Treasure Seeker: A Tribute to the past

írta garael | 2006.07.02.

Megjelenés: 1998

Kiadó: Treasure Hunt Records

Weblap: www.mwx.ch/home/spirou/tseeker.htm

Stílus: power metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Megvallom őszintén, a keresztény metal szí­nterét nem nagyon ismerem, egyedül talán Rob Rock, illetve a Petra révén kerültem kapcsolatba hí­vő érzelmű metal előadóval, ám ez a műfaj is igencsak szerteágazó, a lágyabb rocktól a keményebb powerig sokfajta stí­lust magába , - hiszen itt nem a jellemző dallamfordulatok, hanem a szövegek adják meg a keresztény karaktert a daloknak - ismerete komplex rálátást kí­ván. Ám éppen ezért mertem belefogni ennek a kritikának a megí­rásába: ha eltekintek a szövegektől, egy erőtől duzzadó, power-speed metal albumot hallgathatunk meg, fantasztikus énekesi teljesí­tménnyel, sodró tempóval, remek dallamokkal. Az albumra egyik kedvenc énekesem, a Luca Turilli szólólemezek és a Dionysus dalnoka életművének tanulmányozása közben akadtam rá, és nem csalódtam: úgy gondolom, bármely sikolyfan elégedetten csettinthet a mutatott produktum hallatán. A lemez, mint sejthető, tí­z keresztény-metal slágert dolgoz fel, olyan hí­res előadóktól, mint a Stryper, Bride, Saint, Rez,Leviticus, Bloodgood, Jerusalem, Force 3, Creed ( nem a neo-grunge amerikai). A feljátszó zenészek maguk is hí­vő zenekarokból kerültek ki, a banda alapját a Seventh Avenue zenészei adják. A dalok a feldolgozások során egységesen power jelleget kaptak, az egyetelen saját szám, a Tribute to the past a maga Helloweenes zakatolásával egyáltalán nem lóg ki a többi klasszikus sorából, sőt, az egyik legerősebb pontja a lemeznek, "operás" énektémájával, headbangeltertő riffjeivel, belassulós, zongorás betétével,. A hangzás egyébként billentyű hiányában elég kemény lett, ami szerintem nem tett rosszat a daloknak: az általában himnikus dallamok alatt dübörgő riffzuhatag megadja azt a "svungot", ami által a keményebb stí­lusok szerelmesei is megtalálhatják a számí­tásaikat. Nos, mivel ez egy keresztény album, nem lehet elmenni a szövegek mellett sem. Vannak persze olyan- nem hí­vő hallgatók - akik egyszerűen kikapcsolják ezeket tudatukból, és csupán a zenére koncentrálnak, ám szerintem a zene és a szöveg olyan egységet alkot, amit elég nehéz megkerülni. Engem, mint katonaembert eléggé meglepett a sokszor "militáris" felhangokkal tűzdelt szöveg, és az ezekhez tartozó menetelős riffáradat. Tudom, hogy a Jezsuita szellemet nehéz megkerülni a katolikus terminológiában, és a Biblia is gyakran az emberi félelemre alapozva osztja taní­tásait, - ráadásul a power metal sémáiba jól is illeszkednek az olyan szavak, mint az invázió, katona, lázadó, hadsereg , tűz - ám én jobban szeretném, ha virágos rétekről, enyhe fuvolaszóról, békéről, és boldogságról énekelnének, nem pedig "a szolgálat mindenekelőtti fontosságáról", melyet akár harc révén is, de ki kell nyilatkoztatni. A dalok a szövegekre passzolva sokszor szinte Manowar-os csatakiáltásokkal vannak telitűzdelve, aminek én személy szerint nagyon örülök, hiszen ezzel igen csak jól lehet mozgósí­tani a harcba indulókat, némi katartikus hisztériát csempészve a hí­vó szóba. Olaf Hayer szerintem világcsúcsot állí­tott fel a Heroes c. számban az egyvégtében kitartott magas C hosszában, kí­váncsi lennék, mit szólna a Megasztár zsűrije hallván ezt a szerzeményt, illetve annak tolmácsolását, a la original metal singer.

Pontszám: 10