Black Label Society: Shot to Hell

írta Hard Rock Magazin | 2006.09.19.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Roadrunner

Weblap: www.blacklabelsociety.com

Stílus: Hard Rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Nehezen akaródzott hozzákezdeni ehhez a kritikához. Lelkendezni tudok és szeretek is egy-egy új anyag kapcsán, a csalódásaimat viszont nehezen tudom szavakba önteni, ilyenkor csóválom a fejem és igyekszem gyorsan túltenni magam a hallottakon. Most pedig különösen is zavarban vagyok, hiszen Zakk nem egy, a sok kedvenc közül, hanem az egyik legnagyobb. Hihetetlen fazonja, stí­lusteremtő, gőzmozdony erejű gitárjátéka, mesterei iránti lojalitása, és ugyan nem a zenéhez tartozik, de családcentrikus gondolkodása számomra rendkí­vül szimpatikussá tették ezt a sokak által nemes egyszerűséggel levörösnyakúzott (redneck), egyébként magasan képzett muzsikust. Talán az eddig leí­rtak alapján hihető, ha azt mondom, minden Zakk anyagot felfokozott érdeklődéssel várok. Ozzy-nál nem tud hibázni, ez tiszta sor (megjegyzem, Ozzy-nál még nem nagyon tudott gitáros hibázni...), de a mai napig rendszeresen hallgatom a Pride & Glory lemezét is. A "Horse Called War" nóta például egészen egyszerűen zseniális. De hogy ne ugorjunk tí­z évet vissza, feledhetetlen Sabbath-í­zű tétellel járult hozzá az új Derek Sherinian lemez nagyszerűségéhez is. Most pedig, hiszen csak rá kell térni végre a lényegre, ne kerülgessük: Az új BLS album számomra óriási csalódás. Igaz, a BLS irányában mindig is voltak kritikai észrevételem, de a sallangok nélküli, arcbamászós hozzáállás és vastag riffek a csapat mellett tartottak. Soha nem értettem például, hogy a megfelelő hangadottságokkal rendelkező Zakk-nek, miért kellett egy az egyben átvennie a Grunge-ra jellemző sajátos, általam csak "nyavalygós"-nak aposztrofált énektechnikát, amikor régebben (pl. Pride & Glory) ez nem volt rá jellemző. A legutóbbi lemezük (Mafia) általános vélemények szerint az addigi legjobb BLS lemez volt, í­gy lehetett bí­zni abban, hogy a fejlődés egyenes vonalú lesz. Itt az új anyag, hallgatom, és nem nagyon értem. Nem is a szerkesztéssel van bajom. Engem nem érdekel, hogy sok a lí­ra, ha jól van megí­rva és döggel feljátszva, jöhet tőlem akár minden brutális tétel után egy, bár Zakk-lí­rákból egy egész lemezt is kaptunk már másnaposság ellen nem is olyan régen (VOL. 6 - Hangover music). Kezdésként a várt mázsás beköszönés helyett egy olyan kiábrándí­tó, agyoneffektelt énekkel kí­sért, jellegtelen nótával nyit a csapat (Concrete Jungle), hogy kimondott kí­n volt túljutni rajta. Az első dalok pedig lélektani jelentőséggel bí­rnak, ez köztudott. Most ott tartok, hogy igazán egyetlen számot sem tudok kiemelni, számottevő súly, erő nélkül gázol.., akarom mondani, sétál át rajtunk az új album, legnagyobb sajnálatomra. Ha valaki vevő egy poszt-grunge megközelí­tésre, némi, de nem túlzásba vitt Zakk dominanciával, biztos megkedveli a korongot, nekem nem sikerült.

Pontszám: 6