Az év legjobbjai 2011 - Meszo

I. Az év lemeze (Top 10)

1. Work Of Art: In Progress
2. Black Country Communion:2
3. Derek Sherinian:Oceania
4. Chickenfoot: III
5. Haken: Visions
6. House Of Lords: Big Money
7. Fergie Frederiksen: Happines Is The Road
8. Astral Doors: Jerusalem
9. Toby Hitchcock: Mercury’s Down
10. Nickelback: Here And Now

+ Avatar: Szívünkbezárva

Értékelés

Az a tény számomra már nyáron eldőlt, hogy a 2011-es év listavezető albuma nálam a Work Of Art idei remekműve lesz. Talán már megismerhették annyira az ízlésemet a kedves Olvasók, hogy ez egyáltalán nem okoz meglepetést, de egy ilyen fantasztikus korong esetében nincs is szükség magyarázkodásra. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy a skandináv Work Of Art napjaink legnagyobb AOR reménysége. Igencsak díjaztam a Black Country Communion hard rock hagyományápolását, illetve a bronzérmes Derek Sherinian legújabb sztárparádéja ismét telitalálat lett. A tagok iránti rajongásomból kifolyólag szinte természetesnek vehető a Chickenfoot listámon való szereplése, viszont egy hatalmas meglepetést okozott a Haken nevezetű prog. rock zenekar fantasztikus idei albuma. A melodikus szintérről még sok kellemes percet szerzett számomra a House Of Lords,Fergie Frederiksen remek visszatérő albuma (amely a korábban olvasható kritikám óta még jobban megkedveltette velem magát), illetve Toby Hitchcock első szólóalbuma. Erős produktummal jelentkezett az egyesek által „DIO kópiának” nevezett Astral Doors is, reméljük hasonlóan hamar kapjuk meg a folytatást is! A modernebb vonalról pedig a listán kissé „kakukktojásnak” tűnő Nickelback győzött meg idén, ahogy erről már az Első Hallásra rovatban is olvahattatok. Plusz jellel jutalmaztam a magyar Avatar zenekart, akik mintaértékű melodikus rock anyaggal örvendeztették meg a hazai közönséget.

II. Az év DVD-je

1. Black Country Communion: Live Over Europe
2. AC/DC: Live At River Plate

Értékelés

Az 2011-es év során a kritikus pontnak a DVD-k bizonyultak, újévi fogadalomként, tanúk előtt megígérem, hogy jövőre erre jobban odafigyelek!

III. Az év koncertje

1. Toto, Ulm, Klosterhof Wiblingen
2. Steve Lukather, A38 Hajó/ Steve Lukather, Barba Negra Music Club
3. Uriah Heep, Barba Negra Music Club
4. Carl Palmer, XII: Győri Nemzetközi Ütős Fesztivál
5. Ten Years After, Barba Negra Music Club

Értékelés 

A 2011-ben általam látott koncertekből nem sikerült tízes listát összeállítanom, azonban mind az öt ( gyakorlatilag hat) díjazott igen kellemes emlékeket hagyott. Látni az örök favorit Toto-t már önmagában gyönyörű élmény, hát még ilyen megafelállással! Mivel a gitármágus, Steve Lukather idén két remek koncertet is adott kishazánkban, nem tudtam igazságot tenni, így a második helyen holtverseny alakult ki. A Uriah Heep veterán zenészei a szokásos elsöprő enerigát hozták el nekünk, amelynek várjuk a mielőbbi megismétlését! Carl Palmer márciusban megmutatta, hogy hogyan lehet 60 év felett elképesztő energiával, és gyorsasággal dobolni, a fiatal zenészek pedig magát a mestert is megfiatalították. Végül pedig a Ten Years After zenészeinek jár a dicséret, akik egy rendkívül hangulatos estét szereztek nekünk a Barba Negra Music Club-ban. Reméljük nem igazak a feloszlásról szóló pletykák!

IV. Az év zenekara

1.Black Country Communion
2. Chickenfoot
3. Rush
4. Journey
5. Uriah Heep

Jelszó: szupergroupokat előre! Komolyabbra fordítva a szót, 2011-ben mindkét csapat példaértékűen teljesített, remek albummal aranyozták be az évet, a Black Country Communion hajszálnyi előnyét mindössze az évben még megjelent remek DVD adja, melyet látva már csak egy hazai „találkozást” várok. A kanadai csodatrió, Time Machine nevű turnéjával ismét bemutatta, hogy milyen is a turnézás mesterfokon. Az új albumot pedig már alig várjuk! A Journey szintén nem lazsálással töltötte a 2011-es évét, remek albumukat remek turnéval mutatták be. Csak Schon „sztárfotóját” tudnám feledni… Végül pedig ismét itt szerepel a Uriah Heep, amely úgy tűnik, minden évben a kategória eredményes versenyzője.

V. Az év csalódása, 2010-ben nem teljesült kívánságok:

Bárcsak üresen hagyhatnám ezt a rovatot… De sajnos csalódás mindig akad. Kezdjük talán onnan, hogy hatalmas kedvencem, a Van Halen idén is csak a médiával való játszadozást tudta nyújtani az új album helyett. Neal Schon fürdőszobás fényképéhez inkább kommentárt sem fűznék, mert egy ilyen remek zenészhez teljes mértékben méltatlan ez a nevetséges történet…  Mike Portnoy 2011-ben már-már „Mónika” szintre süllyedt össze-vissza nyilatkozásaival, és érzésem szerint a kiváló zenész még mindig a helyét keresi  szakítás óta. Véleményem szerint sokkal célszerűbb lenne egy új zenekar elindítása viszonylag ismeretlen zenészekkel, mint belevágni „húszezer” projektbe, de persze ezt ítélje meg a művész! KK Downing és a Judas Priest szétválása szintén érthetetlen ennyi év közös munka után, és szerintem ennek a történetnek itt kellett volna véget vetni. Azt hiszem, nagyjából megvolnánk, a hiányokat kérem a hozzászólásoknál jelezni! 

VI. Az év kellemes meglepetése, kívánságok 2012-re:

Először is azzal kezdeném, hogy láthattam a Toto-t! Egy évvel ezelőtt, ilyenkor még nem is sejtettem, hogy ez számomra megadatik, és nagyon sajnálom, hogy ez azt élményt nem élhette át a magyar közönség. Az AOR csúcsminőségét nyújtó Work Of Art legfrisebb albuma véleményem szerint sokáig felülmúlhatatlan lesz a műfajban, így mindenképp ebbe a kategóriába esik. Rajongóként nagy örömömre szolgált Michael Sadler visszatérése a Saga-ba, hiszen hiába remek énekes Rob Moratti, mégsem lehet egészen pótolni a pótolhatatlant! Az év utolsó, és egyben az egyik legnagyobb meglepetése a Pride Of Lions új albumról szóló bejelentése volt, hiszen Jim Peterik és csapata nem mindennapi albumokat tett le az asztalra az utóbbi években! Steve Lukather az elmúlt esztendőt kemény munkával töltötte, melynek köszönhetően két fantasztikus koncertet is láthattunk tőle, a hírek pedig már a következő albumról szólnak!

A 2012-es esztendőtől sok-sok kiváló lemezt (Van Halen, Steve Lukather, Pride Of Lions, Rush, Saga), és koncertet várok. Az már most sejthető, hogy ezúttal sem lesz gyenge évünk, egy év múlva pedig találkozunk ugyanitt, ugyanekkor! Várunk benneteket 27-én!