Másfél órán keresztül egy hangszeren játszani? Az nem élvezet!: Interjú Bob Katsionis-szel, a Firewind billentyűs-gitárosával

A Firewind az évek folyamán egy rendkívül megbízható, másodvonalas power metal zenekarrá nőtte ki magát, amelynek minden albummegjelenése lassan eseményszámba megy. Gus G és Bob Katsionis közös produkcióval még nemigen hibázott, a power berkekben saját hangot megütő zenekar csillaga pedig még tovább ívelt, amikor maga Ozzy Osbourne szerződtette le a csapat gitárosát. Ám most nem vele, hanem szerzőtársával, és a banda másik „plakátarcával”, Bob Katsionis-szel beszélgettünk, aki másodgitáros és billentyűs is a zenekarban – albumon és koncerten egyaránt. Bob  az új lemezről, az ősszel Apollo nélkül – Mats Levénnel – lebonyolított turnéról, másik zenekaráról, az Outloudról mesélt, és persze arról is, melyik hangszer áll közelebb a szívéhez.

Hard Rock Magazin: Mindenekelőtt hadd gratuláljak az új albumhoz, a ’Few Against Many’-hez, nagyszerű lett. Mit jelent az album címe, van bizonyos szimbolikus jelentése számodra?

Bob Katsionis: Igen, sok jelentéssel bír számunkra a cím, még akkor is, ha valaki ezt talán máshogy látja. Egy olyan zenekar vagyunk, amely 2012-ben is melodikus heavy metalt játszik, anélkül, hogy bármilyen trendet követne, mint például a stoner, a neo-thrash, a folk, vagy akármi. Ez olyan, mintha „kevesen lennénk sok ellen” (=’Few Against Many’). Ezt érezzük nap mint nap. De úgy is lehetne fordítani, hogy mi – metalosok – hogyan érezzük magunkat a világban, ahol kisebbségben vagyunk.

HRM: A ‘Few Against Many’ sokkal inkább heavy metalosnak tűnik számomra, mint az előző albumotok. Tudatos döntés volt, hogy a hangzásotokat egy metalosabb irányba toljátok el?

Bob: Ennek az a legfőbb oka, hogy Gus volt a fő dalszerző ezen az albumon, korábban viszont inkább együtt dolgoztunk Gus-szal a szerzeményeken, még az ő saját dalain is. De nekünk ez a munkamódszer is bejött. Több riff-központú dalt szeretett volna Gus, de nem akartunk semmilyen receptet követni.

HRM: A billentyű is háttérbe szorult az új albumon…

Bob: Igen, ennek ugyanez az oka. Gus azt szerette volna, ha kevésbé dominál a billentyű ezen az albumon és én egyetértettem vele. Gitározom is, szóval nem fogok unatkozni a koncerteken! (nevet) De igazából ez egy olyan váltás volt, amit meg kellett tennünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy véglegesen változtattunk a stílusunkon, de ezúttal egy ilyen irányba mentünk el.

HRM: Az Edge of a Dreamet az Apocalypticával vettétek fel. Hogy jött létre ez az együttműködés? Együtt írtátok a dalt?

Bob: A dalt Apollo [Papathanasio] és én írtuk, az otthoni stúdiómban, tavaly nyáron, egy fesztivál után. Elkezdtem jammelni a zongorán, és véletlenszerű dalszövegeket kezdtünk énekelni a falamon lógó Dream Theater poszter hatására! A legvégén pedig egy igazán remek dallam született meg! Amikor elküldtük a demót Gusnak, nem volt meggyőződve róla, hogy szükségünk van egy ilyen dalra az albumon, de aztán pár másodperc gondolkodás után azt mondta: „Tudjátok mit? Megtartjuk ezt a dallamot, és megkérjük az Apocalypticát, hogy csellózzon alá!” És így is lett! Elmentünk hozzájuk, tetszett nekik a dal, és csodálatos munkát végeztek, hozzátettek mindent, amire a dalnak szüksége volt ahhoz, hogy tökéletes legyen, de ne legyen túlzottan szimfonikus.

HRM: A Destiny című dal számomra egy kicsit pop-hatásúnak tűnt, a Maniac-hez hasonlóan. Van valami kapcsolata a dalnak a popzenéhez?

Bob: Hmm… még nem gondoltam így a dalra. Talán az akkord-progressziók és a nagyon fogós verzé miatt kelt ilyen érzést!

HRM: Sok albumnak voltál a producere karriered során, de Firewind albumnak még soha. Miért?

Bob: Egyszerűen azért, mert ez Gus dolga! Ő a zenekar vezetője, neki kell látnia a jövőt, s hogy a banda merre induljon tovább. Az Outloud lemezeinek és a szólóalbumaimnak én vagyok a producere, míg Gus-szal élvezem a közös dalírást, mert sok örömet okoz!

HRM: Melyik a legsikeresebb Firewind album pénzügyileg, és melyik a legjobb zeneileg?

Bob: Erre nagyon nehéz válaszolnom, de a ’The Premonition’ volt az az album, amellyel több lépcsőfokot léptünk előre. Másfelől a ’Few Against Many’ dolgai is jól állnak, hiszen hiába lesz egyre rosszabb és rosszabb a zeneipar, mi mégis jobb eladásokat produkálunk, mint valaha: betörtünk a chart-listákra, sőt, Svédországban aranylemez lett a ’Wall of Sound’ EP!

HRM: Mit gondolsz, ismertebb a zenekar, mióta Gus csatlakozott Ozzy-hoz? Több albumot adtok el, vagy több néző van a koncertjeiteken?

Bob: Azt gondolom, hogy nem volt ránk hatással, hogy Gus csatlakozott Ozzy-hoz, de több tisztelettel teli tekintet szegeződött ránk, akik felfigyelnek, hogy „mit is csinál ez a görög power metal banda”. Szerintem új rajongókat is szereztünk, de nem azért, mert Gus csatlakozott az Ozzy-hadseregbe, hanem azért, mert jók voltunk.

HRM: Mit gondoltál, amikor Ozzy meghívta Gust? Eszedbe jutott, hogy ez a Firewind végét is jelentheti?

Bob: Nem, inkább azt gondoltam, hogy ez egy áldás. Bár az elején nem tudtam, hogy mit gondoljak pontosan. Gus sem tudta! Boldog voltam, és vagyok is, hogy a haverom és a zenésztársam megragadott egy ilyen nagy lehetőséget, amely csak kevés gitárosnak adathat meg. De nagyon sok olyan ember volt, rajongók és ellenségek egyaránt, akik ugyanezt kérdezték – hogy abbahagyjuk-e? Ezt válaszoltam nekik: „Haver, képzeld el, hogy van egy bandád. A gitárosodat leszerződteti a Sötétség Hercege. Csak nem vagy olyan hülye, hogy kilépsz a bandádból, pont ekkor?!?!”

HRM: Volt valami, amit Gus magával tudott hozni Ozzy-tól, a vele eltöltött időből, amit be tudtatok építeni az új albumba?

Bob: Igen. Tapasztalatot hozott magával mind a turnézásról, mint pedig a zenebizniszről. Hogy hogyan működnek valójában a dolgok, és hogy hogyan tegyük meg a megfelelő lépéseket. Na igen, és hozott pár nagyon király ruhát Los Angelesből! (nevet)

HRM: Úgy gondolom, hogy jelenleg ti vagytok Görögország elsőszámú metal és rockzenei exportcikke. Mennyire befolyásol titeket a görög válság?

Bob: Csak azt tudom, hogy megbízhatónak kell lennünk, és a legjobbat kell kihozni magunkból, elsősorban a zenekar, aztán Görögország érdekeit szem előtt tartva. Jó érzés, amikor hitet tudsz adni fiatal bandáknak, hogy mindezen keserű szituáció és negatív helyzet ellenére igazán sikeres tudsz lenni, ha hiszel az álmaidban és keményen dolgozol érte.

HRM: Tavaly óta új dobosotok van, Johan Nunez. Miért lépett ki Michael Ehré, és hogyan találtátok meg Nunezt?

Bob: Michael nagyszerű fickó, és nagyon jó dobos, de nem volt annyira elkötelezett a zenekar iránt, mint a többiek. Úgy éreztük, hogy kell valaki a dobok mögé, aki a zenekar motorja lehet. Jo – a haver zenekarunkból, a Nightrage-ből – a legjobb választás volt! Először még csak kölcsönkértük egy turnéra, aztán egyszer csak azt mondtuk: „Bakker, ez a srác tehetséges! Tartsuk meg!” Az egyik legjobb döntés volt, amelyet valaha is meghoztunk.

HRM: De mégis mi az oka, hogy minden albumon más a dobosotok?

Bob: Talán azért, mert egy Firewind dobos hokedlije nagyon éles, és nem bírják a vérző se**ek. Fogalmam sincs! (nevet)

HRM: Tavaly Mats Levénnel turnéztatok. Hogy találtatok rá, és milyen volt a turné?

Bob: Őszinte leszek: Mats egy utolsó pillanatbeli döntés volt; nekünk egy profi kellett, nem kevesebb. Mats a turné első estéjén találkozott velünk. Mindennemű próba nélkül felment a színpadra, és száz százalékig tökéletes volt! Először úgy gondoltuk, hogy nagyon jó ötlet lenne megtartani őt, mert Apollónak rengeteg gondja akadt a munkája miatt, de Apollo meggyőzött minket, hogy mindenképp a zenekarral akar tartani, és elfogadja a döntéseinket. Így elvetettük a gondolatot, hogy megtartsuk Mats-et. Személy szerint imádom Apollo hangját, az egyik kedvenc énekesem, így büszke vagyok, hogy együtt játszhatok vele. (nevet)

HRM: Máshogy állítottátok össze a setlistet, mint amikor Apollóval léptetek fel?

Bob: Nem. Mats megtanult 17 dalt, eljött a turnéra, és úgy énekelt, mintha már ősidők óta a zenekar tagja lenne. Köszönet neki ezért.

HRM: Hadd kérdezzünk néhány személyesebb dolgot is. Inkább gitárosnak vagy billentyűsnek tartod magad?

Bob: Szerintem inkább billentyűs vagyok. Egy bizonyos szintig tanultam templomi orgonán, illetve elméletet is, viszont a legtöbb tanítványom gitáros. Élvezem, amikor a színpadon mindkét hangszeren játszom, de úgy gondolom, hogy jobb billentyűs vagyok, mint gitáros, még akkor is, ha a rajongók szerint többet kéne gitároznom. De ezért van egy másik bandám is, az Outloud, ahol én vagyok a fő gitáros és a dalszerző is egyben.

HRM: Van valami, amit meg tudsz valósítani az Outlouddal, de a Firewinddel nem?

Bob: Igen, talán jobban be tudok vadulni, például a legutóbbi EP-nk japán verzióján csináltunk egy spanyol dalt amolyan Carlos Santanásan! (nevet) Olyan gitárszólókat is el tudok játszani, amelyet emberek kérnek tőlem, de nem tudom meglépni a Firewindben – és ennek nincs más különösebb oka, minthogy Gus is elég jó, hogy megcsinálja ezeket. (nevet) Imádok dalokat írni az Outlouddal, még akkor is, ha egy koncertünk sem volt Görögországon kívül, de van egy növekvő rajongóbázisunk szerte a világon, a helyi koncerteken pedig jól érezzük magunkat. A következő albumunk igazán vad lesz!

HRM: Hogyan fejlesztetted ki a technikádat, amikor egyik kezeddel billentyűzöl, a másikkal pedig gitározol? Hihetetlenül látványos, és feltételezem, hogy technikailag is bonyolult.

Bob: Oh, nem, nincs ebben semmi trükk! 1988 óta billentyűzöm és 1992 óta gitározom. Bárki meg tudja ezt csinálni, ha kellő tapasztalata és hatalmas egója van hozzá! (nevet) Őszintén szólva nagy show-t akarok csinálni, amikor a színpadon vagyok. Nem tudnék másfél órán keresztül egy hangszerrel a kezemben a színpadon állni. Az nem lenne élvezet!

HRM: Már hatodik éve választottak meg a görög Metal Hammerban az év billentyűsének. Milyen érzés ilyen eszméletlen fölénnyel vezetni a többiek előtt?

Bob: Nagyon rossz érzés, mert tényleg szeretném, ha a srácok tündökölnének és játszanának, de sajnos a görög metalosok és zenészek túl szűklátókörűek; a ’80-as években élnek és úgy gondolják, hogy a billentyű a metalban buzis, vagy ilyesmi. Ezért nincs igazi verseny, és ezért van az, hogy minden szavazáson [Jordan] Rudessel, Tuomasszal és [Jens] Johanssonnal kell összecsapnom, és még mindig én vagyok a No. 1. Legalábbis a saját országomban. (nevet)

HRM: Filmeket rendezel, billentyűzöl, gitározol, zenét szerzel. Van olyan művészeti ág, amit kipróbálnál, de még soha nem volt időd rá?

Bob: Igen, apró dolgokat, mint például a főzést, vagy a lakásom kitakarítását. Jó nagy projekt lenne, csak úgy változatosságképpen!

HRM: Hogyan kezdtél el gitározni és billentyűzni?

Bob: Billentyű… 1988-ban az anyám beíratott a konzervatóriumba, én pedig sírtam. 11 éves voltam, már nem olyan fiatal! Aztán 1992-ben, miután megnéztem Alison Hell videoklipjét a TV-ben, egyből venni akartam egy gitárt, és meg is tettem, miután órákon át gyakoroltam egy vonalzóra rajzolt gitáron!

HRM: Kik voltak rád a legnagyobb hatással zenészként, zeneszerzőként? Kik voltak a példaképeid?

Bob: A Dream Theateres srácok. Minden tekintetben. De a riffeléseimben mindig ott van Jeff Waters és Dave Mustaine, míg a billentyűjátékomat erősen befolyásolta jó barátom, Jens Johansson, és az a fura figura, Kevin Moore. De a billentyűs mint frontember image-e és attitűdje a legnagyobb kedvencemtől, Keith Emersontól jött.

HRM: Négy év telt el a legutolsó szólóalbumod óta. Mikor számíthatunk a következőre?

Bob: Szerintem most szeptemberben ki fog jönni. Ezen az albumon már azóta dolgozom, mióta csatlakoztam a Firewindhez, mint ahogy a legutóbbi albumom, a ’Noemon’ is három évvel azelőtt lett felvéve, mielőtt megjelent volna! Az új album címe ’Rest in Keys’ lesz, néhány nagyszerű vendégelőadóval, Firewind-stílusú, billentyűvezérelt vokállal, amelyet néhány rajongó biztosan hiányolt a ’Few Against Many’-ről. Továbbá lesz egy tizenegy perces zongora betét és egy remek borító is! Győzzétek kivárni!

HRM: Ha vissza tudnád fordítani az időt, és visszamehetnél akkorra, amikor zenélni kezdtél, milyen tanácsokat adnál magadnak a jövő ismeretében?

Bob: Hmm… talán egy kicsivel többet kellene gitározni tanulni. Aztán… nem! (nevet) Talán meg kéne alapítanom a saját bandám… de akkor soha nem csatlakoznék a Firewindhez… menj a pokolba az időgépeddel! (nevet)

HRM: Egy utolsó kérdés: ha választhatnál egy istent a görög mitológiából, ki lennél, és miért?

Bob: Csak egy isten van: a Metal Istene, és mindnyájunknak térdre kell borulnia előtte!

Készítette: Jocke, Savafan, Tomka

Fordította: Jocke