Egy gyermek, néhány új barát, tiszta és nyers érzelmek - Rendhagyó beszámoló egy fantasztikus estéről!

…Astral Friar a turné során egy blogot ír és a budapesti koncert után bejegyzett fejezetéből szemezgettünk a szerző engedélyével! Lássuk, hogy élte meg egy idegen kultúrából és országból jött ember ezt az estét a Club 202-ben!

Mindannyian éreztük, hogy ez az állomás egy kis üdeséget, egy kis friss levegőt fog hozni számunkra ezen a turnén.

Először is találkoztam Güzüvel, a Crossholder basszusgitárosával. A Crossholder egy magyar banda, akik már Thaiföldön is játszottak. Az előzenekarként felépő Crossholder magyar heavy metalt játszik, olyanok ezek a fiúk, mintha Magyarország válasza lennének a Maidenre. Azonnal megvettem a lemezüket. Lehet azt mondani, hogy a szívemből beszélek, de a koncertjük alatt bizony elgondolkodtam azon, miért van az, hogy az előzenekar jobb, mint a headliner banda, akit támogatni vagyok itt…?

Aztán találkoztam Zsoltival, aki Svédországból jött. Családi okok miatt utazott ide, mert a feleségének szülinapja volt, de már egy héttel korábban elindultak, hogy láthassák az Astral Doors zenekart. Zsolt tök jó fej volt, eljött velem az étterembe és segített tolmácsolni is. Négy nyelven beszél folyékonyan és arra is megtanított, hogyan ejtsem ki helyesen Patrik nevét, amiről azt hittem eddig, tudtam. Találkoztam még Beával és Andrással, akik szintén nagyon kedves emberek és akiknek az egyik legnagyobb kivánságuk volt, hogy végre lássák az Astral Doors zenekart.

Aztán találkoztam egy gyermekkel. Ezt hallgassátok meg! A neve Szilárd (Szilimaster), tizenkét éves, vékony, mint a piszkavas és sokkal „metálabb”, mint a legtöbb zenerajongó, akikkel életemben találkoztam. Fiatal, tágranyílt szemű és még az egész élet előtte áll. Ez a gyermek meg tudott ríkatni egy felnőtt embert, egy olyan metal arcot, mint én. Az egész show alatt a bátyja nyakában ült közvetlen az Astral Doors előtt középen, headbangelt és villázott, sőt még a dalszövegeket is ismerte. Rockzenén nő fel egy olyan országban, amely nem olyan régen jó adagot kapott a kommunista elnyomásból. Generációkon át csak oroszul és magyarul tanultak a magyarok az iskolában, az életben.

Szilimaster nyilvánvalóan annak az újabb generációnak a tagja, amely soha nem fogja megismerni az élet azon borzalmait, melyeket a nagyszülei. A kedvenc zenekara az Astral Doors és Ő az, akinek ezt az egész blogbejegyzést ajánlom. Teljesen elszálltam tőle. A koncert után találkoztam vele, az édesapjával, Tiborral és a bátyjával is. Egyszerűen nem tudtam ellenállni neki és megkerestem a turnémenedzsert, Wardot, hogy adjon nekem egy pólót és mondtam neki, hogy később a turnén vissza fogom neki adni. Egész szívemmel és lelkemmel adtam oda a pólót ennek a gyermeknek. Meglátta az Ulf Largerstorm basszgitár pengetőmet a turnépassztartómban, amit szintén odaadtam neki. Nemsokkal később visszajött egy másik gyerkőccel, hogy adjak a barátjának is egy pengetőt. Ahogy észrevettem Joachim Nordlundot, megkértem, hogy a másik gyermeknek is adjon egy pengetőt, amit meg is tett, de előtte fel kellett mennie a színpadra érte. Ezek az ajándékok nem érnek sokat, de az idő majd felruházza őket értékkel. Ez a másodk alkalom, hogy ilyen történt a turnén, úgyhogy javaslom is majd Joe Nordlundnak, hogy az ilyen helyzetekre tekintettel tartson néhányat a zsebében, ahelyett, hogy nekem kelljen megkérnem rá, neki pedig fel kelljen mennie a színpadra értük, hogy a félig elpakolt gitár-cuccok között ügyetlenkedjen jó ideig, tehát, hogy figyeljen erre az egyszerű dologra. De vissztérve Szilimasterre, Ő egy ragyogó napsugár volt a mostani, őszintén megmondva, kivételesen fakó turnén.

Ahol csak lehet, próbáljuk meglátni a jót és kiküszöbölni a kellemetlen tapasztalatokat, próbálunk utazni, elterelni a figyelmünket a napi feladatokról, vagy csak élni próbálunk. Nem tudom visszafogni a könnyeimet. Egy olyan halálos betegséggel élni, mint a rák, nagyon sok sötét, érzelmes pillanatot okoz egy beteg számára. Az érzelmek hajtják ezt a bejegyzést is.

A lényeg az, amit a szívemben érzek – egy gyermek, emberek. Ennyi elegendő ahhoz, hogy boldognak érezzem magam. Sajátom nincs, nem lehetett, mert prosztataráktól szenvedek 44 éves korom óta. Korábban túlságosan felelőtlen voltam ahhoz, hogy gyermekeim legyenek, de manapság, amikor gyermekeket látok, láng lobban a lelkemben. Ő az a típusú rajongó, akire az Astral Doorsnak szüksége van. A fiatalok fogják örökölni az Astral Doors örökségét. Sokszor úgy érzem magam, mintha a Rock légió lelkészeként szolgálnék. Kimegyek és szabadon átadom ezt az energiát a többieknek körülöttem abban a reményben, hogy az élet iránti szeretetüket (szenvedélyüket) is meg fogják osztani másokkal, nemcsak a zenét.  A zenekarnak egymillió és egy olyan bloggerük és újságírójuk van, akik meg fogják írni az összes nagyszerű kritikáikat, amiket a zenekar nagyon meg is érdemel, zeneileg. Én az utazásról és az élményeimről írok, de nemcsak a turisztikai jellegű élményekről, hanem az élet utazásáról is. Az emberek Magyarországon nagyon jó fejek, szenvedélyesek és a legmesszebbmenőkig rockerek.

Testvéreim a Metálban, fogadjátok az én halhatatlan tiszteletemet és szeretetemet!

A koncert helyszínén Il Dottore (Hartmann Kristóf – szerk.) kedvesen biztosított számomra wifi hozzáférési lehetőséget a mobiltelefonjáról, legalább íly módon tudtam közzétenni néhány képet. Ez az este volt az egyetlen alkalom, amikor szükségem lett volna a fényképezőgépemre, de az aksi nem volt feltöltve, úgyhogy az egész estét a nyamvadt iPhone-ommal kellett megörökítenem. Ez a hülyeség tipikus esete, hiszen csak a fényképezőgépre lett volna szükségem, hogy tudjak képeket csinálni. A képek 9/10-ed része vagy elmosódott lett, vagy túl sötét, illetve életlen.

A Club 202, amely teljesen a régi vadnyugati indián motívumokkal van berendezve, egy nagyon klassz hely volt. Úgy nézett ki, mintha egy hollywoodi filmből vágták volna ki, vagy mintha a Watson-tónál lévő erőd lenne az alaszkai országúton. Korábban Wigwam volt a neve és nagyon ismert a helyi metalosok között. Az egész fából épült, olyan volt, mint egy gerendaház, egyébként a hely maga nagy volt. Magyarország elég jó hely, mert a sör olcsó és nagyon örültem neki, hogy alkoholmentes sört is tartanak! Ezen az estén az Astral Doors jobb volt, mint eddig, olyan szetlistát játszva, amitől mindenki jobb formába lendült; Nils Patrik Johansson hangja és Joe Nordlund tökéletesen pontos játéka új szintre emelte a dalokat. Üdítő volt olyan koncerten lenni, ahova ilyen számban jöttek el az emberek. Patrik, aki közel, s távol a legmagasabb zenész az Astral Doorsban, itt hatalmas volt a színpadon. Ez a hely volt legközelebb ahhoz, hogy egy aréna méretű színpadon lássam végre Őket. Jó ideig csalódott voltam ezen a turnén néhány hely miatt, ez a koncert azonban mindent megváltoztatott. Szenvedélyes emberek és zenekar, a zene iránti szenvedéllyel fűtve. Ezek az érzelmek adnak valami olyat, amiről egyáltalán írni lehet. Ezt nem azért írom, hogy nyomást gyakoroljak a bandára, hanem, hogy veletek, rajongókkal megosszam a gondolataimat. Ti vagytok, akik megveszitek a lemezeket, hallgatjátok azokat és támogatjátok a bandát, amikor eljön a városotokba. A rajongók a zenét többre tartják, mint azok, akik előadják, mert a mi füleink azok, amelyek hallják azt és a mi szívünk az, amellyel érezzük azt. A zenekar végletekig dinamikus, feszes magyarországi előadása tükrözte mindazt a minőséget, ami miatt már az első alkalommal beleszerettem a zenéjükbe. Magyarország, elnyerted nálam az örök tiszteletet. Ez többről szól, mint a zene. Ez az emberi szív melegségéről és a rajongókról szól. Ti vagytok a SZTÁROK, mert hallgatjátok, vásároljátok, nézitek, megélitek és támogatjátok a zenét.

Ti vagytok azok, akik azért utaztok, hogy lássátok a kedvenc bandátokat. Ezen a turnén ismertem meg Jerome-ot és Carole-t, akik 400 km-t utaztak Franciaországból, hogy láthassák az Astral Doorst Frankfurtban és Karlsruhe-ben. Vagy itt van Werner és Uli, akik eljöttek az első három koncertre annak ellenére, hogy nehéz volt össszeegyeztetni időben az egyéb személyes programjaikkal. Vagy vegyük Zsoltit, aki úgy időzítette Svédországból a vakációját, hogy láthassa az Astral Doors-t Budapesten. Ők a Rock légió katonái, azok az emberek, akik hajtják az Astral Doors rajongótáborának motorját. Ezek azok az emberek, akik miatt érdemes csinálni az egészet.

Hogy erről a koncertről se maradjunk éles kritikák, vagy éppen dicséretek nélkül, magazinunk beszámolója a hivatalos Facebook oldalunkon, IDE kattintva olvasható!