Lechery: In Fire (olvasói kritika)

írta Hard Rock Magazin | 2011.09.02.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Metal Heaven

Weblap: www.lechery.se

Stílus: heavy metal

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Azért csak megértük ezt is… Augusztus 26-án végre-valahára napvilágot látott a svéd Lechery második, ’In Fire’ névre keresztelt albuma. Bár a hivatalos közlemény szerint a fiúk 2010 végén vonultak stúdióba, mi tudjuk, hogy valójában már 2009 szeptemberében elkezdtek dolgozni a felvételeken. Szintén a hivatalos közlemény tudatja velünk, hogy a munkát balesetek, betegségek, illetve családon belüli problémák hátráltatták, én viszont ide sorolnám még azt a nem kevés kiadói töketlenkedést is, amivel a srácoknak szembe kellett nézniük. De félre bú és félre gond, itt a lemez, lehet hallgatni!

A Lechery-t leginkább azzal izélgetik a kritikusok, hogy tulajdonképpen semmi újat nem hoztak a metal világába, csak tolják a 80-as évek hagyományait felelevenítő fémzenét, de se a hangzásuk, se a dalaik nem elég izgalmasak. Amivel viszont engem már a 2008-as debütáló lemezzel, a ’Violator’-rel rabul ejtettek, az egyrészt pontosan ez a 80-as éveket idéző megszólalás volt, másrész pedig az, hogy a riffelős, refrénközpontú dalok szinte mindegyikét felturbózták egy-egy hosszú, több zenei témából összeállított instrumentális betéttel. Nem egyszerű gitárszólókat építettek be a dalokba, hanem egymásból kibontakozó témákból, harmóniákból, dallamokból felépülő, tempóváltásokkal tarkított részeket, amelyek során a két gitár hol fej-fej mellett haladva segíti, hol pedig ellenpontozza egymást. Ezzel a hagyománnyal szerencsére nem szakítottak, ráadásul sokkal jobb dalokat írtak most, mint a bemutatkozó albumra.

A kezdő Awakening című intrót ugyan kissé céltalannak érzem (bár, ahogy mondani szokás, téves biztonságérzetbe ringatja a mit sem sejtő hallgatót), de a második dallal, a Mechanical Beast-tel már tényleg beindul a gyalugép! A dobok kissé furán szólnak és nagyon alapra vették a dobtémákat ebben a nótában, de ez sem akadályozza meg a dalt abban, hogy egy jó kis együtténeklős himnusszá váljon. Az előbb említett Lechery-s harmóniák már ebben a dalban rám köszönnek, én pedig megnyugodva dőlök hátra, tudva, hogy jó helyen járok. A Burning Anger az előző dalhoz hasonlóan egy szintén középtempós tétel, ezúttal rövidebb, de dallamos szólóval. A szöveg harmadik sora („Where did it all go wrong”) pedig annyira Lechery, hogy le a kalappal!

A Heart of a Metal Virginben hallható gyilkos, zakatoló bridge után tempóváltással érkezik a kissé belassult refrén. Összességében az egész albumról elmondható, hogy a muzsikusok ezúttal merészebben bántak a tempókkal. Az egyes dalok sebessége is eltérő, de nem ritka, hogy a nótákon belül is váltanak, ez pedig előrelépés az előző anyaghoz képest. A Lethal nyitó riffjét a refrén dallama követi gitáron előadva. A verzék igazán ütősek, a refrén kórusának hangneme pedig eltér az előző dalokétól. Martin Bengtsson hangja nagyon sokat fejlődött a ’Violator’ óta, sokkal több dologra képes most a hangjával. Kíváncsi vagyok, hogyan birkózik majd meg az új dalok énektémáival a színpadon, ahol az egyik gitárt is ő kezeli…

Újabb tempóváltások következnek a Cross the Line c. dalban, amely egy afféle „bemelegítő” melódiával indul, majd ezt követi a „valódi” nyitás – ez a megoldás már a ’Violator’-ös Your Fate c. nóta esetében is nagyon bejött nekem. A dal fantasztikus refrénje ezúttal is együtténeklős, az új lemezen jóval több ilyen refrén található (igazából mindegyik az), mint az előzőn. A rákövetkező Carry On refrénje pedig már egyenesen megadallamos! Annyira ütős, hogy a dal a refrén dallamával indít, de még a szólóba is beépítették, sőt, a nóta végén „ó-zva” is előadják. Fredrik Nordstrandh gitáros elmondása szerint ezt a rövidebb tételt a rádióállomásoknak szánták. Bízom benne, hogy elérik vele a céljukat.

A címadó In Fire az abszolút kedvencem a lemezről! Már a ’Violator’ is tartalmazott egy olyan felvételt (a Come Alive címűt), amiben az instrumentális betét (igen, ez a vesszőparipám) hossza két percre rúgott, de az In Fire esetében még akkori önmagukon is túltesznek a srácok. A dal hossza öt perc feletti, ami az ilyen, kapkodós tempójú tételek esetében viszonylag ritka. Na igen, de itt két és fél perces az ének nélküli rész! Elképesztő változatossággal sorakoznak a különböző sebességű harmóniák és a melódiák, egyszerűen élvezet a két gitáros munkáját hallgatni: ez bizony örömzene a javából.

A lemez In Fire által feltüzelt lázgörbéje kissé lejjebb lohad a következő All the Way során, de csak a tempó miatt. A refrén itt is annyira király, a szóló meg annyira Lechery, hogy már azon gondolkodom, lesz-e egyáltalán legalább egy átlagos nóta a lemezen… Aztán a The Ignitert hallgatva kissé összeugrik a szemöldököm… Ez meg mi a túró? Miért váltanak át hirtelen europowerbe és miért kell nekik egy ilyen szélvész nóta, amilyet a csupa fiatal vitézekből álló, FirePower és DragonStorm, meg hasonló mókás nevekkel felruházott bandák játszanak? Fredrik elmondása szerint ez egy korábbi korszakukból (amikor még nem is Lechery-nek hívták őket) való dal, és úgy gondolták, ha már úgyis változatos tempókat akarnak, akkor leporolják kissé ezt is. Szerintem lehetett volna ez a japán bónusz, mert kissé kilóg a sorból…

A málházós Lust for Sin képében aztán megérkezik az átlagos nóta is, amit eddig hiányoltam. Illetve hiányolt a fene, de megérkezett. Nincs persze baj vele, csak annyi, hogy mire idáig jutottam a hallgatással, már annyi jó dolgot hallottam, hogy ennél a dalnál hiányérzetem támadt. A záró We All Gonna Rock Tonight egy jóféle, Axel Rudi Pell-szerű riffel indít, aztán a riff is, meg a tempó is marad egészen a nóta végéig. Ez a felvétel afféle stúdióbeli bohóckodásnak indult, de aztán dal lett belőle.

A borító most direktebb a 'Violator' futurisztikusabb csomagolásához képest, ezáltal jobban is illeszkedik a Lechery zenéjéhez, de így is tele van gyermekbetegségekkel. Az ököl és a logó is túlságosan nagy, indokolatlanul sok helyet foglalnak el a képből, ráadásul óriási hiba volt a zenekarnevet hófehéren hagyni... Arról nem is beszélve, hogy a háttérben látható tűz nagyon Photoshoposnak tűnik... Bár az ötlet nagyszerű (még akkor is, ha pofonegyszerű) volt, a megvalósítás kissé gagyi lett.

Pontszám: 9.5