After Hours: Against The Grain

írta TShaw | 2011.04.06.

Megjelenés: 2011

Kiadó: AOR Heaven

Weblap: Weblap: www.myspace.com/afterhours2009

Stílus: AOR

Származás: UK

Dalcímek

Értékelés

Újra After Hours! Nagy szó, ami viszont biztosan keveseknek mond bármit is, pedig tipikusan egy olyan bandával van dolgunk a képükben, amivel már húsz évvel ezelőtt is találkozhattunk, mint az éppen olyannyira divatos amerikai típusú AOR egyik éllovasa (vagy inkább pünkösdi királyságát ülő hullámlovasa).
A történelmi áttekintés végett, annakidején a banda két lemezt hozott össze, először 1988-ban, majd a stílus felfutását látva 1989-ben, hogy aztán a kilencvenes években Ők is lapátra kerüljenek mind zeneileg, mind kiadóilag. Így esett, hogy az amúgy alapvetően sikeres zenekar 2009-ig eltűnt a színről.
A visszatérő anyagra így is két teljes évet kellett várni, jelezvén ezáltal, hogy a tagok időközben igencsak hobbizenésszé váltak, számukra a zeneszerzés már nem prioritás egy ideje. Ebből fakadóan egyébként féltem is, hogy lemezük nem fogja hozni az elvárt színvonalat, de az album meglehetősen megnyugtató végeredményt hozott: 2011-ben így kell egy kevésbé ismert bandának újra belépni a színtérre!
A visszatérő After Hours egy igazán belevaló melodikus rock album lett. John Francis jellegzetes, minőségi, ám valahogy átlagba süppedő vokális témái mögé az újraszerveződött banda hatalmas daltémákat rakott össze, igazi rádióslágereket alkotva, ám a nyolcvanas évek végének jellegzetes hangulatából kilépve.
Rádióslágerekben gondolkodtak, ez számomra kétségtelen. A Turn On The Radio című nótájuk például kitűnő példája annak, hogy lehet emlékezetes underground slágert gyártani egy olyan érában, amikor a számaikat néhány ország kivételével sehol sem fogják egyhamar rádióban játszani. A fogós refrénből és a visszafogott hangzásból kihozott maximálisan fülbemászó dallammal igazán nagyot alkotott a banda.
Az Eleventh Hour című dalban némileg elszállnak, van az egész szerzeménynek egy kis amerikai életérzése, egy kis lebegése, amihez kiválóan passzol Francis vokálja és a zenei kíséret piszkosabb hangzású gitárszólama – kicsit egyébként az 1995-ös Night Ranger lemez egyedi hangzását is felfedezni vélem ebben a nótában.
A Hold On egy csipetnyi retrós ízvilággal is bír, mintha egy 1988-as hajbanda egyik dalát hallgatnánk – ezt az érzetet kifejezetten a régimódira kevert gitár és a jellegzetesen glames gitárszóló adja.
Végül utolsó kis gyöngyszemként az album közepére hagyott When You’re Around szomorkás, lassú balladáját venném még elő, amiben kellemesen zúg a Hammondra programozott szinti, a középrészen és végen lévő szóló pedig szerencsére nem téríti el a dalt az eredeti hangulatvilágából, így egy meglehetősen kedves kis nóta válik belőle.
Véleményem szerint az After Hours rendkívül szimpatikus módon lett újra a szcéna aktív résztvevője – de az biztos, hogy egyhamar nem fognak klasszikus státuszba emelkedni. Azért a stílus kedvelőinek én mindenképpen ajánlom ezt az albumot, nagyon nehéz benne csalódni.

Pontszám: 7.5