André Matos: The Turn of the Lights

írta Jocke | 2012.09.09.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Azul Music / Avalon

Weblap: http://www.andrematos.net

Stílus: Heavy / Power Metal

Származás: Brazí­lia

Dalcímek

Értékelés

Nem hiszem, hogy André Matost különösképpen be kellene mutatnom a szimfo-power kedvelőknek, de akik nem követték nyomon a kilencvenes évek, majd a múlt évtized első felének brazil power metal színterét, azoknak álljon itt egy kis értekezés a brazil fiatalemberről. A 41 éves énekes és zeneszerző megszámlálhatatlan projektben tette le névjegyét, több kultikus brazil power metal zenekar tagja volt (itt természetesen a Viper – Angra – Shaaman alaptrióra gondolok), mígnem pár éve úgy döntött, hogy szólókarrierjére helyezi a hangsúlyt. A közvetlen európai élvonalba tulajdonképpen bő tíz éve érkezett meg, a ’The Metal Opera’ Elderane-jeként kapott szerepet Tobias Sammettől. A nagy kerítő és Matos közös munkája a két éve megjelenő ’The Wicked Symphony’ c. Avantasia albumon is folytatódott, Matos az album szerintem egyik legjobb dalában, a Blizzard on a Broken Mirrorban bukkant fel. A Sammettel ápolt kapcsolat annyira gyümölcsöző volt (mondjuk Tobinak ilyen szempontból jó nagy baráti köre van – hál’ Istennek), hogy még a Shaaman (mai Shaman) énekeseként egy színvonalas DVD-t is rögzített az Edguy énekes vendégszereplésével Brazíliában, kiegészülve Andi Derisszel és Michael Weikath-tal is (’RituAlive’ a szóban forgó DVD címe egyébiránt).

A kapcsolódási pontok nem csupán véletlenek művei, zeneileg is párhuzamot lehet vonni a Helloween, az Avantasia és André Matos produktumai között. Sőt, talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy az idő előrehaladtával egyre jobban. Ugyanis míg például az Angra a brazil zenei közegből is táplálkozott, addig a szólóalbumok jóval inkább európai, azon belül is germán emlőből szívják magukba az ihletet. S bizony, most egy jókora hamburgi mellről beszélünk. Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen ha valaki minőségi szinten tudja prezentálni a Helloween munkásságát, az éppen a kritika tárgyát, akarom mondani, személyét képező André Coelho Matos mester. Ahogy egy 8-9 évvel ezelőtti (tehát még minőségi) Edguy korongra simán helyet követelő dallal, a Libertyvel berobbant, máris úgy éreztem, hogy előbbi megállapításom maradéktalanul megállapítást nyert – persze ekkor még messze volt a vége. Az viszont megkerülhetetlen, hogy párhuzamot vonjak Tobias Sammet és André Matos orgánuma között, néhol kísértetiesen hasonlít egymásra a két zseni hangja, bár mintha utóbbié „hang”-szálnyit kopott volna az évek során.

Ami pedig a korong többi tételét illeti: André nem egy nyeretlen kétéves a szakmában, és tudja jól, hogy hogyan kell megszerkeszteni úgy a dallamokat, hogy azok közvetlen utat találjanak a hallójáratokba. Persze erősen szubjektív, hogy kinek mi a „jó dallam”, de azt gondolom, hogy aki szereti a dallamos heavy/power metalt, az kisebbfajta eksztázist fog érezni példának okáért a címadó refrénjének, vagy a meglehetősen helloweenes On Your Own egészének hallgatása közben. Az viszont teljesen egyértelműen lemérhető, objektíven megállapítható, hogy Matos csak minőséget ad ki a kezei közül. Ordít az igényesség a ’The Turn of the Lights’-ról: a hangszeres felhozatal, a megszólalás, a dalok prezentálása.

Persze nem lenne ildomos kizárólag Matost dicsérni, hiszen annak ellenére, hogy az ő nevét viseli a project, azért a többiek is vaskosan részt vesznek a dalírásban. Matos fő társa ebben Hugo Mariutti, akivel már jól ismerik egymást a Shaaman-beli időkből.

Pontszám: 8