Piramis - Plusz
írta Hard Rock Magazin | 2006.08.08.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Először 1982-ben került a boltokba a Piramis (eddig) utolsó nagylemeze - immár a frontember, Révész Sándor nélkül. A megmaradt négy hangszeres zenész (Som Lajos - basszusgitár, Závodi "Zacskó" János - szólógitár, Gallai Péter - ének, billentyűk és Köves "Pinyó" Miklós - dob) alkotta csapat, feladva a hiábavaló keresést a megürült énekesi posztra, egyhangúlag döntötte el, hogy a Piramis hangja, Gallai Péter legyen. Az új album mindenféleképpen zenetörténeti érdekesség. Önmagában is különleges és nem kevés magabiztosságra utaló tény, hogy az egy fővel megfogyatkozó zenekar a "Plusz" címet adja vadonatúj anyagának. Nyugat-Európa után, hazánkban is ez idő tájt kezd meghonosodni egy zenei stílus, amit jobb híján, újhullámnak neveznek. Kinti képviselője a Sting vezette Police trió, a műfajt idehaza a KFT és - stílusváltás után - a V'Moto-Rock igyekezett népszerűsíteni. Révész távozása után a Piramis, úgyszintén ezt az utat választotta. A hatás legerősebben a "Küszöbön ülve", a "Charlie" és a "Vox Humanox" c. szerzeményekben mutatkozik, de szinte végigvonul az egész lemezen. Az egykori "Kóbor angyalt" felváltotta a "P.V.E.C.B. angyal', "A szerelem ördögét" a "Nikkelpók" és a "Boldog embert" a "Kobraember". Az orgonát és a Fender-zongorát szintetizátorra cserélték (igaz, ezelőtt is használták, csak nem főszerepben), a rockos hangzást pedig újhullámosra vették. Az "őszinte, kőkemény" Piramisra, már csak Som Lala karakteres basszus alapjai és Závodi Janó kidolgozott gitárszólói emlékeztetnek (Húsevő virág; A ház). Mindkét tételben vendégként Kegye János fújja a szaxofont, kitűnően kiegészítve a már említett markáns gitár-soundot. Gallai Peti énekhangja ügyesen alkalmazkodik az új stílushoz, igaz a nóták sem követelnek megerőltető teljesítményt tőle. Kivételt képez, a kilencedik - záró - darab "A ház"; egyértelműen a lemez kiemelkedő alkotása, mind dallamát, hangszerelését, mind szövegét tekintve. Véleményem szerint, ha ezt az irányvonalat követte volna az együttes, talán a közönség felé sem lett volna olyan megrázkódtató a stílusváltás, hiszen a dalban kitűnően ötvöződik a hagyományos rockzene az újhullámmal. A borítón zeneszerzőként az egész Piramis legénysége van feltüntetve, a szövegíró - mint mindig - Horváth Attila, kinek tollából most is remekbe szabott verseket hallhatunk. A digitalizált kiadvány az eredeti felvételeken kívül mást nem tartalmaz. Szerintem a lemezen (az eddigi Mambo Records-gyakorlatnak megfelelően), elfért volna az együttes pályafutása során "elkövetett" ritkaságokból, vagy netán kislemezről válogatott egy-két bónusz felvétel.
Legutóbbi hozzászólások