"A legjobb lemezünk még előttünk áll": Interjú Mariusz Dudával (Riverside)

írta Bigfoot | 2011.05.01.

Tízéves fennállását ünnepli Lengyelország manapság legnépszerűbb rockzenekara, a Riverside. A jubileumot európai turnéval ünnepli a négyesfogat, melynek keretében május 6-án Budapesten, a Diesel Klubban is fellépnek. Ennek apropóján a frontembert, Mariusz Duda basszusgitáros-énekest telefonon csíptük el néhány kérdés erejéig...

 

 

HRM: Ma, amikor egy olyan világban élünk, amikor a kulturális értékek nem fontosak, mi a létjogosultsága az értékeknek, például a progresszív rockzenének, amit ti is játszotok?

Mariusz Duda: Gondolod, hogy mi értékes zenét játszunk?

HRM: Abszolút így gondolom.

M.D.: Nos, maga a címke nem helyénvaló, mert egy csomó embernek a progresszív szó regresszívet jelent. Éppen ezért, mi már nem azt mondjuk a zenénkre, hogy progresszív rock, hanem azt, hogy a mi ambiciózus muzsikánk a saját felfogásunkban. Ha rájössz, hogy mi a progresszív szó üzenete, nagyon sok érdekes dolgot hozhatsz össze a zenében. De ha csak azt ismétled, amit a hetvenes évek kezdetén alkottak meg a műfaj klasszikusai, akkor megszívod. Találd meg a számodra legmegfelelőbb hangzást és karaktert. Persze, alapnak mi is a klasszikus bandákat vettük, de hozzátesszük a magunkét. Azt mondom, progresszív zenét játszunk, hol jól, hol rosszul, de a progresszivitás az elsődleges.

HRM: Sok jó banda tevékenykedik a műfajban manapság? Prosperál a progresszív rock?

M.D.: Nem kevés zenei közösség létezik ma és az egyiket progresszív rocknak hívják. Sok, fiatalokból álló együttest ismerek, akik a műfajon belül tevékenykednek. Ez azt is jelentheti, hogy ezek a srácok ambiciózusak, többet akarnak, mint dalokat írni, ezért vannak itt. De ha csak rock and rollt akarnak játszani, hát akkor játsszanak rock and rollt.

HRM: Kikre figyelsz oda a kortársak közül a műfajon belül?

M.D.: Azokat kedvelem, akik valami eredetit hoztak létre, ilyen például az Opeth vagy a Porcupine Tree, de az újak között is találok eredeti hanggal bíró csapatokat. Meg ott vannak a klasszikusok, akikért tényleg rajongok.

HRM: A közelmúltban feltűnt bandák közül a Riverside az egyetlen olyan, amely Kelet-Európából származik és nemzetközi sikereket ért el. Mi a titkotok?

M.D.: Hááát… nem tudom (nevet). Gyorsan elment ez a tíz év, ahogy egyre népszerűbbek lettünk otthon. Aztán ahogy külföldön is jobban megismertek bennünket, otthon is emelkedett a népszerűségünk. Harminc év után a dolgok ismétlődnek, sokan visszatérnek a dolgokhoz.

HRM: A zenekarból Piotr GrudziĹ„ski gitáros, Piotr Kozieradzki dobos death metal bandákban nyomult a Riverside előtt. Hogyan juthat el egy zenész a death metaltól a progresszív rock világába?

M.D.: Úgy, hogy találkoztak velem (nevet). Progresszív rockot akartak játszani, de nem tudták, hogyan kezdjenek neki. Én viszont igen, mert a múltban már voltak tapasztalataim az úgynevezett „regresszív” zenével, de azt én sem akartam tovább csinálni. Összehoztuk az elképzeléseinket és már csak egy szikra kellett, hogy ezeket az elképzeléseket megvalósítsuk. De erről nem akarok túl sokat beszélni.

HRM: Ha visszanézünk Lengyelország rockzenei múltjába, akkor láthatjuk, hogy két előadó, Czeslaw Niemen és az SBB ért el nemzetközi sikereket. Mit gondolsz róluk?

M.D.: Igen, ez így van. A hetvenes években mindketten nagy sztárok voltak, különösen Niemen. Zenei szempontból a hetvenes évtized sokkal jobb volt, mit mondjuk a kilencvenes, bár néhány felvillanásra az akkori időkből is emlékszem. De Niemen és az SBB után nem nagyon akadt senki, aki hasonló eredményeket ért volna el, egy csomó banda eltűnt vagy feloszlott. Aztán eltelt húsz-harminc év, elkezdtük a Riverside-ot, tíz év alatt megcsináltunk négy lemezt és nem csak a hazánkban lettünk népszerűek. De a kérdésedhez visszakanyarodva, számomra Czeslaw Niemen az, aki nagyon magas színvonalon játszott és eszemben sincs bennünket hozzá hasonlítani. Őt Frank Zappával lehet egy lapon emlegetni.

HRM: Azt tudod, hogy Németh Gábor személyében az SBB-nek magyar dobosa van?

M.D.: Természetesen!

HRM: 2012-re ígéritek az új Riverside albumot. Elkészültetek már a dalokkal?

M.D.: Még nem, a koncertek után kezdünk neki a komponálásnak. A jubileumi turnéra felvettünk egy minialbumot Voices In My Head címmel, szóval nem is nagyon volt időnk foglalkozni vele. Vannak ötleteink, gondolataink, megvan az alapkoncepció is, de még nem csináltunk együtt semmit.

HRM: Te írod a szövegeket a zenekarban. Ki a fő zeneszerző közületek?

M.D.: Sajnos az is én vagyok (nevet). A legtöbb ötlet tőlem jön, de a megvalósításban valamennyien részt veszünk, így azt mondom, hogy a Riverside írja a dalokat.

HRM: Egy évvel ezelőtt már adtál egy interjút a weboldalunknak, melyben említetted a kollégámnak, hogy nagy filmrajongó vagy. Hallgatva a Riverside lemezeket, pár szerzeményt el tudnék képzelni filmzenének. Nem gondolkodtál még ilyen típusú projekten?

M.D.: Ez inkább a szólóprojektemre, a Lunatic Soulra jellemző és ott csináltam is már ilyet, illetve az új Riverside lemez ötlete is hasonló lesz. De még várunk az Igazi Nagy Alkotásra, amely remélem, hamarosan jön.

HRM: Röviden össze tudnád foglalni, hogyan látod a zenekar tíz évét?

M.D.: Nagyon gyorsan elment ez a tíz év, de ha őszinte akarok lenni, 2004 óta koncertezünk, de a zenekar 2001 óta létezik. Sok jó dolgot hoztunk össze ebben a periódusban, de ahogy az előbb is mondtam, a legjobb lemezünk még előttünk van. Még nem írtam meg a legjobb szövegeimet, még nem komponáltam meg a legjobb dalaimat.

HRM: Jön a Magnum Opus?

M.D.: Igen, de ahhoz még fel kell nőnöm.

HRM: Az életrajzodban azt írják, hogy multi-instrumentalista vagy. A Riverside előtti egyik bandádban billentyűztél, de gitározni is tudsz. Miért pont a basszusgitárnál kötöttél ki? Nem hiányzik a billentyűs park?

M.D.: Azt hiszem, jobb basszusgitáros vagyok, mint billentyűs, de jól érzem magam énekesként is, sőt az akusztikus gitár is fontos. Néha billentyűzök, kísérletképpen.    

Bigfoot

Köszönjük a Livesound segítségét!

Legutóbbi hozzászólások