Könyörtelenül: FEZEN 3. nap: Sepultura, Korpiklaani, Ossian - Székesfehérvár, 2012.08.04.

írta Tomka | 2012.08.14.

A Kreator koncertjét leszámítva valamivel visszafogottabb pénteki napot követően, egy meglepően erős zárónappal készült a FEZEN fesztivál – még úgy is, hogy ezúttal a honi fellépők nem tudták tartani a külföldi zenekarok által felállított színvonalat. A Korpiklaani egy szokatlanul hangulatos, és az utóbbi évek rutinkoncertjei után kifejezetten élvezetes produkcióval készült, míg a Sepultura csak simán letépte azt a pár fejet, ami még a helyén maradt a Machine Head, a Testament és a Kreator thrash-estjei után.

 

 

Hogy a Korpiklaani feltámadása mégsem a semmiből érkezett, azt a Kalevala köré szőtt friss konceptlemezük, a ’Manala’ is jelezte, amely jó pár év után az első albuma a finn sörbrigádnak, amelyik nem fullad unalomba. A friss lendület és a mosolygós-boldog felszabadultság a székesfehérvári koncertjükön is érződött: a Jonne Järvelä vezette zenekar láthatólag új erőre kapott, miután újrarendezte sorait, és Tuomas Rounakari személyében egy folk zenei professzorral erősítettek. A Jézus-fazonú Tuomas egy hegedűszólóval és egy általában vett dinamikus, meggyőző teljesítménnyel mutatkozott be: a végig komor-komoly arccal játszó Rounakari jól ellenpontozta a kaján-széles vigyorral pengető Järvelä-t és Kalle Savijärvi gitárost.

A ’Manala’ dalai pedig intenzitást és élvezetes melódiákat csempésztek a már túl jól ismert Korpiklaani-repertoárba: a Tuonelan Tuvilla és a Ruumiinmultaa jelentette ezek közül a csúcspontokat, mind a keményebben riffelő hangvétellel, mind a szélbe belekapó dallamaikkal; a Rauta kissé repetitív refrénjével azonban már inkább az átlag-Korpi dalok közé illeszkedett. A komolyabb hangvételű dalok – a jól eltalált instrumentális dalokkal egyetemben – ezúttal jól kiegyensúlyozott egyveleget alkottak a zenekar védjegyének tekinthető táncolós-ugrálós italhimnuszokkal, így kellően változatos maradt a buli. Szerencsére a középtempósan unatkozó dalaikat többnyire hanyagolták, és helyette a lágyabb, melodikus oldalukra fókuszáltak, amit jó sok instrumentális dallal öntöttek nyakon, így Juho Kauppinen harmonikás és Rounakari hegedűs is jócskán kibontakozhatott a koncerten.

Különösen Järvelä és Savijärvi vidámkodtak, előző a közönsséggel is aktívan tartotta a kapcsolatot, egyszer énekeltette őket („éjhonahéjhóhó” és társai), máskor meg választani lehetett, természetesen szigorúan csak a piálós darabok közül – ám hiába hujjogatott jobban a közönség, hogy a Tequila-t játsszák, azért a végén csak elnyomták a Beer, Beert is. A hab a sörön pedig nem más volt, mint egy korrekt best of, Cottages and Saunas-szal, Vodkával és Happy Little Boozerrel. A késő délutáni időpont ideális volt a Korpiklaani számára így a feszt utolsó napjára, amolyan könnyed vasárnap délutáni hangulatú levezetésnek a fesztiválra és nem megterhelő felvezetésnek a Sepultura thrash metaljára – reméljük, a finnek lendülete és kreativitása a továbbiakban is kitart majd.

Míg a Korpiklaani kellemes kikapcsolódást nyújtott, addig a Sepultura szimplán gyilkolt, vagy ahogy a FEZEN-en mondták: „szénné pusztított minket a szípálcsör”. Derrickék nagyon felszívhatták magukat az öltözőben a buli előtt, mert a színpadon úgy odavágtak, hogy az bizony felért egy kiadós gyomrozással. A nemrég újabb tagcserén átesett Sepultura aktuális felállása ezen az estén bizonyította létjogosultságát, és Andreas Kisser vezetésével sikerült elszabadítaniuk azt az animális őserőt, amit anno a gitáros még a Cavalera-fivérekkel együtt kódolt a Sepultura zenéjébe. A brazilok erő-thrash-se a fesztivál legintenzívebb pillanatait eredményezte, akkor is, ha deathes aprításokkal kevert klasszikusokat vettek elő, és akkor is, ha a tavalyi ’Kairos’ sikerültebb dalai közül szemezgettek.

Derrick Greent talán nem kell bemutatni a közönségnek, de ennek ellenére mindig meg lehet lepődni, hogy milyen aktív és impozáns frontember a két méteres fekete srác, aki – habár hörgés-téren nem túl változatos, de – képes kimeríthetetlen dinamizmust kölcsönözni a Sepultura zenéjének – és végeredményben mégiscsak ez a lényeg. A Refuse/Resist elején is úgy püfölte a hatalmas dobokat a felvezetésben, hogy azok majd megrepedtek – talán csak a konferálásokon lehetne még mit finomítania/szaporítania, de ennyi baj legyen.

Miközben Derrick a thrasherek kiapadhatatlan gyűlöletét köpködte középtájt, addig Kisser kezéből a jobb szélen folytak a penge riffek, akinek a sejtelmesen kavargó köd és az őt hátulról körbenyaló piros-kék fények kölcsönöztek misztikus megjelenést. Lobonc rázva, arc eltakarva, groove-ok garantálva – így üzemelt Kisser ezen az estén. Régi bajtársa, a nem éppen thrasher fazonú Paulo Jr. már visszafogottabban pengette a basszusgitárját, de az alapokat magabiztosan hozta – akire viszont több figyelem irányult ezen az estén, az egyértelműen az új szerzemény, Eloy Casagrande volt. Egy koncert alapján úgy tűnt, méltó utódja lehet a pofátlanul fiatal srác Igor Cavalerának: rövid dobszóló erejéig még a reflektorfény is ráirányult, de a fontosabb mégis az volt, hogy a 21 éves srác nem csak a ritmusokat és témákat, de a sepulturás intenzitást is magáévá tette.

A koncert maga egy ’Kairos’ dalokkal fűzerezett best of volt, ami akár lemezbemutatónak is elment volna, hiszen a Mask, a Relentless és a Ministry-átirat Just One Fix is felcsattant a Sepultura „új” érájának egyik legerősebb lemezéről. A ’Kairos’ számai gond nélkül simultak be a régi klasszikusok közé, a Mask ugyanolyan alaposat ütött, mint az Inner Self, a Territory vagy a Dead Embryonic Cells. A legnagyobb ováció azért mégiscsak a Sepu-örökzöldeket övezte: a ráadás kettősében – Rattamahatta és Roots Bloody Roots – pedig már egy emberként ugrált a közönség a fejleszedő groove-okkal szabdalt ritmusokra. A Sepultura jött, oda...ott és győzött – akit itt nem riffeltek szét Kisserék, az tuti be van oltva thrash metal ellen.

Setlist:

Beneath the Remains / Refuse/Resist / Kairos / Relentless / Dead Embryonic Cells / Convicted in Life / Dialog / Attitude / What I Do! / Choke / Mask / Septic Schizo-Escape to the Void / Sepulnation / Subtraction / Just One Fix (Ministry cover) / Territory / Inner Self / Arise /// Ratamahatta / Roots Bloody Roots

A Sepultura után már csak kellemetlen meglepetések jöhettek: az első egy, a programfüzetben nem feltüntetett, tehetségkutató-győztes zenekar fellépése volt, akik majd’ fél órás metalcore koncertjükkel büntették meg az Ossianra várakozókat. A második elszomorító fordulat az volt, hogy Paksi Endre nem mutatott éppenséggel túl fényes formát, így a fezenes koncert meg sem közelítette a tavaly májusi jubileumi bulit. Pedig a zenekar megtette a magáét, az énekdallamok viszont sehogy sem találták a helyüket, így A rock katonái, a Menetelés a vágóhídra (külön jó pont, hogy ezt a dalt is bevették a programba), az Élő sakkfigurák, a Tűzkeresztség II. és A Sátán képében után inkább átnéztünk a Firkin buliestjére, akiket a Cabrio színpadra zsúfoltak be a szervezők. Ezzel pedig lazán ki is herélték a produkciót, ugyanis míg Rudán Joe akusztikus estjének tökéletes volt a helyszín, a Firkin-féle elsöprő lendület és hangulat itt nem tudott érvényesülni. Konkrétan azért, mert az 5-6. sorból is alig lehetett hallani a koncertet, olyan vérszegényen szóltak a kis méretű erősítők. Így aztán az ’Igyunk pálinkát!’ pár dala (pl. Vezet majd a szél) után visszabandukoltunk az Ossianra, ahol Endréék már nyakig jártak a best of-ban.

Habár a körülmények nem javultak, itt legalább hallani lehetett a számokat, az Éjféli lány, a Szenvedély, a Rocker vagyok vagy a Mire megvirrad dalokkal pedig hibázni nem nagyon lehet. A fesztnek ezzel hamar vége is lett, a levezetés már nem volt túl színvonalas (diszkó és karaoke ment csak), úgyhogy kénytelenek voltunk végül sörbe folytani a FEZEN fináléját. A székesfehérvári fesztivál azért minden hibája ellenére is jól vizsgázott, úgyhogy jövőre nem marad más hátra, mint tartani a zenei színvonalat és kiküszöbölni a pár hibát, hogy a FEZEN az egyik – ha nem A – legjobb metal fesztivállá nőhesse ki magát Magyarországon.

Szöveg és Sepultura/Korpiklaani fotók: Tomka

Ossian kép: Kerecsényi László (www.ossian.hu)

Legutóbbi hozzászólások