Celesty: Mortal Mind Creation

írta Tomka | 2006.10.08.

Megjelenés: 2006

 

 

Kiadó: Arise Records

Weblap: www.celesty.net

Stílus: power metál

Származás: Finnország

 

Zenészek
Antti Railio - Vocals (Diecell) Tapani Kangas - Guitar Teemu Koskela - Guitar (Blueberryhill, Caldwell) Ari Katajamäki - Bass Jere Luokkamäki - Drums (Caldwell, ex-Mortyfear) Juha Mäenpää - Keyboard
Dalcímek
1. Lord Of Mortals 2. Unreality 3. Demon Inside 4. War Creations 5. Empty Room 6. Among The Dreams 7. Back In Time 8. Arrival 9. Last Sacrifice 10. Final Pray (Japanese Bonus)
Értékelés

Az 1998-ban még Celestian néven alapí­tott Celesty azon, a Stratovarius virágzását, de leginkább a Sonata Arctica ifjonc metálfogatának befutását követően gombamód elszaporodó zenekarok egyike, akik eleinte az egyedi stí­lus és új ötletek helyett a biztonságot, a jól bevált recepteket preferálták, ám ezeket remek dalszerzői kompetenciával próbálták ellensúlyozni, kis egyediséget pedig a zenéjük keményebb vizekre történő evezésével akarták biztosí­tani, í­gy underground szinten (el)ismertté váltak power metál körökben, főleg azon fiatalok körében, akik ez idő tájt kötöttek szorosabb barátságot a hasonszőrű zenekarokkal, akiknek az egyszer már megí­rt riffek, dallamok, énektémák egy mixer közreműködésével való újrafeldolgozása még az újdonság erejével hathatott, azonban a Celesty számlájára a végelszámolásnál mindenképpen oda kell biggyeszteni az elismervényt, hogy a kliséhegyek megmászását igyekeztek mindig is fülbemászó énektémák és "ügyes" riffek kapaszkodóival segí­teni, ám ahhoz, hogy egyszer ők is felérjenek egy másik emelvény, nevezetesen, ill. fellengzősen szólva a hí­rnév csúcsára, ahhoz ki kell váltaniuk az eredetiség-tablettákat a gyógyszertárból, amire feltett szándékukat szerencsére már az előző, 2004-es Legacy of Hate cí­mű albumuk is jelezte, és elindultak ezen a rögös úton, ráadásul a legutóbbi, Mortal Mind Creation névre keresztelt gyermekükkel jó pár dombot átugrottak, mindehhez hozzátéve, természetesen, hogy a power metál berkeken belül valószí­nűleg már csaknem minden fűszálat felfedeztek, ami felfedezésre várt, ez pedig a finn srácok figyelmét sem kerülte el, í­gy nem is vesztegették az idejüket keresgéléssel, ennek megfelelően a hallgató által első hallgatásra észrevehető jellegzetességekhez elsősorban az északi metált általában körüllengő vastag atmoszférafüggöny sorolható (itt legfőbb párhuzamnak a Freternia nevű ismeretlen gyöngyszemet tudnám felhozni), amely egyrészt alapvetően, a zene egészét tekintve jelentkezik, másrészt pedig a szokásos power betéteket megtörő apróbb, felüdülésként és a befogadó individuum természetétől függően hangos, ill. csendes tetszésnyilvání­táshoz nagyban hozzájáruló tempóváltásokban, néhol pedig a szokásostól eltérően ügyesen megvariált számstruktúrákban, például a Demon Inside cí­mű nóta a Savatage Streets albumát idézi a "2 in 1" megoldás tekintetében, hiszen egy számon belül kapunk egy gatyaszaggató power trinitrotoluolt, és egy akusztikus keringőt. Mindezek mellé még egy sor pozití­vumot lehet az expresszionista rendezők módszerét követve tömegként felsorakoztatni, legelőször is az énekes, Antti Railio kvalitásai kí­vánnak meg egy kis jótékony polí­rozást, igaz, hatalmas hangterjedelemmel, ill. egyedi hangszí­nnel nem rendelkezik, de mindenképpen kellemes orgánuma kiválóan alkalmas a negédesebb, lágyabb, ill. a durvább, poweresebb refrének prezentálására, ezt pedig rendre első osztályú dallamérzékkel teszi, kiegészí­tve a verzék alatti változatos énektémákkal (!), ezzel elérve, hogy a kedves hallgató már az első pillanattól kezdve lebilincselve hallgassa a korongot, amihez hozzájárulnak még a power, a speed, ill. kisebb mértékben a thrash és a göteborgi metál kí­nálatából összegyúrt riffek (a banda tagjai zenélnek dark, ill. göteborgi metál zenekarokban is), amelyek ha kell, szaggatnak, ha kell egy Intercity sebességével szakí­tanak a cél felé, ezt a képet pedig a gyakran használt szintetizátor jelenléte teszi egységessé, amely egyfajta epikusságot biztosí­t a zenének, de a dallamok adagolásában is szerephez jut, a replay gomb többszöri újbóli lenyomásához pedig a 45 perces játékidő csökkenti le az ingerküszöböt, í­gy hamar a lemez bűvöletében találhatjuk magunkat. A szövegek egy kidolgozott, jól felépí­tett fantasy világ képét tárják a lemez világába magát mélyebben beleásó hallgatót, kinek a pap, kinek a papné alapon döntse el mindenki, hogy ezt a lemez milyen előjelű attribútumai közé sorolja.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások