Toby Hitchcock: Mercury's Down

írta meszo | 2011.10.08.

Megjelenés: 2011

 

 

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: facebook.com/people/Toby-Hitchcock

Stílus: AOR

Származás: USA/EU

 

Zenészek
Toby Hitchcock - ének Erik Martensson - minden hangszer
Dalcímek
01. Strong Enough 02. This Is The Moment 03. How To Stop 04. Let Go 05. One Day I'll Stop Loving You 06. I Should Have Said 07. If It's To Be (It's Up To Me) 08. Just Say Goodbye 09. Summer Nights In Cabo 10. Tear Down The Baricades 11. A Different Drum 12. Mecury's Down
Értékelés

Toby Hitchcock nevét nem is olyan rég a Pride Of Lions nevű társulás kapcsán ismerhettük meg, melyet egy bizonyos Jim Peterik alapított… 2007-ben ’The Roaring Of Dreams’ címmel megalkották az év (sőt, az utóbbi idők) egyik legjobb AOR albumát, azóta azonban mintha elnyelte volna őket a föld. Immár négy év telt el a zseniális harmadik lemez megjelenése óta, amikor is a Frontiers Records az arany torkú Toby Hitchcock új szólóalbumának megjelenéséről tájékoztatta a nagyérdeműt. Bár nagy sajnálatomra az „oroszlánok” azóta is csendben vannak, a szólóanyagot izgatottan vártam, ugyanis Toby vitathatatlanul az utóbbi évek egyik legjobb AOR énekese! Azt hiszem ezt sokan kiáltottuk ki egyöntetűen, mikor először lehettünk fültanúi a Pride Of Lions albumokon nyújtott elképesztő teljesítményének. Szupersztárrá ugyan nem vált, azonban a stílus kedvelői (köztük én is) bátran odatették őt a nagy nevek mellé, akikkel bőven egyenértékű kvalitásokkal lett megáldva hősünk.

A rocktörténelemben rengeteg kisiklott szólópróbálkozást hallhattunk már, melyek sokszor a produkció valamilyen alapvető hibájához vezethetők vissza. Így persze akármilyen nagyszerű dalnokkal is van dolgunk, az emberben lehet némi félelem a végeredménnyel kapcsolatban, amíg az illető nem bizonyított még szólóban. Természetesen az már megnyugtató volt, hogy a közlemény egy klasszikus AOR lemezről tájékoztatott, így már biztos voltam benne, hogy alapjáraton nem történhet nagy tévedés. A másik kérdés ilyenkor az, hogy vajon kik segítik az énekest, mennyire megfelelő társakat választott magának. Toby Hitchcock ezt sem bízta a véletlenre. Az anyag zenei felelősévé a svéd muzsikust, Erik Martensson-t tette, aki saját csapata, az Eclipse mellett a W.E.T. nevű supergroupból lehet ismerős. Jelen esetben az ő kezében van az irányítás. Lássuk hát a végeredményt!

Az album meghallgatása után egy dolgot ismét megállapíthatunk: Toby fantasztikus énekes! Hangja egyszerre karakteres, erőteljes, érzelemdús, és mindemellett technikailag is elképesztő! Így természetesen ezek a dalok sem okoztak neki problémát. Sikerül úgy eladnia a lemezt, hogy csak a hang miatt kötelező meghallgatni. Ezzel az ő énekesi hatásköre száz százalékosan teljesítve van.

Mint ahogy feljebb említettem, a korong mindenese Erik Martensson, aki ez esetben egy jó értelemben vett rutinmunkát végzett. A W.E.T.-es kötődését nem véletlenül említettem meg, hiszen alapvetően ahhoz hasonló zenét álmodott meg Toby számára. A dalok inkább nevezhetők sablonokból ügyesen összerakott szerzeményeknek, mintsem kimagaslóaknak, netán forradalmiaknak. Végig kellemes melodikus rock vizeken evezünk, ahol leginkább az ének dominál. Bár összességében pozitív lenyomatot tettek rám a hallottak, azért véletlenül sem cserélném fel a kiadványt a Pride Of Lions albumaira, magyarán szólva meg sem közelíti azok zsenialitását. Ez persze nyilvánvalóan a jó öreg Jim Peterik-et igazolja, akit nem véletlenül tartanak a stílus egyik legnagyobb mesterének.

Erik Martensson kapcsán feljebb rutinmunkát említettem, ez azonban nem sikerült tökéletesen. Előzetesen már olvastam olyan véleményeket, amelyek a hangzást kritizálják, és sajnos nem alaptalanul. Fatális hibák azért szerencsére nem történtek, de 2011-ben ennél mondanom sem kell, hogy e tekintetben magasabban van a színvonal. Leginkább a dob erőtlen, és jellegtelen puffogása tűnik szembe első alkalommal. Tovább hallgatva a gitár vékonyka szólóhangszínére lehetünk figyelmesek, ez különösen a Let Go című dal szólójában feltűnő. Ezeket a keverési problémákat pedig kénytelenek vagyunk Martensson nyakába varrni, hiszen mivel a produceri titulus az övé, ha valakinek, hát neki oda kellett volna erre figyelnie.

Azonban félretéve a kisebb hibákat, azt mégiscsak el kell ismernem, hogy ez az album jó! 12 egyenletes színvonalú dal forog végig ebben a majdnem egy órában, melyek közül több kedvencemmé tudott válni, mint például a videoklipes This Is The Moment, vagy a már említett Let Go. A korong vége felé némi bekeményedést vélek felfedezni. A Tear Down The Baricades gitárriffje például felférne egy Talisman lemezre is. Véleményem szerint talán még több ezekhez hasonló keménységű dal is elfért volna, mert ezekhez igazán jól passzol Toby Hitchcock hangja. De ami jó hír, hogy az összkép gyenge daloktól mentes.

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások