Dario Mollo & Tony Martin: Third Cage

írta Bigfoot | 2012.01.24.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: www.dariomollo.com

Stílus: heavy metal, hard rock, AOR

Származás: Nagy Britannia, Olaszország

Dalcímek

Értékelés

Harmadik albumát készítette el a Black Sabbath volt torka az olasz gitárossal, de ez a rész kissé túlhordott lett, hiszen tíz évet kellett várnunk, hogy trilógiává nőjön a két muzsikus közös tevékenysége. Tony Martin egy fantasztikus hang, ehhez nem fér kétség, meg kell hallgatni, mit rakott le az asztalra abban a két rövid periódusban, amikor a Sabbath frontembereként tevékenykedett. A 89-ben megjelent ’Headless Cross’ nem csak a Sabbath egyik legjobb lemeze lett, de a globális rocktörténet jeles alkotásai között is ott a helye. Hogy színpadi egyéniségként milyen, erről már megoszlanak a vélemények.

Bár a páros előző két albuma sem egységes zenei koncepcióról árulkodik (a másodikon mit keres a Zeptől a Dazed And Confused?), itt sem egy stílus irányába indultak el. Pedig a Wicked World sabbathos riffet vág az arcunkba, ha már az anyazenekar első albumán is van egy ilyen című nóta. Na, gondoltam, valami jó kis tökös heavy lemezt raktak a fiúk össze, amivel az ember adrenalin szintje tartósan emelkedett állapotba kerül. Sajnos, a későbbiekben lehervadt a lelkesedésem. Bár a Cirque Du Freak hallgatásakor még mindig ebben a hitben voltam, hiszen a dal a Martin-féle Sabbath érát hozza bizonyos elemekben, de azért már valami gyanús kezdett lenni: a végén kicsit amerikaira sikerült, főleg a kiabáló refrénnel, és még effektekkel is megpakolták, ha már a huszonegyedik században élünk. Az Oh My Soul keleties témája hasonlít az előző album zárására, a Poison Rosesre. Van valami Dio-szerű érzés, de elmúlik. A One Of The Few nyálas amerikai rockja az, amitől én személy szerint kettéfejelem az asztalt, ennyire azért nem kellene prostituálódni. A Still In Love With You újra Ronnie James Dio szellemét idézi, talán úgy, ahogy Drága Ronnie a Gates Of Babylont énekelte a Rainbowban, ráadásnak Dario Mollo is odapakol egy virgát, nem is rosszat. Sajnos nem sokáig tart a jóérzés, mert a Can’t Stay Here ismét az amerikai rock kliséit idézi, de ez azért közel sem olyan rettenetes, mint az Oh My Soul. Ugyanez a vonal folytatódik a Don’t Know What It Is About You-ban, egymás után két ilyen egy kicsit már sok. A Blind Fury a Sabbath ’Cross Purposes’ lemezéhez nyúl vissza, különösebb ötlet nélkül, a záró, kissé epikus Violent Moon lágy gitárral indít, a háttérben billentyűs aláfestéssel. Martin szinte elbeszélő stílusban kezdi az éneket, minden szót pontosan kiejtve. A felénél feltekerik a hangerőt, és nem lehet nem ráismerni a Rainbow zseniális nótájára, a Stargazerre.

Pontszám: 6.5