megbizonyosodhatunk róla, hogy a már feljebb említett Delusional nem csak önmagában, hanem a „dalcsokor” részeként is inkább tűnik erős közepesnek, mintsem kiemelkedőnek. Legalábbis semmiképp nem beharangozóként, illetve második szerzeményként kellene funkcionálnia, de ebben minden bizonnyal nem vagyunk egy véleményen Jim Peterikkel, aki a jelek szerint ezúttal leginkább a Survivor zenekarban töltött éveihez kíván visszakanyarodni.

A régi nagy csapatra emlékeztető vonások ugyan eddig is szerves részét képezték a Pride of Lions zenéjének, ám úgy érzem, ezek az alkotóelemek most direktebben vannak jelen. Ez pedig pont azt a friss lendületet veszi el, ami az előző albumot számomra oly nagyszerűvé tette tradicionális megközelítése mellett. Az öt évvel ezelőtti remekmű sodró dallamáradata után az ’Immortal’ egyfajta higgadtabb légkört teremt.

Jim Peterik persze még mindig az AOR műfaj egyik legnagyobb dalszerző mestere, aki most is kiválóan adagolja a régi időket idéző hangszereléseket, és a kristálytiszta, időnként musical beütésű énektémákat. Tehát aki esetleg kételkedne benne, annak megsúgom: a Mester idén is is kiváló munkát végzett! A dalok mind-mind magas színvonalúak, bár az is igaz, hogy a nyitódal után egészen a hatodik szerzeményig kellett várnom ahhoz, hogy valamire igazán felkapjam a fejem. Ugyanakkor viccesen megjegyezhetem, hogy megérte várakozni, a hatodikként érkező Coin of the Realm ugyanis számomra messze a korong legjobb szerzeménye Eye of the Tiger-szerű menetelésével és sűrű basszusgitár slap-jeivel.

Amit még külön megemlítenék, az nem más, mint Toby Hitchcock énekteljesítménye. A megatorok még mindig álomszerűen énekel! Kiváló énektechnikája, és fantasztikusan telt hangszíne mellett egy olyan adag érzelmi töltetet visz bele a dalokba, amilyenre csak a legnagyobbak képesek. Külön szeretném megdicsérni, amiért ebben a „Survivor újratöltve” típusú koncepcióban is mindvégig sikerül megőriznie egyéniségét, és egy pillanatra sem válik Jimi Jamison klónná, pedig a dallamok alapján még indokolt is volna.

A Pride of Lions tehát visszatért ötéves csendje után. Survivor rajongók, figyelem, ez a ti lemezetek!

Pontszám: 7.5