Kultuszkóp Különkiadás: Karácsony

Vallás ide, vallás oda, az egész világ ünnepli. A gyermekek és bevásárlóközpont tulajdonosok kedvenc időszaka. Megvannak a saját hagyományai minden családnak: fenyőfadíszítés, bejgli sütés, rokonlátogatás és tengernyi ajándék. A Karácsonyról mindenkinek megvan a maga története gyermek- és felnőttkorából egyaránt. De vajon tudjuk-e miről is szól ez az ünnep?

Pogány ünnepek

Bár a Karácsony egyértelműen keresztény ünnep, december 25-e rengeteg Krisztus születése előtti kultúrában volt szent nap. Ekkor ünnepelték ugyanis a téli napfordulót. A korai civilizációkban ezen csillagászati események mindig is nagy horderővel bírtak, hiszen az emberi társadalmak kezdeti szakaszaiban a kulturális és szakrális események egyértelműen a földhöz és az ennek termékenységét befolyásoló évszakok változásaihoz kötődtek.

Az ókori Babilonban ezen a napon gyertyát gyújtottak az istenek tiszteletére, amely szokást később a germán törzsek átvettek, és behoztak Európába. A kelta druidák a Napistenhez imádkoztak ilyenkor, hogy köszöntsék és sürgessék a tavasz eljövetelét. Óriási tüzeket gyújtottak, amit körbetáncoltak és nagy zajt csaptak, ezzel is segítve a Nap eljövetelét. Később a Brit Szigeteken a betlehemezéshez hasonlóan ünnepelték a napfordulót. Hozzákapcsolódott az ünnephez a fakupából való sör- és almaborfogyasztás, himnuszok, fohászok éneklése a fákhoz a termékenységért, és a rossz szellemek elzavarása. A Római Birodalomban e napra esett a Dies Natalis Solis Invicti nevet viselő ünnep, amelynek eredete valószínűleg jóval korábbi időkre utal vissza. Ez Mithrász isten (a római miszticizmus központi alakja) győzedelmes visszatérésének állított emléket, ami a hagyomány szerint december 25-ére esett. Ekkor tartottak Saturnáliákat is, amik a termőföld újjászületését segítették elő.

Nagy hagyománnyal rendelkezett (és rendelkezik) Európában a Yule nevezetű ünnep, ami germán törzsekhez kötődik. Erősen kapcsolódik Odinhoz és a Nagy Vadászathoz (a főisten seregeinek vonulása az égben). Az elmélyülés, az ősök és régi istenek tiszteletének ünnepe. Jellegében nagyon hasonlít a kelta Samhain ünnephez (amely ellentétben a Yule-lal aratási ünnep, és október 31-én ünneplik). Miután a germánok felvették a kereszténységet, december 25-én mind a Yule-t, mind a Karácsonyt megtartották. A skandináv országokban a „Yule-i kecskebak”-nak (Yule-bak, Julbukk, Julbock) nevezett figura hoz ajándékot. Ennek leghíresebb változata, a lappföldi Joulupukki, akinek figurája azonosult a Télapó alakjával.

Kereszténység  

Jézus Krisztus születésének történetét szinte mindenki kívülről fújja, úgyhogy itt annak leírása nem fog helyet kapni. December 25-én Jézus születését „csak” ünnepeljük, a Szentírás szerint feltehetőleg nem ezen a napon született. A korai keresztények a Megváltó születését Vízkereszttel együtt ünnepelték (ez a hagyomány máig fennmaradt, ugyanis a karácsonyi ünnepkör január 6-án, Vízkeresztkor ér véget). Az Örmény Egyház hívei máig ekkor ünneplik a Karácsonyt. Az áttérés december 25-ére fokozatos volt, és azt a célt szolgálta, hogy a pogány ünnepeket egyesítsék a keresztény Karácsonnyal. I. (Szent) Gyula pápa tette hivatalosan december 25-ére Jézus születésének napjának ünnepét. A 354-es kalendáriumban már említés van róla, de száz év alatt teljesen kiszorította a római kori pogány ünnepeket, egyben rengeteg szokást átvett tőlük.

Hogy Jézus valójában mikor is születhetett az Evangéliumok alapján, arra igazából nincs konszenzus. Egyes meglátások szerint a helyes dátum március 25-e, mert a prófétákra is igaz volt, hogy születésük és haláluk az év ugyanazon napon történt. Mások szerint Jézus a zsidó Hánukká idején született, ami születésének feltételezhető évének idején november végére esett. Egy ezektől még inkább különböző számítás pedig Keresztelő János fogantatásának idejéből kívánja levezetni Jézus születésének időpontját. Az Evangélium szerint ugyanis János fogantatása után hat hónappal fogant meg Jézus (Lukács 1:24-33). Tehát a kérdés: Mikor fogant meg János? A Szentírás szerint János apja, Zakariás előtt a Szentek Szentjébe menet jelent meg Gábriel arkangyal közölve, hogy gyermeket fog nemzeni.  Ez azért fontos, mert a Biblia és a hagyomány szerint Zakariás pap volt, ami azt jelentette, hogy a Szentély ezen termébe a csakis Jom Kippur ünnepén léphetett be, tehát János ezen ünnep alatt fogant. Ettől számított hat hónappal fogant meg Jézus. János születésének időpontja alapján való számítás több időpontot is kiadhat, mert a Biblia csak homályos utalásokat tesz Zakariás szerepére és az ünnepre, így pontosan nem deríthető ki János fogantatási ideje. Ez alapján kijöhet szeptember 14-e, de akár december 25-e is.

Karácsonyfa

A karácsonyfa legkorábbi megjelenése a XVI. századra tehető. Már század elejéről van dokumentálva a használata, méghozzá Észtországban (azonban ez nem befolyásolta a további fejlődését). Valójában Észak-Németországban indult meg a hagyománya. A templomokban gyakran állítottak ún. „Paradicsom-fákat” Karácsonykor, ami az Édenkertre és az eredendő bűnre utalt. Egy 1570-ből származó brémai céhes krónika szerint Karácsony idején fát állítottak a különböző német céhházakban, papírvirágokkal, dióval, gyümölcsökkel, pereccel és édességekkel feldíszítve. Ez a céhtagok gyermekei örömére szolgált. Ezt a szokást vették át a német protestáns családok, ezzel is kifejezve eltérésüket a katolikusoktól, akiknél a jászol állítása volt a hagyomány. Nyíltan csak XIX. században terjedt el, amikor is már a katonai barakkokban is karácsonyfát állítottak. Ezután a faállítás hagyománya rohamosan terjedni kezdett: 1816-ban Bécsben, 1832-ben Nagy Britanniában majd 1840-ben Franciaországban is dokumentált nyomait találjuk ennek a karácsonyi szokásnak. Amerikában való megjelenés bizonytalan, hiszen sok kivándorló német család vihette magával ezt a hagyományt az Újvilágba.

Télapó vagy Mikulás?

Na, akkor ki is hozza az ajándékot? Ez az a kérdés, amin valószínűleg minden ember elgondolkozott már életében, és természetesen a nyugati kultúra kismillió variációt tár elénk. Magyarországon ugye hagyományosan december 24-én ajándékozzák meg egymást a családtagok, és a az ajándékot a -néhány protestáns államban is elterjedt- Jézuska hozza (ami mondjuk elég érdekes ellentmondásban van az Újszövetséggel, amelyben Jézus földre való visszatérése igencsak pontosan körül van írva, méghozzá nem épp karácsonyi jelképekkel…), míg a Mikulás december 6-án hoz ajándékot a gyermekeknek. Ezt a hagyományt csak mi magyarok és a térségben néhány ország (Szlovákia, Csehország) tartja, amúgy Európára nem nagyon jellemző.

A Télapó már jóval elterjedtebb jelenség a világban, főleg az Egyesült Államokban számít katarzist kiváltó kultikus figurának. A Télapó alakja rengeteg kultúrából lett igazából összegyúrva. A figura alakját Szent Miklós püspökben kell keresni, aki a törökországi Anatólia területén teljesített szolgálatot, pontosabban egy Myra nevű városban (mai nevén Demre). Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban ő hozza az ajándékot. Vagy a saját nevén emlegetik, vagy Sinterklaas néven nevezik.  Öltözéke nem a mostanság divatos elamerkanizálódott Télapó-kinézet, hanem egy hagyományos püspöki ruha, és rénszarvasok vontatta szán helyett lovon ül.

Meglepő lehet, de a germán főistennek, Odinnak is nagy szerepe volt a Télapó kultusz kialakulásában. A Nagy Vadászat hagyománya szerint a háború istene ez idő tájt seregei élén végigszántja az egeket birodalma fölött. A gyerekek ennek estéjén kipucolják a csizmáikat, kiteszik az ablakba, és répát meg abrakot tesznek bele, hogy Odin nyolclábú lova, Sleipnir egyen belőle. Odin hálából a csizmában ajándékot hagy a gyermekeknek (néhány skandináv és angolszász országban máig hagynak répát a kitisztított lábbelikben). Szó volt már a germán Yule ünnepről, és ennek alakjáról a Yule-bakról, akinek alakja kiegészült a dán Tomte vagy Nisse figurájával is.

A fenti kontinentális-európai hagyományok összegyúródva eljutottak az angolszász kultúrába is, ami kitermelte magából a Télapót (Father Christmas) és Santa Claus alakját (mi magyarok az utóbbit is Télapónak hívjuk). A Télapó brit „találmány”, és kinézetileg semmiben sem hasonlított a ma elterjedt alakra (kék ruhás, barna szakállas, gyümölcskoszorús figura volt). Az angol gyarmatterületekre eljutott a hagyománya, így az Újvilágba is. Itt keveredett a holland bevándorlók szokásaiban élő Sinterklaas-szal, akinek Washington Irving által amerikanizált neve vált híressé mint Santa Claus (eredetileg ki akarta figurázni a holland figurát).

Santa Claus attribútumai úgy, mint az ajándékhordás, a szán és a szarvasok egy 1823-as, Sentinel című lapban megjelent The Night Before Christmas című versben jelentek meg először. Itt egy pufók, jó kedélyű elf-ként írták le a Télapót. Az évek során egyre nagyobb figuraként ábrázolták, majd 1863-ban, egy Harpers Weekly címet viselő újság címlapjára készült illusztrációban érte el a maihoz nagyon hasonló alakját (ruházata még más volt) mint nagyszakállú, kedves, öreg bácsi. A kép megálmodója, Thoma Nast találta ki, hogy Santa Claus az Északi Sarkon lakik és egy manók által működtetett műhelyben készíti el a gyerekek játékait.

A piros-fehér öltözék pedig különböző amerikai reklámkampányok eredménye lett. Általában italokat reklámoztak Santa Claus-szal, így 1915-ben a White Rock Beverages már a maira nagyon hasonlító ruházatban ábrázolta a Télapót, és 1923-ban ebben a formában reklámoztak vele gyömbért. Természetesen nagy hatással volt a mai Télapó-image kialakulására az 1930-as évekbeli Coca-Cola reklámhadjárat is, de az az elterjedt nézet, hogy a Télapó figurát pusztán ennek a cégnek köszönhetnénk csupán urban legend marad.

Happy Metal Christmas!

Az általunk kedvelt műfaj berkeiben is megszámlálhatatlanul sokan alkottak karácsonyi dalokat, lemezeket, adtak elő koncerteket. Európában az egyik legtöbbet játszott könnyűzenei karácsonyi dal Chirs Rea Driving Home For Christmas című 1988-as dala, és ezzel együtt a legnépszerűbb karácsonyi dal rock előadótól. Számos csapat és önálló dalszerző kívánt dalban boldog karácsonyt, gondolok itt Chuck Berry-re, John Lennon-ra, Paul McCartney-ra, a Ramones-ra, a Slade-re, a Jethro Thull-ra, Bruce Springsteen-re és még rengeteg művészre ( a lista végtelen). 

Nehéz lenne kihagyni a listából a Twisted Sister ’A Twisted Christmas’ című lemezét, de a hard rock és heavy metal körében is találunk szép számmal karácsonyi darabokat. Néhány érdekes példány: AC/DC-Mistress for Christmas, Venom-Black Christmas, King Diamond-No presents for Christmas, Queen - Thank God It's Christmas, Billy Idol-Yellin at the Christmas Tree, Type O Negative - Red Water (Christmas Mourning). Igazából akármennyit kereshetünk, sőt bármelyikünk kedvenc bandája már biztosan adott ki valamilyen formában karácsonyi dalt. A kedves Olvasóktól pedig várjuk kedvenceiket a hozzászólásokban!

Áldott, békés Karácsonyt!

-Adamwarlock