Elevener: Symmetry In Motion

írta TShaw | 2011.06.08.

Megjelenés: 2011

Kiadó: AOR Heaven

Weblap: www.myspace.com/elevenelevenagain

Stílus: AOR

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Érdekes stílus az AOR, már csak azért is, mert könnyű benne nagyot alkotni, ugyanakkor beleveszni az underground áramba sem nehéz, hisz alapvetően egy olyan rockzenei ágról van szó, ami nem igazán nyitott az alternatív megközelítésre. Ehhez jön még adalékként, hogy igazából Skandinávián és Anglián kívül nem is nagyon van rá igény földrészünkön, Amerika pedig ilyen szempontból rendkívül belterjes, ott meg vannak a saját, jól működő, öreg hősök. Így esik meg, hogy Svédország úgy ontja magából az AOR zenekarokat, mint Finnország a power metalt, vagy Németország a thrasht, a valódi igényeket azonban néhány banda magabiztosan ki tudja elégíteni. AOR fronton bizony túlkínálat van…

Ám ez azt is jelenti, hogy az ember kis ügyességgel nagyon finom dolgokat cseresznyézhet ki magának időről időre, megkeresvén a neki leginkább tetsző momentumokat, legyen az melodikus hard rock, old school AOR a nyolcvanas évek után szabadon, esetleg az új generáció svéd élharcosai. Az Elevener valahol a két utóbbi között félúton helyezkedik el, és bár lemezeik nem jutnak el a mérvadónak tekinthető angol AOR világig, azért Őket hallgatva megállapíthatjuk, hogy van élet a Last Autumn’s Dream és a Talisman, de még a Houston után is! A banda 2005-ös megalakulása után 2008-ban adott ki először lemezt, egy meglehetősen pozitív visszhangú albumot, ami azonban nem tudta őket belökni a fősodorba, de szerencsére néhányan azért megjegyezték a nevüket, és az AOR Heaven sem vált meg a csapattól. Idén végre eljött az idő a folytatásra. A csapaton belüli változások első ránézésre bíztatóak. Itt van a Heartbreak Radio pacsirtája, Pierre Wensberg, valamint szintén a Heartbreak Radio tag Robert Garnold basszista, továbbá a Saffire dobosa, Anton Roos. Nagy előrelépés ez 2008 óta, akkor ugyanis az egész albumot két tag vette fel.

Az új, állandónak tekinthető tagság alapvetően nem ment messzire a debütlemez hangulatától és zenei világától. Dominál a modern, skandináv hangzásra ráhúzott nyolcvanas évek feeling – még annak ellenére is, hogy például a Never Would I, vagy a Tearing Me Down című dalok határozottan a Last Autumn’s Dream hatását mutatják, igaz, vokális téren a csapat nem tudja hozni a zeneileg kiválóan koppintott alapbandát. A retrós utat leginkább a Hypnotized című nóta képviseli, amely egy az egyben szerepelhetne akár egy 1989-es AOR klasszikus sorlemezen is. A dalcsokorból kiemelendőnek tartom a rendkívül régimódi, ám szerencsére cseppet sem sablonos balladát, a Written In Your Eyes-t, a You Get What It Takes című, zongorából startoló, himnuszba átcsapó power balladet, az akusztikus ízűre hangszerelt, búgós szintivel bugyinedvesítővé tett For The Times We Sharet, valamint a Modern Times című zárónótát, amely gyakorlatilag nyugodtan pályázhatna az aktuális rádiósláger címre, ha a csapat kicsit ismertebb lenne, legalább Svédországban.

Pontszám: 7