Winter's Verge: Beyond Vengeance

írta Jocke | 2012.05.15.

Megjelenés: 2012

 

 

Kiadó: Massacre Records

Weblap: http://www.wintersverge.com

Stílus: Power Metal

Származás: Ciprus

 

Zenészek
George Charalambous - ének Harrys Pari - gitár Miguel Trapezaris - basszusgitár Stefanos Psillides - billentyűk Chris Ioannides - dobok
Dalcímek
01. Cunning Lullabies 02. Paper is Blank 03. Unto the Darkness 04. Not Without a Fight 05. Bleeding Heart 06. Dying 07. One Last Night 08. Threads of my Life 09. Angels of Babylon 10. Semeni 11. Dream for a Dream
Értékelés

Istenemre, ezen nincs bugyi! Vagy csak én látom rosszul? Minden esetre erről a kissé csúfondáros borítóról csak ez az egy pozitívum mondható el – már ha valóban megszabadult minden ruhadarabjától a bal oldali hölgyemény. Csúnya, nem csúnya a cover, az minden esetre messziről visít róla, hogy power metallal lesz dolgunk kőkeményen – méghozzá egyenesen Nicosiából!

Ciprusi bandába nem minden nap botlik az ember, bár ha azt nézzük, hogy a lakosság nagy része (egészen pontosan 77 százaléka) görög(-ciprusi), akkor nagyon nincs min csodálkozni, hiszen a hellének köztudottan szeretik a metalt. Elsőként itt van mindjárt Gus bátyó, aki nemsokára új Firewind lemezzel rukkol elő, vagy a Roberto Dimitri Liapakis vezette Mystic Prophecy, még akkor is, ha a tavaly a ’Ravenlord’-dal egy bivalyerős albumot letevő banda a legtöbb forrásban németként van feltüntetve. RDL nem meglepő módon pár évvel ezelőtt szárnyai alá vette a srácokat; Dimitri a Winter’s Verge előző két – ami egyben első kettő is – albumát is producerként egyengette, így menetrendszerű volt, hogy a ’Beyond Vengeance’-re is beszáll.

A Winter’s Verge déli származása ellenére az északi, finn-svéd vonalat kultiválja, zenéjükben ott rejlenek a Strato-Sonata ízek, bár a legjobban az idén második ikszbe lépő svéd Morifade-re hajaznak, akiknek szintén tavaly jelent meg egy egészen korrekt albumuk. Hasonlítgatni nem mindig szerencsés, meg néha már úgy van vele az ember, hogy nem akar túlságosan belemerülni a csomókeresésbe, no meg a sok kákába, de a nyilvánvaló nyúlásokra csak felkapja a fejét. Az amúgy az album legjobb dala, a Semeni olyan Nightwish témával operál, hogy az már plágium (vö. Nightwish, 2011:6), de a nyolcas Threads of My Life sem gyenge az Amon Amarth (!) riffekkel az elején és a közepén. Mivel a dal hallgatása közben valamilyen megmagyarázhatatlan okból elkezdett izgatni ez a Semeni név, utánanéztem: a Semeni Albánia második leghosszabb folyója, bár nem folyik át a szomszédos Görögországba (mai nevén Seman) – ennyit a jelen esetben amúgy tökfelesleges földrajzoktatásról.

A lopkováritól eltekintve azonban csak a pozitívum marad: a Charalambous-Psillides motor fogós, koncertkompatibilis nótákat hozott össze, Liapakis pedig gondoskodott a jó kövér hangzásról. Érdekes, hogy pont az ő vendégszereplésével készült Angels of Babylon nóta lett az egyik legszagtalanabb dal a lemezen. A dallamos nevű Charalambousnak amúgy alapvetően nincs ajnározandó hangja, de a magasakat kíméletlen húsba vájással tudja előadni. A One Last Night ballada éppen ezért szintén egy csúcspont a lemezen, a záró refrénben begerjedő gitárok pedig garantáltan szállítják a libabőrt. George ráadásul a kellő power-metalos kiállással is meg lett áldva, ami szerintem igen fontos tényező.

A szimpatikus énekessel egy korábbi lemezük kapcsán olvastam egy interjút, és azt nyilatkozta, hogy a Winter’s Verge nevet többek közt azért vették fel, mert szeretik a tél melankóliáját, de sajnos Cipruson ebben nem igazán lehet részük – én meg mit nem adnék, ha január-februárban nem a hólapátolással telnének a reggelek…

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások