Wolverine: Communication Lost

írta Mike | 2012.02.12.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Candlelight Records

Weblap: http://www.wolverine-overdose.com/

Stílus: Progresszí­v rock/metal

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Amennyiben akár csak bő egy hónappal korábban bukkanok rá erre a lemezre (és vele a Wolverine-re), biztosan felkerült volna kedvenc 2011-es albumaim listájára, így viszont lecsúszott róla… No, de jobb később, mint soha, örülök, hogy beléjük botlottam, a ’Communication Lost’ ugyanis egyike az utóbbi évek legérettebb progresszív rock/metal remekműveinek! A svéd Wolverine egyébként már 1995 óta a színtéren lavírozgat inkább kevesebb, mint több sikerrel (jó, jó, a prog műfaj esetében sosem volt kolbászból a kerítés) ez pedig már a negyedik korongjuk, öt évvel a ’Still’ megjelenése után. Az első két anyag még javában kacérkodott a death metallal is, ám a 2006-os ’Still’ végérvényesen leszámolt a hörgéssel, így a tavaly nyáron napvilágot látott ’Communication Lost’ ott veszi fel a fonalat, ahol az elődje elejtette.

A Rozsomák nem a Dream Theater felől közelít a prog metalhoz, hanem a későbbi Fates Warning irányából: bonyolult és technikás előadás helyett az atmoszférára helyezik a hangsúlyt, amely meglehetősen sötét és búsongó; ebben inkább a korai Pain Of Salvationre és a Riverside-ra hajaznak, ha már rokonlelkeket keresünk melléjük, hisz a Wolverine egyedisége épp abban áll, hogy kialakítottak egy saját hangzásvilágot, sajátos hangulattal. A dalcsokor mintegy felét lassan csordogáló, komor-lírai szerzemények alkotják, szerencsére azonban mind a giccset, mind a monotóniát sikeresen elkerülik, noha 70 percnyi muzsikáról van szó, mégis végig fenntartja a figyelmet, köszönhetően az ötletes zenei megoldásoknak, az emlékezetes énekdallamoknak, no és a markáns Hangulatnak. Az intellektuális dalszövegek egyetemes és személyes kérdéseket egyaránt érintenek, ekképpen hol a globális felmelegedés meg a túlnépesedés, hol a párkapcsolati problémák okozta frusztráció, hol pedig az énekes gyermekének súlyos betegsége kerül fókuszba, de egy ízben még Huxley Szép új világát is felidézik.

Igen sokszínű a lemez: a Poison Ivy emelkedett mélabúja ugyanúgy megtalálható itt, mint a Pain Of Salvationbe oltott Paradise Lost dark/prog himnusza a Your Favourite War képében; a monumentális Embrace egyes pillanataiban a Pink Floydra emlékeztet, jóllehet csupán érintőlegesen, a sampleres-elektronikus elemekkel megtűzdelt, katonásan trappoló Pulse-ban pedig a vájt fülűek a finoman adagolt Depeche Mode-hatásokra bukkanhatnak – persze nem tolakodóan. A What Remains zongora-cselló kettősére épülő, csodaszép ballada Stefan Zell visszafogott, érzékeny énekével, az In Memory Of Me hipnotikus verzéiben távolról felsejlik a Porcupine Tree világa, a refrén azonban már wolverine-esen ünnepélyes, a 9 perces címadó pedig egy játékos, komplex mestermű ragyogó, fennkölt refrénnel, egyszóval egy igazi Progresszív Eposz, így nagybetűkkel! Emellett mind a puritán borítókép, mind a Jacob Hansen által kreált lüktető lemezhangzás ugyancsak kiváló!

A ’Communication Lost’ egy szenzációs prog rock/metal album tehát, talán a legizgalmasabb, legelőremutatóbb az egész tavalyi progresszív-termésből, kár, hogy későn ébredtem, és nem tudtam helyet szorítani neki a 2011-es toplistámon. Nagyon drukkolok a bandának, hogy jobban felfigyeljen rá az igényes, műértő közönség; például a Dream Theater igazán felkarolhatná és elvihetné őket a turnéjukra, odaférnek még a metalcore-os Periphery mellé. Egy szó mint száz: Wolverine-t a népnek!

Pontszám: 9