Tommy Vitaly: Just Me

írta garael | 2011.03.12.

Megjelenés: 2011

 

 

Kiadó: Icewarrior records

Weblap: www.tommyvitaly.com

Stílus: neoklasszikus metal

Származás: Olaszország

 

Zenészek
Tommaso Vitali - Guitar , keyboards (Seven Gates, Vitaly) Thomas Vikstrom - Vocals (Candlemass, 7days, Stormwind, Mehida, Audiovision, Therion, Dark Illusion) Andrea Torricini - Bass (Vision Divine, Wonderland (Ita), Holyland) Kenny Earl "Rhino" Edwards - Drums (HolyHell, Manowar, Shadow Symphony, Angels of Babylon)
Dalcímek
01. Just Me 01:32 02. The Raven Attack 02:46 03. Fly High,Touch The Sky 04:48 04. Air (theme by J.S. Bach) 01:17 05. Storm of Fire 04:44 06. Passion 04:10 07. Ready to Die 04:59 08. Finally Free 03:29 09. The Fury 04:03 10. Eternal 02:20 11. Just Me (orchestral version) 02:43
Értékelés

Jól átvert engem ez a Vitaly gyerek, és mégsem haragszom érte, sőt… Nos, ez nem azért van, mert hirtelen a vallási megvilágosodás útjára lépve ezután csak békehadtestben szolgálva hintem a megbocsátás igéit - arra vannak nálam szakavatottabb emberek, bár néha ők is megbotlanak -, hanem mert a kapott produktum, ha nem is az elvárt formában, de az elvárt minőségben hozott valami mást. Nem kényszerítem rébuszfejtésbe a kedves olvasót, és már az elején elcsattintom a felkínált csattanót: Vitaly lemeze az énekes, Thomas Vikström nevének szerepeltetése ellenére is inkább instrumentális, hiszen a lemezre nyomott 11 szerzeményből csak kettőben szerepel vokál, ott viszont….

Ugye, sokan ábrándoznak arról, mi lenne, ha a Kiskés Helloweenben Malmsteen mester pengetné a húrokat – tudom, a közös munka első percében már menne a tökfejezés – de mégis. Nos, Tommy boy gondolt egyet – sajnos nem kettőt, hármat, vagy egy egész lemezre valót – és a színtér egyik legnagyobb hangterjedelmű énekesét magához rittyentve felvillantotta, mire is lehetne számítani a pofonokon kívül, amúgy zeneileg – igen, igen, eltaláltátok, csupa jóra. Himnusznak való verze, ami más bandáknál refrénnek is túl édes, Paganinis tekerés egy icipici barokk-érzéssel, és az egekbe – mit az egekbe, az űrbe (bár ott ugye nem terjed a hang) szárnyaló, a magas c-t felülről koppintó fődallam. Micsoda, hogy hallottatok már hasonlót? Az Eagle Fly Free-t? Na neeee….Pedig deeeeee. Kövezettek meg, de a Fly High méltó örököse, illetve társtulajdonosa minden speed himnuszok Kiske letéteményesének, kár, hogy az olasz-svéd duó igazából csak a mézesmadzagot húzza el az orrunk előtt, de mint a recenzió elején is utaltam rá, mégsem kell a kardunkba dőlnünk.

Vitaly ugyanis – jóllehet a barokkos hoki- metal ( no, Kotta, én is tudok ám definíciót teremteni) iskolába tartozik – képes dalokban gondolkodni, és nem tartja a refrént a gitárszólós önkifejezés szükségtelen részének. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a mára már kissé túlzsúfolt élmezőnyben mennyire képes a talján fiú megállni a helyét, én ha már olasz, inkább a Lucára fogadnék, akinek neve ugye arról tanúskodik, hogy természetesen magyar származású ( legalábbis H. Sanyi szerint), de ott egye a kánya: a megkomponált dalok azoknak is élvezetesek lehetnek, akik nem jártak gitáriskolába. Ott van mindjárt példának a Passion, amely hangulatában a megboldogult Gary Moore egyik legnagyobb slágerét, a Parisienne Walkwayst idézi, vagy a Finally Free, aminek gitárdallama egy-két pillanatra az ős-Helloweent teremti újra – nem beszélve a másik vokális számról, ahol Vikström mester megmutatja, milyen lett volna az első tökfej lemez egy fokozattal kisebb sebességben, de egy osztállyal feljebb játszó énekessel.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások