Lemezkritika - magyar: Ossian: A szabadság fantomja

Megjelenés: 2005 Kiadó: Hammer Records Weblap: http://www.ossian.hu Stí­lus: Heavy Metal Származás: Budapest

---

Wéber Attila-gitár Paksi Endre-ének Hornyák Péter-dob Rubcsics Richárd-gitár Erdélyi Krisztián-basszgitár

---

Intro - Múlt és jövő határán A szabadság fantomja Számvetés Fortuna csókja Az újrakezdés súlya Metal-vihar Az igazság pillanata Tűréshatár A remény harangjai Véren vett ország Szabadság a vérünk Sodrásban Botrány-gyár

---

Az Ossian évenként megjelent új albumát követő egyik riportban az énekes arról mesélt, hogy bizony a lemezt megelőzte egy alkotói válság, melyet egyrészt az évenkénti megjelenéssel kapcsolatos elvárás, másrészt a művészi kiüresedés okozott. A mélypontból aztán a koncertek ihletadományozó hangulata, az ott kapott mentális és lelki impressziók mozdí­tották ki, melynek eredménye a megszületett mű.

Úgy gondolom, hogy sajnos az előremozdulás nem sikerült teljes mértékben, s jóllehet egyfajta Ossian best of-ot kaptunk, a dalok nagy részét ebből kifolyólag bizony hallottuk már. Jól tudom, hogy az Ossian által képviselt stí­lus nem hagy nagy mozgásteret- s ebbe jóllehet belejátszik Paksi eléggé ellentmondást nem tűrő természete és szilárd zenei világképe-, ám éppen ezért esetleg időt kellett volna hagyni a valóban új ötletek érlelésére, melybe talán becsúszhatott volna néhány modernebb hatás is. (Jó példa erre Iommi refused c. lemeze, mely úgy tudott retro maradni, hogy egyáltalán nem tűnik ósdinak, vagy fiókba rejtett ötletek mixének.)

Persze maga az album minden bizonnyal tetszeni fog a "kemény magnak", hiszen egyrészt az újdonság hiánya mellett - vagy azok ellenére- Paksiék tudják, hogy mi kell a jó értelembe vett mainstream dolgokhoz, másrészt úgy vannak vele, s bocs a gasztronómiai hasonlatért hogy a töltött káposzta is jó másnap átmelegí­tve a megszokott fűszerekkel és í­zekkel. Emiatt aztán a funkcionálatlan intro után megkapjuk az Ítéletnap speedtestvéreit Ë™(A szabadság fantomja, Metal vihar, Tűréshatár), a Queensryche hatású Végzet kapujában "remasterelt verzióját"(Fortuna csókja) a Végállomás Motelhez hasonló, Tony Martinos ihletésű heavy lí­ráját ( Az igazság pillanata).

Az album második fele talán kicsit jobban sikerült, az előzetesek szerinti három- a magyarság hitvallásáról szóló- dal közül kettő talán a legjobb pillanatai az albumnak, nekem főleg a népzenei ihletésű A remény hangjai tetszik a folklór í­zű dallamok miatt, de a power lí­raiként aposztrofálható, kifejtősebb Véren vett ország is tud néhány kellemes pillanatot okozni. A szabadság a vérunk sajnos megint egy önplágium, a fő riffet már megí­rták a "Gyújtopontban" c. korábbi számukban.( a szövegekkel lehet egyetérteni, meg elutasí­tani, az én í­zlésemnek sajnos kicsit "magyarkodóra" és túl pesszimistára sikeredtek, - még akkor is, ha az egyik dal Wass Albert versének megzenésí­tése-, bár lehetséges, hogy ez a jelenlegi politikai metafora-kultúra hatása.)

Mindent összevetve az Ossian-nak ezúttal nem sikerült átugrania az önmaga által felállí­tott mércét- mégha egyesek szerint az igen alacsony, és zenéjük nem más, mint metál bazseva -, az album a patikamérleg szerint adagolt "sikerrecept" utáni hajsza miatt túlságosan kiszámí­tható lett, nélkülözve mindenfajta, izgalmat okozó spontaneitást. Remélem, a következő album nem egy év múlva érkezik, addig is Paksi megpróbál elszakadni a már kissé "uncsi" zenei és szövegi panelektől.

---

Garael Pontszám:7/10