Lemezkritika - Külföld: Journey - Generations

írta Hard Rock Magazin | 2005.10.28.

Megjelenés: 2005 Kiadó: Frontiers Records Weblap: http://journeymusic.com/ Stílus: AOR Származás: USA

Steve Augeri-ének, akusztikus gitár Neal Schon-gitár, ének Ross Valory-basszusgitár, ének Jonathan Cain-billentyűs hangszerek, gitár, ének Dean Castronovo-dob, ének

01. Faith In The Heartland 02. The Place In Your Heart 03. A Better Life 04. Every Generations 05. Butterfly (She Flies Alone) 06. Believe 07. Knowing That You Love Me 08. Out Of Harms Way 09. In Self-Defense 10. Better Tonight 11. Gone Crazy 12. Beyond The Clouds 13. Never Too Late (Bonus track)

Ez a lemez kifogott rajtam. Két hete van a birtokomban és már az első napon szerettem volna leírni róla a véleményemet, de az első meghallgatás után annyira lehangoló volt a benyomásom, hogy éreztem, ilyen öreg rókák, mint a Journey legénysége nem tévedhetnek ekkorát. Akkor mi lehet a baj? Lehet, hogy ez a lemez kicsit komolyabb és nehezebben felnyitható, mint az eddigi munkáik? Most már bátran állíthatom, így van. Az első két dal a megszokott AOR "csábítás". A lemezindító Faith In The Heartland és az Őt követő The Place In Your Heart a zenekar bármely korszakában megállta volna a helyét. Ez utóbbi dal olyan énekdallammal és gitárszólóval bír, hogy két hete még az aktuális parlamenti tudósítások sem tudják kiverni a fejemből. Azután következik az első olyan dal, melyet nem Steve Augeri énekel. A Better Life-on kívűl, melyet a dobos Dean Castronovo ad elő, minden tag megmutatja, hogy hangszerén kívül, hangszálainak is mestere. A basszusgitáros Ross Valory által előadott Gone Crazy kőkemény "country-rock'n roll"-ja külön kellemes meglepetés, de pozitív élményként szerepel nálam, Neil Schon gitáros In Self-Defense című dala is. A többi szerzemény egy kicsit középszerűre sikeredett, ami, ha nem a Journey-ről lenne szó, nem lenne probléma. De a világ legjobb AOR zenekaránál nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy az albumon szerepel két-három erősen töltelék ízű darab is. Persze minden tökéletesen szól, a zenészek hangszereik mesterei, és - mint ahogy azt a bevezetőben is említettem - jó néhány meghallgatáson túl, már a gyengébb dalok is "feljavulnak" egy kicsit. Azt hiszem ez az az album, melyen, ha három dallal kevesebb lett volna, több és jobb lett volna. Mondjuk kilences. Így csak egy hetes!

Brinyó Pontszám: 7/10

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Herr Wolf on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “T. Asoka! Ha nagyon ott akarsz lenni, akkor rém egyszerű!!! Maradj itthon és gyere!!!”
asoka on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “Én nagyon ott akarok lenni, csak pont akkor leszek külkföldön. Nem tudom mit csináljak.”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “No! Akkor megvolt a müncheni és tegnap előtt a bécsi buli is!!! Egészen BRILLIÁNS koncertek voltak. Nem lehet belekötni!!! …és…”
Herr Wolf on Saxon: Hell, Fire And Damnation: “A turné elindult. Láttam élőben a Glasgow-i és Dublini bulit. Brutálisan parádés koncertek voltak. A Saxon 4 új dalt játszik,…”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “A turné elindult és nehéz illetve NEM lehet belekötni. Nem rég értem haza Dublinból. Láttam a turné első ( Glasgow)…”
Herr Wolf on Bon Jovi – 40 év már maga az örökkévalóság?: “A dal elsőre nem rossz, de Bon Jovi hangja sajnos nem frankó! Koncerten borzalmasan rossz.”
Herr Wolf on Winger – Budapesttől is búcsúznak: “Ez egy brutálisan jó hír! Nem gondoltam volna, hogy akár 1x is, de eljönnek hozzánk! Kötelező koncert!!!”
Clint Eastwood on Judas Priest: Invincible Shield: “Ha csak egy ember szemét felnyitom, hogy a maiden nevű fától lássa az erdőt is már megérte a hozzászólás.”