Furyon: Gravitas

írta Bazsa | 2012.03.08.

Megjelenés: 2010 / 2012

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: http://www.furyon.net

Stílus: hard rock / metal

Származás: Egyesült Királyság

Dalcímek

Értékelés

„Az Egyesült Királyság legjobb új zenekara” – hirdetik a Furyon promóciós anyagai. A tapasztalat azt mutatja, hogy az efféle cseles kiadói marketing tökéletesen alkalmas a figyelem felkeltésére, ugyanakkor nem feltétlenül fedi a valóságot, és a legtöbb esetben csalódás éri a kezdeti lelkesedéstől felajzott érdeklődőt. A még 2010-ben megjelent, de a friss Frontiers-szerződésnek köszönhetően ebben a hónapban újra, immár világszerte kiadásra kerülő ’Gravitas’ azonban van olyan erős, hogy ha nem is maradéktalanul, de megfeleljen a költői túlzás révén keletkezett elvárásoknak.

Az egyik brit magazin a „mainstream metal” kifejezést használta stílusmegjelölésként, ami szerintem kimondottan találó erre a riff-központú, hol groove-osabb, hol lágyabb, rádióbarát témákkal operáló hard rock/metal muzsikára. Való igaz, a ’Gravitas’ összességében könnyen befogadható, felesleges manírtól és túlbonyolítástól mentes dalokat rejt, van itt azonban néhány tényező, melyek miatt sosem fognak a szó hétköznapi értelmében használt mainstreamhez csatlakozni: hiába a slágergyanús szerzemények és a hatalmas, egyből megragadó refrének, a Furyon hangzása, zenei szemlélete (és kiállása) még így is sokkal közelebb áll a „tipikus” fém-attitűdhöz. Mindez leginkább abban a lehengerlő, elsöprő energiában nyilvánul meg, ami viszont éppen az underground sikerek kulcsa lehet, és amelybe jómagam azonnal bele is szerettem.

Ebből a szempontból a nyitó Disappear Again akár emblematikus tétele is lehetne a Furyon-munkásságnak: akit őrült húzása és kitörölhetetlen refrénje nem villanyoz fel, ne is nagyon próbálkozzon tovább a ’Gravitas’-szal. Igaz, hogy az energikus előadás csak az érem egyik oldala (Stand Like Stone, Don’t Follow), a másikon ott vannak a bonyolultabb szerkesztésű, olykor szinte progresszívbe hajlóan összetett dalok (Souvenirs, Desert Suicide) és a lassabb, epikus balladák is (New Way Of Living, Our Peace Someday).

Az efféle modern hangzású zenei világhoz általában egy mélyebb tónusú énekhang párosul, ám a Furyont épp az teszi különlegessé, hogy Matt Mitchell személyében egy vérbeli, klasszikus hard rock torok áll a zenekar élén. Ráadásul pokoli erős témákat hoz, a hangjában rejlő dög pedig feledteti velünk, hogy a magas tartományokban azért olykor érezni a küzdelmet. De ugyanígy nem lehet szó nélkül elmenni a gitárosok eszméletlen teljesítményei mellett sem: az ízes és ötletes futamok, valamint az eszelős – és tisztán kijátszott – virgák rendkívüli módon feldobják az amúgy sem lagymatag produkciót. 

Ez a lemezkritika már a Hard Rock Magazin új pontozási rendszere alapján készült.

Pontszám: 8