Hugh Laurie: Let Them Talk

írta Adamwarlock | 2011.07.08.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Warner Bros.

Weblap: http://www.hughlaurieblues.com

Stílus: blues

Származás: UK, USA

Dalcímek

Értékelés

Néha-néha elkalandozgatunk olyan műfajokba is, amelyek csak érintőlegesen, előzményként kapcsolódnak a rock zene műfajához. Ilyet már láthattak a kedves olvasók nem is egyszer Magazinunk oldalán, akár Peter Gabriel, akár Eric Clapton friss albuma képében. Természetesen ilyen egetverően eretnek kivételeket akkor teszünk, ha valamilyen méltán figyelemfelkeltő alkotással van dolgunk.

Hugh Laurie-t gondolom senkinek sem kell bemutatni. Persze, a világ a sánta, bottal járó, mogorva, lakóhelyről elnevezett orvos szerepében figyelt fel rá, a lassan egy évtizede futó sorozat főszerepében, de előtte is ismert volt, főleg hazájában, Angliában. Régebben a (a méltán zseniálisnak mondott) Fekete Vipera az Egy Kis Fry És Laurie című, abszurd humort képviselő televíziós műsorokban tűnt fel, de láthatólag csak közepes ismertségre tett szert.

Ha nem jött volna a 2004-es sorozatfőszerep valószínűleg ez a lemez sem látott volna napvilágot. Persze nem csak a népszerűség átka vagy áldása, hogy megszületett a ’Let Them Talk’, ugyanis Laurie multiinstrumentális zenei tehetség, azaz kb. azon a hangszeren nem képes játszani, amelyiken épp nincs kedve. Fő „fegyvere” a zongora, így ezen a korongon is ez a hangszer van túlsúlyban, de a képernyőn láthattuk őt már nem egyszer gitárral vagy szaxofonnal is a kezében. Ezeken kívül még tud dobolni és harmonikázni is. A rockzenéhez a rajongáson kívül is van köze, ugyanis Meat Loaf 2010-es, ’Hang Cool Teddy Bear’ albumán vendégszerepel a billentyűk mögött, az If I Can’t Have YouI dalban, valamint tagja a Band From Tv nevet viselő televíziós celebritásokból verbuválódott együttesnek.

A ’Let Them Talk’ a blues muzsika kedvelői számára kellemes meglepetést okozhat, maradéktalanul kikapcsoló szórakozást nyújtó lemez. Laurie a blues műfaj egy korai ágához nyúlt vissza, méghozzá a New Orleans vidékének füstös bárjai által képviselt muzsikához. A lemez hallgatása közben szinte látjuk magunk előtt a ’40-es, ’50-es évek díszletével felszerelt lebujt, ahol a csapos csokornyakkendőben tisztítja épp a poharakat, a kurtizánok pedig hosszú szipkás cigivel ücsörögnek a bárpultnál.

Nemcsak kortérképet ad a lemez, de kiváló minőségű zenét is tartalmaz. Hugh Laurie igazi ásza a billentyűknek, és ezt nem is tartja titokban a ’Let Them Talk’-on. Néha egészen vad kalandozásokba csap át, amelyek során töviről-hegyire felfedezi a zongora nyújtotta lehetőségeket. A gitárnak olyan nagy szerepe nincsen ezen a lemezen, de sebaj, éppen elég, amit kapunk. Ez Hugh albuma, tehát az ő fő hangszerének kell lennie a főszereplőnek. Bár énekesnek nem épp a legkiválóbb, de nem is hibázik nagyokat, megmarad a saját korlátain belül, énekhangja pedig kellemes, de nem egetrengető.

A számok természetesen klasszikus hangzást kaptak, és egyszerűsége miatt nem is lehet sehol belekötni: minden kristálytisztán a helyén szól. Laurie hat éves kora óta zenél, így látszik, hogy nagy szakértelemmel nyúlt hozzá mind az ősi blues dalok átalakításához, mind a hangzás kikeveréséhez. A darabok között, bár egyiküket sem jellemezném individuálisnak, hanem egységes kompozíciónak, hangulatfestőnek, mégis találunk egészen fenomenálisakat. A klasszikus blues Joshua Fit The Battle Of Jericho egyszerű, de ettől zseniális dallamképletével, és humoros szövegével mindenképpen ilyen, vagy ott van a Please Make A Change, ami az utcazenészek világát idézi meg. Számomra a csúcspont a Swanee River volt, ahol Hugh szinte ragtime ritmusokba átmenő zongora-orgiát játszik el.

Vendégzenészeink is jól teljesítettek. Természetesen Tom Jones vitte a prímet, de az ő torkával ez nem is csoda, ráadásul a ’Let Them Talk’ műfajához éppen ideális az idős énekes orgánuma. Irma Johnson és Dr. John szintén erős lenyomatott tettek saját dalaikban, és üdítő volt őket is hallani a lemezen.

Egy nagyszerű kis album lett a ’Let Them Talk’. Azon kevés mai blues próbálkozások egyike, ami cseppet sem izzadtságszagú. Nem görcsöl azon, hogy valamelyik régi nagyot utánozzon, vagy túlzott virtuozitással próbáljon kitűnni. Persze, Hugh Laurie abban a helyzetben van, hogy a színész karrierje miatt egy fütyörészős vagy hónaljpukizós lemezt is kiadhatott volna, még totális bukta esetén is egy vállrándítással menne a Dr. House forgatására. Az album ezzel szemben mind kritikai, mind eladási szempontból sikert aratott világszerte, és aki ad neki egy esélyt, az meg is fogja érteni, hogy miért.

Pontszám: 8.5