Dark At Dawn: Dark At Dawn

írta Tomka | 2006.10.16.

Megjelenés: 2006

 

 

Kiadó: AFM Records

Weblap: www.dark-at-dawn.de

Stílus: dark power metál

Származás: Németország

 

Zenészek
Thorsten Kohlrausch - ének Michael Lowin - basszusgitár Torsten Sauerbrey - dob & gitár (most már Cast in Silence)
Dalcímek
1. The Alliance 02:55 2. Dark and Dawn 03:58 3. Avalon 04:40 4. Crossbreed 04:04 5. Roses of Light 04:22 6. Road to Eternity 04:19 7. Fearless 03:01 8. The Passage 04:16 9. The Ones with Fiery Eyes 04:20 10. Glorious Duty 03:38 11. Sons of the Sea 05:10 Játékidő 44:43
Értékelés

A német - mostanra már duóvá fogyatkozott - trió, a Dark At Dawn együttese 3 év után újból friss koronggal jelentkezett, tette mindezt a power metál elszaporodott hí­rvivői árvizének, és a stí­lustól általában elvártaknak, amúgy Miles Davis módjára, hátat fordí­tva, de saját egyéniségüket, és a power metál alapvető ismertetőjegyeinek megtartását mindvégig szem előtt tartva, remélhetőleg a fentebb emlí­tett árví­zben hanghordozójuk "csobbanásával" lehetőségükhöz képest minél nagyobb hullámokat generálva, tudniillik az 1993 óta létező banda mindig is egy sajátos í­zt, a minőség egy biztos menedékét kí­nálta a mennyiséget a minőség rovására előtérbe helyező zenedömpingben. Érdekesség, hogy saját muzikális attitűdjük egyáltalán nem mentes a mennyiség preferálásától, azonban ezt ügyes szakács módjára a különbözőbbnél különbözőbb, elsősorban fémes hatások power metálba való inkorporálásával abszolválják a dolgot, korántsem taszí­tva le a minőséget az őt megillető aranyérmes pozí­cióról. A fentebb emlí­tett sajátos í­zt ezúttal még saját zenéjükre is le lehet vetí­teni, ugyanis korábbi lemezeikhez képest jóval szilajabb lovat fogtak be úgymond, amely nemcsak gyorsabb, de egyben keményebb út í­géretével csalogatja a sötét hajnalba utazni vágyókat, ami már rögtön a honlapról letölthető nyitónótában manifesztálódik, nem hagyva kétséget afelől, hogy 100 %-ig komolyan kell venni ezeket a srácokat. Ez az attitűd megfigyelhető a hangzás kialakí­tásában is, amely sokkal koszosabb, piszkosabb, metálosabb, úgymond reszelősebb, mint az előző lemezeiken, amihez pluszban hozzájárul még a gitárok gyakran göteborgi/melodikus death metál lemezekről ismert hangzása (pl. The Gallery), ami kiválóan passzol a gyakran a power metál kereteit túllépve, a thrash, ill. göteborgi metál ötlettárából csemegéző riffhalmazhoz, amely halmaz mindenképpen a lemez erősségei közé sorolható. A heavy metálnál "keményebb" zenék hatása értelemszerűen a dobtémáknál is jelentkezik, azon belül is leginkább a gyorsabb, pörgősebb részeknél vehető észre már rögtön az első hallgatás után. A keményvonalas zene preferálásával indukált "feszültséget" azonban fülbemászó, dallamos refrénekkel törik meg, ill. ahogy ez a váltakozás megfigyelhető az egyes számokon belül, úgy az egész albumra is jellemző, mivel az emlí­tetett speedelős dalokat követően gyakran találkozunk középtempós, nagyszerű atmoszférával rendelkező, könnyen együtténekelhető számokkal, mint például a lemez egyik csúcspontját jelentő Avalon; ezen lépéssel pedig nagyban hozzájárulnak a változatosság fokozásához, aminek következménye a lemez többszöri, és a kötelező ismerkedés után rendszeres meghallgatása. Az album, és az együttes pozití­vumai közül toronymagasan kiemelkedik Thorsten Kohlrausch sötét, kissé rekedtes orgánuma (ami a banda védjegye is egyben), amely a sajátos stí­lus és í­z kialakí­tásában nagyfokú szerepet kap, az énekes hangjának a zenével összhangban álló, egyedi árnyalata, és ezen adottság előnyeinek maximális kihasználása okozza azt a kellemes borongató érzést a hallgatóban, amely önkéntelenül is elfogja az embert a mindezek mellett hihetetlenül dallamos énektémák hallatán. A zenében felvonultatott mindenféle borongósabb elem ellenére korántsem kell, ill. szabad depressziósnak titulálni a Dark At Dawn muzsikáját, ezen tulajdonságok leginkább egyfajta nosztalgikusságot, elvágyódást tükröznek. Ahogy azt ilyen profi produkcióknál megszokhattuk, a borí­tó is hűen tükrözi a zene tulajdonságait, az egész lemezt körüllengő sötétebb, borongós atmoszférát a minimalista szí­nhasználattal kiválóan reprezentálja. Ezúttal követték a 3. lemezük a korábbihoz képest megváltoztatott tradí­cióját, ugyanis feldolgozás ezen a korongon sem szerepel, eldönteni azonban, hogy ez pozití­vum, vagy negatí­vum, nagyon nehéz annak fényében, hogy az együttes mindig ténylegesen feldolgozta az adott számot, saját értelmezésüket hozzáadva maximálisan élvezhetővé téve a nótát, akármilyen is legyen az eredeti verziója.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások