Om: Advaitic Songs

írta P.A. | 2012.09.16.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Drag City

Weblap: http://www.omvibratory.com/

Stílus: Experimental stoner/doom/ drone metal

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Az Om zenekart Al Cisneros és Chris Hakius korábbi Sleep zenészek alapították néhány évvel a legendás stoner, doom együttes feloszlását követően. Aki ismeri a Sleep muzsikáját, az jól tudja, hogy ők sosem keresték a népszerűséget, ráadásul művészetük mellett olyan szilárdan kiálltak, hogy amikor a kiadó nem volt hajlandó kiadni 'Dopesmoker' című lemezüket, majd a kissé módosított változatát 'Jerusalem' címen, akkor a tagok úgy döntöttek, hogy így nem folytatják tovább a zenekart. Feltételezem, hogy az Om létrejöttekor sem a népszerűség utáni vágy és a pénzhajhászat vezérelte Al Cisneros-t és Chris Hakius-t, így az új néven futó lemezeiken is igen különleges, páratlan művészetnek lehetünk fültanúi.

Az 'Advaitic Songs' az ötödik nagylemeze a kaliforniai duónak (2008-ban  Chris Hakius-t Emil Amos váltotta a dobok mögött, de a duó felállás továbbra is megmaradt), és ezzel az albummal valami egészen különleges és egyedi irányba fejlesztették tovább muzsikájukat.

A kiadványt nyitó Addis talán az egyik legkülönlegesebb dal az 'Advaitic Songs'-on arabos ritmusaival, ima-szerű szép női énekkel hindi nyelven, magasztos cselló- és hegedűjátékkal. Ez a dal jól szemlélteti az új irányt, a két muzsikus ezúttal kelet felé fordult, nagyot merítve az arab, illetve indiai népzenék világból. Stoner és doom muzsika ütközik arab népzenével az ultrasúlyos State of Non-Returnben is. Ez a dal már sokkal inkább metal (ha egyáltalán lehet címkéket aggatni egy ilyen zenére), mint a nyitó tétel, pedig itt is nagy hangsúlyt kapnak a magával ragadó vonósok, de Cisneros kántálásszerű éneke és durván előtérben dohogó basszusgitárja félelmetes mélységeket tár elénk. Az olyan különleges keleti hangszerek használata, mint a tambura és a tabla (vagy tablá) kiegészülve a csellóval, brácsával, valamint a hegedűvel teljesen új színeket, ízeket ad az Om muzsikájának. A hipnotikus drone hangulat épp annyira uralkodik a dalokon (Gethsemane), ahogy a korábbi lemezeken is, és erre a varázslatos állapotra dolgozik rá a sok különleges hangszer, de Emil Amos dobjátéka is olyan fifikás, egyedi és magával ragadó, hogy már a zene alapjai is megrázó erejűek.

Felesleges egyenként elemezni a dalokat, hiszen a lemez nagyon is egységes és magas színvonalú. A sokféle népzenei hatással és népi hangszerekkel sikerült egy egészen egyedi hangulatot varázsolni  a daloknak, van valami egészen fenséges, magasztos, de az öröm giccsességét messze kerülő emelkedett hangulat bennük, ami szinte hipnotikus erővel bír. Különlegesség mindegyik tételben hallható, hol szomorkás csellószóló, hol szokatlan ütős hangszerek, keleties dallamok, nyakatekert ritmusok formájában. Nem a mai gyorsfogyasztásra szánták ezt a lemezt sem a készítői, így odafigyelést és időt igényel az ilyen szintű művészet teljes befogadása és élvezete, de megéri elmerülni a dalokban, hiszen ennyire különleges és igényes muzsikát nem minden nap talál az ember.

Pontszám: 9