Pengetőt, dobverőt és hajlakkot a tömegnek! Ide a 18-as karika sem elég: Steel Panther - Irving Plaza, New York, 2012.01.04. (olvasói beszámoló)

írta Hard Rock Magazin | 2012.01.09.

Egy átlagos zenekar átlagos koncertjén maximum egy pengető és dobverő megszerzésében reménykedhet a tiszteletbeli közönség. Pár nappal ezelőtt a New York-i Irving Plaza-ban egy egyáltalán nem átlagos zenekar, egyáltalán nem átlagos koncertjének lehettem szem- és fültanúja. A híres, bár inkább hírhedt Steel Panther látogatta meg a nagy almát.

 

 

A Los Angeles-i banda eredetileg egy klub bulit tervezett, de ’Balls Out’ c. új albumuknak köszönhetően akkora volt az érdeklődés, hogy áttették a koncertet egy kb. 500 férőhelyes terembe. Még így is hamar elfogytak a jegyek, és Michael Star, Stix Zadinia, Lexxi Foxx és Satchel teltház előtt mutathatta meg tudását. Nem volt meglepő, hogy amíg a bejárat előtt várakoztunk (fagyoskodtunk), többen is megpróbáltak jegyeket szerezni és bejutni a koncertre, hiszen bárki, akinek van egy kis humorérzéke, és szereti a glam rock stílust, az nem akarta ezt a fergeteges bulit kihagyni. Végre bejutottunk és egy laza másfél órás várakozás után, előzenekar nélkül elindult az időutazás tupírozott, csillámporos és enyhén sörszagú kereke.

Előre figyelmeztetek minden 18 év alatti olvasót, hogy a beszámoló további részeit csak szülői felügyelet mellett olvassa el. Legjobb tudásom szerint megpróbálom a koncerten látott és hallottakat nyomdafesték kompatibilissé formálni, bár amikor egy 2 órás koncert minden egyes percében 32 db káromkodás hangzik el, ez már-már lehetetlen feladatnak bizonyul.

A zenekar nem teketóriázott, a Supersonic Sex Machine c. számmal indították a koncertet, egy pillanat alatt felpörgetve ezzel a jelenlevőket. A szokásos glam rock öltözékben léptek színpadra: fejkendők, tupírozott haj, csillám, tapadós nadrág, sőt a basszusgitáros (Lexxi Foxx) még egy pipere tükröt és hajlakkot is hozott magával, hogy a koncert minden percében tökéletesen álljon a haja. A koncertet úgy építették fel, hogy két számonként egy rövid kis szünetet tartva a már tőlük megszokott stand-up comedy-t nyomták. Volt ott minden, saját maguk istenítése, más zenekarok szidása és kedvenc szex pozíciójuk felemlegetése. Természetesen, ha ilyenkor a tömegben valaki a nyakába vett egy csajt, akkor a zenekar minden tagja elkezdte kiabálni, hogy „mutasd meg a cicid”! Volt egy pár bátor jelentkező, aki nem volt rest eleget tenni eme kérésnek. Amikor például az egyik hölgy két szám közötti szünetben ledobta pólóját a közönség nagy örömére, Satchel csak így kommentálta: „Apád büszke lehet rád”! Több szám, mint a 17 girls in a Row, Asian Hooker vagy az It Won’t Suck Itself alatt a közönségből felrángattak a színpadra lelkes lányokat, akik félig elpirulva próbálták kiélvezni 3 perces „sztárságukat”. Majd a szám végén a zenekar tagjai közölték velük, hogy kivel hogyan fognak intim kapcsolatot létesíteni a koncert után az öltözőben. Mondanom sem kell, hogy a csajok nem igazán tiltakoztak. A személyes kedvencem az volt, amikor a gitáros (Satchel) köszöntötte a VIP páholyban helyet foglaló Kevin Bacon hollywoodi színészt. A zenész hamar megosztotta a közönséggel, hogy a színésznek nagyon szexi a felesége, és Satchel maga csak azért kielégítené orálisan Kevin Bacont, hogy érezze a száján a felesége nemi szervét. Gondolom mindenki sejti, hogy nem pont ezeket a szavakat használta. Szimpatikus volt, hogy a színész vette a lapot és akkorát nevetett, hogy majdnem leesett a székéről.

A poénkodás végigkísérte az egész koncertet. Folyamatosan cikizték egymást a banda tagjai azzal, hogy kinek milyen kövér a szeretője. Nagyon tetszett, hogy saját magukat sem kímélték, és számos poén hangzott el arról, hogy milyen csóró a zenekar. Ösztönözték a népet, hogy vegyenek a koncert után zenekaros pólót, mert csak 30 dollárba kerül, és ha valaki kettőt vesz, akkor AKCIÓS áron 60 dollárért megkaphatja. Volt még jó pár zseniális megmozdulás és beszólás, de lehetetlen mindet leírni. Viszont amit mindenképp szeretnék megemlíteni, mielőtt belekezdenék a zenei elemzésbe/értékelésbe, az az, hogy a Steel Panther tudatosan viselkedik úgy, ahogy. Ez egy előadás, egy show, a 80-as évek zenei világának komikus bemutatása. Bárki, aki sértőnek, rasszistának vagy hímsovinisztának titulálja a bandát, annak vagy nincsen humorérzéke, vagy túl prűd erre a világra. És ezt nem csak én állítom, hanem a barátnőm is, aki szintén imádja ezt a zenekart.

Őszintén bevallom, a koncert előtt kicsit szkeptikusan vártam a hangzás és az egyéb technikai dolgok kialakulását. Úgy véltem, hogy a zenekar stílusa miatt nem a zenére és a hangzásra fogja helyezni a hangsúlyt.  Viszont nagy dicséret jár a bandának, mert kellemesen csalódtam. A hangzás nem volt tökéletes, mert a dob (főként a lábdob) nem szólt elég hangosan (így nem volt elég húzása a zenének), de összességében teljesen élvezhető volt a hangzás. Külön ki kell emelnem az énekest, Michael Starr-t, aki mint tudjuk, fergeteges témákat énekel a lemezeken, és ezt a minőséget pontosan hozza koncerten is. Utolsó számnak a Death to All but Metalt játszották, amiben frenetikus teljesítményt nyújtott úgy, hogy akkor már két órája énekelt és ugrált fel-alá a színpadon. Egész koncert alatt uralta színpadot, vérbeli showman, és amit kicsit nehéz róla elhinni az az, hogy Magna Cum Laude eredménnyel doktorált angol irodalomból. Nem egy tipikus bölcsész, az tuti. Az este másik fénypontja zeneileg Satchel volt, aki játszi könnyedséggel rohangálta be a színpadot szólózás közben. Külön gitárszólót is kapott, ami alatt megmutatta, hogy ki a legény a gáton. Nagyon képzett zenész és remek humorral rendelkező pali. A többiek, Lexxi és Stix is hozták a kötelezőt a háttérből. Lexxi nem csak azt, de még a tükrét és hajlakkját is hozta, utóbbi végül a közönségben landolt. A két húzóerő egyértelműen Michael és Satchel, mindketten nagyon tehetségesek és látszik rajtuk, hogy imádják a színpadot és a zenét. Nekik köszönhető, hogy a Steel Panther egyre nagyobb sikerekre tesz szert és szépen lassan elérik a nekik kijáró elismerést.

Egy kiváló és nagyon képzett zenészekből álló csapat mindenféle színpadi vagy vizuális kellék nélkül egy felejthetetlen show-t hozott össze. Ehhez csak saját magukat és a közönséget használták, amiért én személy szerint nagyon becsülöm őket. Az energikus és főként humoros muzsikusok teljesítményére senkinek sem lehet egy rossz szava sem. Visszarepítettek minket a 80-as évek glam rock világába. Hálából az összes fan torkaszakadtából üvöltött szinte minden számot. Látszott a zenekaron, hogy élvezték a közönség lelkesedését és azért a sok káromkodás mellett tisztességesen meg köszönték a részvételt. Ráadásul bejelentették, hogy áprilisban és májusban is visszatérnek New Yorkba sok-sok rajongó nagy örömére. Ha valaki New Yorkban jár ezekben az időpontokban, mindenképp látogasson el a zenekar koncertjére. Garantálom, hogy nem fog csalódni. Bár talán jobb, ha Anyunak és Apunak majd nem számol be részletesen a koncerten történtekről.

Setlist:

In The Future / Supersonic Sex Machine / Tomorrow Night / Eyes of a Panther / Fat Girl (Thar She Blows) / Critter / Asian Hooker / Community Property / Gitárszóló / It Won't Suck Itself / Turn Out the Lights / Weenie Ride / Party All Day (Fuck All Night) / 17 Girls In A Row / Just Like Tiger Woods / Death to All but Metal

Szerző: Kori

A képeket Karina Ryckman készítette, és eredetileg itt tekinthetők meg.

Legutóbbi hozzászólások