Stormwarrior: Heathen Warrior

írta MMarton88 | 2011.06.15.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Massacre Records

Weblap: http://www.stormwarrior.de/main.htm

Stílus: heavy metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

A német Stormwarrior az elmúlt néhány évben igazi kult csapattá vált a heavy/power metal hívők körében. Leginkább onnan lehet ismerős a nevük, hogy többször is összeálltak az egykori Helloween vezér Kai Hansennel, hogy közösen adjanak néhány „best-of early Helloween” bulit. Én is egy ilyen eseményen ismerkedtem meg velük, és a mai napig is az egyik legkedvesebb koncertélményemként tartom számom azt az estét. Hiába, nem lehet minden nap hallani Hansent Murderert, Ride The Sky-t, vagy Heavy Metal Is The Law-t énekelni. Ezen felül persze vannak saját dalok is, a ’Heathen Warrior’ pedig, ha jól számolom, már a negyedik nagylemezük. A stílus értelemszerűen a nagyon korai Helloween, korai Blind Guardian féle speed metal, a minőség pedig nagyon is rendben volt eleinte, az első két albumon csak úgy sorakoztak a veretes sebességhimnuszok.

A legutóbbi, ’Heading Northe’ című anyag azonban érzésem szerint egy kicsit már unalmasabb, megfáradtabb lett, mint elődei, és sajnos a ’Heathen Warrior’-ra ez még inkább igaz. A sebességből egy leheletnyit visszavettek a srácok, de a gond nem is ebből adódik, hanem inkább abból, hogy kevésbé sikerült karakteres, fülbemászó, arcleszaggató dalokat írni. Márpedig ez kulcsfontosságú lenne, hisz ezúttal a zenekar minden eddiginél inkább szeretne nyitni a melodikusabb témák felé. Mégis, ha szabad ilyet mondani, a korai idők direktebb, dallamszegényebb, ám vadabb tételei jobban álltak nekik.

Félreértés ne essék, nem rossz, amit hallunk, jó kis tempós fémzene, csak hamar összemosódik az egész, ráadásul helyenként sajnos egy-egy dal átesik a „gagyiba” (Blood To Blood). De akad itt más negatívum is. Eleinte, ha a srácok szerettek volna vendégénekest egy-egy dalba, felkérték Hansen mestert, hogy segítsen be a melóba. Ennek a végeredményei olyan remek nóták lettek, mint a Chains Of Slavery. Nem tudom, hogy ezúttal miért nem akartak a jól bejáratott kaptafához visszatérni, mindenesetre Hansen helyet Yenz Leonhardt kezébe adták a mikrofont, ami egy orbitális hiba lett, lévén, hogy hősünknek olyannyira nincs hangja, hogy akárhányszor beleszól a mikrofonba, késztetést érzek arra, hogy kikapcsoljam a zenét.

De szerencsére találunk itt pozitívumokat is. Véleményem szerint a gitárszólók, és a gitártémák még sosem voltak ennyire élvezetesek, melodikusak a pályafutás során. További csúcspontot jelentenek az olyan számok, mint a Ravenhearte, vagy a címadó, melyek egész biztosan be fognak kerülni a koncertprogramokba is. Ráadásul végre a hangzás is egy fokkal erősebb lett, mint a korábbi anyagokon.

Pontszám: 6.5